Ahogyan az Index is több ízben megírta, szögre akasztja a stoplist Franck Ribéry. Többhetes pletyka a sportvilágban, hogy a világbajnoki ezüstérmes Franck Ribéry nem fogja kitölteni a 2022/23-as szezonra szóló szerződését a Serie A-ban szereplő Salernitanában. A francia veterán már tavaly arról beszélt: állandó problémák gyötrik, sokszor a bokáját, a térdét és a derekát is injekciózni kell, hogy vállalni tudja a játékot, de mivel szenvedélye a futball, még nem akar visszavonulni. 

Egy érzelmes videóban, melynek „A Labda megáll. Az érzések bennem nem” címet adta, jelentette be, hogy játékoskarrierje a végéhez érkezett. Fő okként ebben a térdfájdalmait jelöli meg. Azok a hírek is igaznak bizonyultak, amelyek szerint Ribéry nem távolodik el jelenlegi klubjától, az olasz élvonalban szereplő Salernitanától. Az együttes tájékoztatása szerint a francia klasszis egy új pozícióban folytatja a klubnál, a szurkolóktól pedig a szombati nap folyamán, a Spezia elleni mérkőzésen búcsúzik el. 

A videó szövegét alább magyarra fordítva közöljük. 

„Kedves barátaim, kedves szurkolók! Ezt a rövid videót azért akartam megcsinálni, hogy elmondjam, nekem is eljött az idő, hogy abbahagyjam a labdarúgást. Veletek és a támogatásotokkal válthattam valóra az álmomat, ezt a szívem mélyéről szeretném megköszönni. Az, hogy majdnem húsz éven át profi szinten játszottam, és ilyen pályafutásom volt, amiatt sikerült, mert még a nehéz időkben is mindig mellettem álltatok. Ti adtátok nekem az erőt ehhez az elképesztő kalandhoz. Az elmúlt három hónap kemény munkája ellenére a térdem egyre jobban fáj, és az orvosok szerint nincs más választásom, abba kell hagynom a játékot.

Szóval a pályafutásomat profi labdarúgóként kell befejeznem. Ez a vége egy gyönyörű fejezetnek az életemben, de egy lehetőség is, hogy megköszönjem azoknak, akik nélkül nem lehetnék az, aki ma vagyok. Először is a családomnak: nélkületek semmi sem jött volna össze. A játékosokra és az edzőkre ugyanez igaz, akikkel elképesztő pillanatokat és magasságokat élhettem át, amiket sosem feledek. Nem utolsósorban köszönöm a menedzsereknek és a klubok szakmai stábjainak, ahol játszhattam.

Ez a vége egy fejezetnek, ahol játékos voltam. De nem a lezárása a történetemnek, ebben biztosak lehettek. Hamarosan látjuk egymást egy új fejezet kezdetén. Még egyszer köszönöm, a viszontlátásra” – hangzik el az anyagban. 

– Zinédine Zidane egyszer így hivatkozott a Bayern München legendájára. Rybérit jól jellemzi, hogy 2019-ben, amikor 12 évnyi szolgálat után elköszönt a Bayern Münchentől, annak ellenére sem igazolt a Közel-Keletre, hogy onnan sokkal busásabb ajánlatokat kapott, mint az új állomáshelyéül választott Firenzében. A Fiorentinánál két idényt húzott le, ez az időszak azonban nem alakult felhőtlenül – miként a müncheni etap vége sem –, különféle sérülések miatt a lehetséges 76-ból mindössze 50 bajnokin volt bevethető.

2021 őszén, szabad ügynökként írt alá az olasz élvonal akkori újoncához, a Salernitanához. A csapat óriási bravúrral maradt benn a 2021–2022-es Serie A-idény végén az első osztályban, ám mivel ez összejött, nem is igazán volt kérdés, hogy Ribéry marad még egy idényre a klubnál. Csakhogy jött az AS Roma elleni szezonnyitó, ahol mindössze 36 percet játszott, és azóta sem tudott újra pályára lépni.

Ribéry a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon robbant be a köztudatba, oroszlánrészt vállalva abban, hogy a francia nemzeti csapat a döntőig menetelt a németországi tornán. Noha ekkor már 23 éves volt, és több alacsonyabb osztályú francia klub után a Brest és a Metz együttesében is játszott, majd  a Galatasaraynál is futballozott, igazán az Olympique Marseille színeiben bontakozott ki.

A Bayern München már a vb évében lecsapott volna rá, ám a kudarcos idény után – a bajnokságban mindössze az 5. lett, a kupadöntőt pedig elbukta a Marseille – akart még egy esélyt arra, hogy komoly trófeát nyerjen kék-fehérben. A tündérmese ekkor még nem teljesedett be, újabb elvesztett kupadöntővel és bajnoki ezüsttel búcsúzott a Vélodrome-tól.

A bajorok harmincmillió euróért vették meg 2007 nyarán, s a csapattal már az első német idényében csúcsra ért a Bundesligában, megnyerte a Német Kupát és a német ligakupát is. Később Arjen Robbennel alkotott korszakos párost a müncheni támadószekcióban. Karrierje csúcsán sokak szerint Aranylabdát érdemelt volna. Végül az UEFA által kiosztott, az év legjobb, Európában játszó futballistája címmel kellett beérnie 2013-ban. Ugyanebben az évben nyerte karrierje egyetlen Bajnokok Ligája-serlegét két elbukott BL-döntő után a Wembley-ben, a Borussia Dortmund ellen ért a csúcsra a legpatinásabb európai kupasorozatban.

Münchenben 12 év alatt összesen 23 nagy trófeát nyert, 425 tétmeccsen 124 gólig és 182 gólpasszig jutott. 

A válogatottban nem tudott igazán maradandót alkotni, a 2006-os vb-ezüst volt a legnagyobb sikere.

(Borítókép: Franck Ribéry az Allianz Arénában 2019. május 18-án. Fotó: Matthias Hangst / Bundesliga / Bundesliga Collection / Getty Images )