Index Vakbarát Hírportál

Az alkalmazkodás mesterei csapnak össze a tökéletes támadógépezettel

2022. december 18., vasárnap 11:06

Eljött a finálé napja: Lionel Messi megdicsőülhet, Kylian Mbappé pedig átveheti a stafétát az elmúlt 15 év legjobbjaitól. Egyetlen gól bármelyiküktől dönthet. Ugyanakkor óriási hiba lenne pusztán a két világklasszis párharcává redukálni az Argentína–Franciaország-összecsapást. Alább igyekszünk bemutatni néhány kulcspárharcot és tényezőt, amely legalább olyan fontos lehet, mint az, hogy Messi vagy Mbappé fogott-e ki jobb napot.

Amikor megcsalnak a számok

Talán a szűkebb minta, talán a nem egyforma ellenfelek okozzák, a világbajnokságon rendre abba a kihívásba esünk, hogy bizonyos, a klubfutballban előszeretettel használt statisztikai mutatók nem bizonyulnak tökéletesen használhatónak. Ilyen volt az elődöntők előtt a horvát és az argentin kapus, Dominik Livakovic és Emiliano Martínez teljesítményének összevetésére használt xGOT (a lövésminőségből számolt védési hatékonyság) és a védési arány is.

S ilyen adat ezúttal a szintén igencsak népszerű xG-ből, azaz a várható gólszámból levezethető csapatszintű támadással és védekezéssel kapcsolatos számok többsége is. Pedig az argentin drukkerek számára komoly lélekemelő lehet a tudat, hogy eddigi teljesítményük – a számok terén – sokkal, de sokkal magabiztosabbnak tűnik, mint a címvédő franciáké. Viszont több mint kérdéses, hogy ebből visszaköszön-e bármi a pályán.

Miért?

Argentína helyzetek alapján várható gólszáma (xG) kilencven percre átlagolva 1,87, míg a kapott góljaiké az egész vb-n (a brazilokkal holtversenyben) a legjobb, 0,38. A meccsenkénti várható gólkülönbségük +1,57, ami fantasztikusan hangzik, és önmagában olyan dominanciát sugallana, mint amivel a Pep Guardiola vezette Manchester City nyerte a Premier League előző két idényét. Csakhogy a legnagyobb riválissal szemben (Liverpool) még az a City is meg tudott botlani. Ezúttal pedig jóval kisebb a minta, így a kilengéseknek is nagyobb a szerepük.

„Fenntarthatatlan tendencia.” – Így reagált Beregi István, a magyar labdarúgó-válogatott videóelemzője, amikor Argentína meghökkentően jó várható gólkülönbségének hátteréről beszélgettünk. Az egyik ok a hat mérkőzésen megítélt négy büntető, amely modelltől függően 0,75-0,9-es pontértékkel kerül a statisztikai jegyzőkönyvekbe, és húzza meg így nem kicsit az átlagot, miközben a franciák eddig egy tizenegyest sem kaptak meg Katarban. A másik az egészen eszelős kategóriába tartozik: Lionel Messiék az eddigi hat meccsükből ötön is úgy szerezték meg a vezetést, hogy legfeljebb négy lövésre volt hozzá szükségük, háromszor a második, kétszer a negyedik gólszerzési kísérletükből született a gól. Ez páratlan hatékonyság a vb-n, ugyanakkor több mint nehezen tartható sorozat.

„Ha egy csapat hamar megszerzi a vezetést, arra kényszeríti az ellenfelet, hogy nyitottabbá váljon, ami elősegíti, hogy sokkal jobb minőségű, sokkal nagyobb helyzetei legyenek a vezető csapatnak később. Például ott az ausztrálok elleni meccs vége, amikor nagyon sok helyzetet kihagytak az argentinok, főleg Lautaro Martínez” – árnyalta tovább az MLSZ munkatársa a nyers számokhoz tartozó képet. Hasonló hajrát láthattunk a lengyelek elleni utolsó csoportmeccsen, amelyet komolyabb erőfeszítés nélkül nyertek Lionel Scaloni fiai 2–0-ra, 3,89-es xG-t szorgoskodva össze.

Francia oldalról azonban intő jel lehet – bár Beregi olvasata szerint a két finalista közül Didier Deschamps együttese védekezik konzervatívabban –, hogy riválisánál jóval kevésbé volt hatékony a csapat védekezése az eddigi vb-meccseken. Az 1,12-es várható kapott gólszám akkor is relatív sebezhetőséget mutat, ha az egész vb-n csak egyszer, az összteljesítmény szempontjából nem túlzottan mérvadó Tunézia elleni utolsó csoportmeccsen kerültek hátrányba – akkor, már a biztos továbbjutás tudatában, csaknem teljes B csapatot küldve a pályára.

Cserébe a tizenegyesek nélküli 11,9-es össz-xG-vel toronymagasan a franciáké a legjobb mutató Katarban.

A sebezhetőség a bal oldalról jön

A döntő egyik kulcspárharcának a francia védelem bal szélén helyt kapó Theo Hernández és a rendre a jobb oldali félterületbe húzódó Messi összecsapása ígérkezik. Nem elég, hogy Hernández alapvetően egy kifejezetten bátran előre húzódó szélső védő, aki mögött így gyakorta nyílnak az ellenfelek számára megjátszható területek, még az a Kylian Mbappé játszik rendre előtte, aki szintén jóval ritkábban lép vissza lezárni a pálya szélét, mint teszi azt a másik oldalon Ousmane Dembélé a teljesen konzervatív szerepkörben védekező Jules Koundéval a háta mögött. Az eddigi vb-meccseken, már amikor bevethető volt, ezt a „féloldalasságot” úgy kompenzálta védekezésben a francia válogatott, hogy a bal oldali nyolcast játszó Adrien Rabiot rendre jóval mélyebben visszazárt, már-már hatos pozíciót vett fel Aurélien Tchouaméni mellett, míg a jobb oldalon futballozó Antoine Griezmann szabadabban mozoghatott, a védekezésből támadásokba való átmenetekben Rabiot-nál kreatívabb és emiatt hangsúlyosabb szerepkörrel is.

Kulcskérdésnek ígérkezik, hogy a szakszavakkal nehezen leírható „Messi-faktortól” tartva Didier Deschamps mit talál ki csapata bal oldali védekezésének megerősítésére (egyáltalán: mit találhat ki az öltözőt sújtó vírusos megbetegedés miatt). Valószerű forgatókönyv, hogy a szereplőket nem bántva, a szerepköröket viszont átalakítva Hernándeztől és Mbappétól is nagyobb taktikai fegyelmet követel majd meg, kevesebb fellépéssel a bal szélen, illetve Mbappé esetében több, gyorsabb visszazárással. Hogy utóbbi milyen hatással lesz a vb-n Messihez hasonlóan öt góllal álló francia támadásban mutatott szerepére, jó kérdés, az argentin védelem jobb oldalán Nahuel Molina mindenesetre aligha bánná, ha a PSG-s csatár mélyebb alappozícióból indulna, így pedig valamivel hamarabb kifogyna nála a szufla...

Csakhogy Mbappé támadópotenciáljának visszafogása még így is megérhetné Messi hatékonyabb semlegesítését. Ugyanis Argentína játéka egyértelműen sokkal jobban függ Messi támadóharmadbeli döntéseitől és megoldásaitól, mint a francia Mbappéjétól. Erről árulkodik az Opta aktivitásmérője is: a gólszerzési kísérlettel befejezett akciókban való részvételek számában Messi mellett egyedül Rodrigo De Paul fér még épp a top tíz közé, míg a franciák közül négy játékossal is találkozunk az élmezőnyben – ráadásul igen előkelő helyeken.

Ahogy arra a Sportcast különkiadásában Beregi István is felhívta a figyelmet, az argentin védők között aranyat érhet Olivier Giroud stílusa és azon jellemzője, hogy akár a vonalak közt is, esetünkben a szakirodalom által a játéktér legértékesebbként megjelölt 14-es zónában, azaz a pálya tengelyétől mindkét irányban jó 10-12 méterre eső, a tizenhatos előterében, képes megtartani a labdákat, majd azt lendületből, a kapunak szemből érkező társnak továbbjátszani.

Az argentin védelem helyzetét nehezíti, hogy nem elég, hogy a Mbappé, Giroud, Dembélé hármasnak kiemelt figyelmet kell szenteljen, de bizony valamit kezdeniük kell a világbajnokságon eddig lenyűgöző teljesítményt nyújtó Griezmann-nal is, aki Katarban számtalanszor bizonyította: ha nem találja magát szembe azonnal nyomást gyakorló ellenféllel, úgy a francia válogatott – szinte – tökéletes karmestere tud lenni.

Az Atlético Madrid támadója alakította ki ezen a vb-n a legtöbb helyzetet (21), övé a várható legmagasabb gólpassz-szám, és a statisztikáknak megfelelően övé a legtöbb tényleges assziszt is a tornán (igaz, holtversenyben). Ráadásul pontrúgásokból és szabad játéknál egyaránt hatékony.

Az ő semlegesítésében lehet főszerepe az argentin középpályán Enzo Fernándeznek, aki bár jóval észrevétlenebb játékot nyújt francia kollégájánál, Messi védekezésben való tehermentesítésében főszereplő Scaloni csapatában. Ha az argentinok maradnak az elődöntőben használt 4–4–2–es felállásánál, akár visszaállnak a vb-meccseken nagyobbrészt alkalmazott 4–3–3–ra, a Benfica játékosa fog várhatóan a legtöbbször találkozni Griezmann-nal.

Fegyver vagy útkeresés?

A franciák esetében viszonylag könnyű megtippelni az alapfelállást, ha a kulcsemberek többsége egészséges, akkor Deschamps vagy a 4–3–3-as, vagy a 4–2–3–1-es hadrendet preferálja. A kettő pedig meccs közben tökéletesen átjárható, sőt rendre meg is történik azzal, hogy Rabiot a fentebb már fejtegetett hibrid szerepkört látja el: védekezésben inkább a hatos, támadásban a nyolcas pozícióban. Ettől egyedül a Tunézia ellen már emlegetett „lepihent” csoportmeccsen, illetve az elődöntőben, Marokkó ellen tértek el a franciák. Utóbbi találkozón kényszerből, hiszen a juvés középpályás kiesésével nem maradt Deschamps-nak hasonló profilú játékosa, a Rabiot-nál védekezőbb szellemű és kevésbé kreatív, ugyanakkor védekezésben valamivel párharcerősebb Youssouf Fofana szerepeltetésével 4–2–3–1-ben állt fel a csapat. 

A felállásváltás egy döntést is tükrözhet majd: amikor Deschamps úgy érzi, csapata számára kevésbé fontos a labda (lásd, Marokkó az egész vb-n épp a címvédő ellen hozta össze messze a legjobb labdabirtoklási arányát), inkább 4–2–3–1-ben és valamivel mélyebben helyezkedik. Az ok viszonylag egyértelmű: a két szűrővel nagyobb eséllyel szereznek labdát a középpályán, és amikor ez megtörténik, a két villámléptű szélső, Dembélé és Mbappé előtt több a terület. Mivel a két szélső rendkívül hatékony fegyver a kontrajátékban, a labdabirtoklásnak is kevésbé kiszolgáltatott Franciaország. Sőt, az angolok elleni negyeddöntőben jól láttuk, sokszor akár a meccs alakulásának függvényében, egy találkozón belül is hajlamosak teljesen átadni a kezdeményezést a másik félnek. Végül úgy is jól jönnek ki belőle...

Argentínánál nem lehet ennyire egyértelmű alapstílust találni, ennek pedig az az oka, hogy Scaloni sokkal többet forgatta a csapatát a torna alatt. Ráadásul, ha úgy ítélte meg, hogy komolyabb támadópotenciállal találkozik – lásd a hollandok elleni negyeddöntő –, attól sem rettent vissza, hogy három középhátvédet tegyen a pályára, az igencsak támadó szellemű Molina, Marcos Acúna kettőst szárnyvédőként szerepeltetve. 

A franciánál jóval gyakoribb felállásváltást az elemzők egy része a nemzetközi sajtóban útkeresésként értelmezi, mások viszont fegyvert látnak benne, mondván, Argentína eddig minden ellenfeléhez képes volt alkalmazkodni, méghozzá úgy, hogy rendre kihúzta az ellenfél méregfogát, a Scaloni által választott taktika élét vette a holland és a horvát válogatott erősségeinek is.

Kérdés, hogy ez az „alkalmazkodókészség” mire lesz jó az eddigi riválisoknál jóval hosszabb kispaddal bíró Franciaország ellen. Ha Argentína tömörül, az ilyen védekezés bontására cselezőkészségével és beadásaival tökéletesen alkalmas Kingsley Coman, ha kitámad, akkor a területeket Mbappéhoz hasonlóan jól érző és kihasználó, Marokkó ellen a becserélése után alig több mint 40 másodperccel gólt szerzett Randal Kolo Muani lehet képes borsot törni Nicolás Otamendiék orra alá. 

LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG
DÖNTŐ
16.00: Argentína–Franciaország – élőben az Indexen!
Loszaíl, Lusail Iconic Stadion. Vezeti: Marciniak (lengyel)
A várható kezdőcsapatok
Argentína: E. Martínez – Molina, Romero, Otamendi, Li. Martínez, Acuna – De Paul, E. Fernández, Mac Allister – Messi, Álvarez. Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
Franciaország: Lloris – Koundé, Varane, Konaté, T. Hernández – Tchouaméni, Rabiot – Dembélé, Griezmann, Mbappé – Giroud. Szövetségi kapitány: Didier Deschamps

Ön szerint melyik válogatott lesz a 2022-es világbajnok?

  • 18515
    Argentína
  • 12372
    Franciaország

Ne maradjon le semmiről, böngéssze az Index világbajnoki mellékletét! Ide kattintva elérheti összes cikkünket, a menetrendet, a csoportállásokat, a kereteket, a helyszíneket és még sok minden mást.

(Borítókép: Messi és Mbappé pacsija a 2018-as világbajnoki nyolcaddöntő után, amelyet 4–3-ra a franciák nyertek. Fotó: Mehdi Taamallah / NurPhoto via Getty Images)

Rovatok