Egyre több gazdasági jel utal arra, gyökeres átalakulás előtt áll az európai labdarúgás. Az igazán fontos kérdésnek csak az tűnik, az elmúlt években sokat emlegetett Szuperliga teljesen új, nemzetközi alapokon születik-e meg, vagy az egyik topliga, nevezetesen a Premier League gyűr maga alá mindenki mást... Gazdaságilag mindenképpen.
Elképesztő angol gazdasági fölényről árulkodik a Deloitte január végén megjelent gazdasági tanulmánya a labdarúgás világában. A 30 leggazdagabb klub közé egy híján – a relatív kis költségvetése ellenére is remeklő Brentford – minden olyan Premier League-csapat bekerült, amely nem váltott osztályt a 2022-es naptári évben. Míg az angol élvonal tizenhat helyet tudhat magáénak a listán, addig a másik négy topligaként emlegetett első osztály, azaz a francia, a német, az olasz és a spanyol élvonal tagjai összesen tizennégy helyen osztoznak.
„Kétségtelen, hogy a Premier League mára elszakadt anyagi lehetőségek tekintetében a többi topligától. Olyan anyagi lehetőségek állnak jelenleg rendelkezésre Angliában, amellyel egy-egy kivételes helyzetben lévő csapat tud csak versenyezni a kontinens többi részén. A koronavírus-járvány okozta válság csak fokozta az olló nyílását, mostanra pedig megérkeztünk oda, hogy az angol középmezőnynek is akkora bevételei vannak a televíziós jogdíjakból és egyéb szponzorációkból, mint akár a spanyol, akár a német dobogósoknak. Ez nem is annyira az európai élmezőnyt, mint inkább középmezőnyt szaggatta szét, hiszen egy angol nyolcadik helyezett lehetőségeivel képtelen a többi topliga akár negyedik-ötödik helyezettje is felvenni a versenyt, amikor játékosok megszerzéséről, kivásárlásáról, bérezéséről van szó” – fogalmazott az Indexnek Miskolczi István, futballszakíró, aki hosszú évek óta elemzi a Deloitte és az UEFA sportgazdasági jelentéseit.
Büntető.com és a Mesebeli Afrikai sportoldalak szerzője szerint korai lenne kijelenteni, hogy máris megszületett Európa Szuperligája, a gazdasági folyamatok azonban egyértelműek, s ha így nyílik az olló az angol csapatok és a többi liga képviselői között, akkor azt hamarosan presztízsből sem lesz képes áthidalni a két spanyol gigász, a Barcelona, a Real Madrid vagy épp a német Bayern München.
Ezzel a vízióval ért egyet Élesztős Zoltán, az ARENA4 sportszerkesztője, aki több mint egy évtizede szerkeszt nemzetközi labdarúgásról szóló műsorokat.
Már most is egyértelmű a trend. Nagyon nehéz olyan átigazolást felidézni az elmúlt évekből, amikor valakinek volt ajánlata a Liverpooltól, a Manchester Citytől vagy a Chelsea-től, ám mégis a Bayern Münchent vagy a Barcelonát választotta. Múlt nyárról talán a francia középpályás, Aurélien Tchouaméni esetét lehet kiemelni, aki nemet mondott a Liverpoolnak és a Real Madridba szerződött. Kezdünk belépni abba a korszakba, amikor a legjobbak mind a Premier League-be igazolnak, és a többi topliga vagy feltörekvő tehetségekből válogathat majd, vagy azokból, akiknek valamiért nem jött be az angol élvonal stílusa, tempója.
Az angol csapatok versenyelőnyét hosszú évek óta a televíziós jogdíjakból befolyó összegek jelentik. A Premier League-et jó ideje a legerősebb bajnokságként emlegetik világszerte, ez pedig az árak felsrófolásában is meglátszik. Most még talán túlzás kijelenteni, de az angol bajnokság a labdarúgás világán belül kezd hasonlóan kiemelkedni, mint az NBA, vagy az NFL teszi ezt a kosárlabdában és az amerikai futballban. Vannak ők – és vannak a többiek.
Az Európai Labdarúgó-szövetség 2021-es jelentése szerint a PL jogdíjainak jelentős része külföldről érkezik, a 2020–2021-es idényben például a liga televíziós bevétele megközelítette a 3,7 milliárd eurót. Ezzel sem a La Liga (2 milliárd), sem a német (1,25 milliárd), az olasz (1,1 milliárd), vagy a francia élvonal (0,7 milliárd) nem tud versenyezni. Ahhoz, hogy utóbbi bajnokságok legalább a Bajnokok Ligája-induló klubjaik versenyképességét fenn tudják tartani, jóval aránytalanabbul osztják el az így keletkezett bevételeiket a csapatok között, mint az angolok.
Rendkívül összetett kérdés, hogy ezt a népszerűséget minek köszönhetik az angolok – vélekedik Miskolczi István. – A nyelv, az, hogy a világon szinte mindenhol beszélik az angolt, részben a korábbi kiterjedt gyarmatviláguknak, egyértelmű előny. Nem véletlen, hogy ma már a többi klub is igyekszik angol nyelvű hivatalos csatornákat működtetni. Ám ez mégsem ugyanolyan, mint amikor a tartalom valaki anyanyelvén készül és érkezik is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a futball esetében a mérkőzés maga a fő termék, de a híreknek, az egyéb tartalmaknak legalább ilyen nagy jelentőségük van, sőt, a fiatal generáció esetében talán még nagyobb is.
Ezzel pedig elérünk egy másik nagyon fontos tényezőhöz: a sztárok nemcsak a pénz miatt akarnak az angol élcsapatokhoz igazolni, hanem azért is, mert így érhetik el a lehető legtöbb embert.
Manapság egy futballista bevételeinek jelentős része a szponzoroktól érkezik, elképesztő értékkel bír az a követői bázis, amit a közösségi oldalakon fel tudnak építeni. Az angol liga jelenleg a legideálisabb közeg ilyen szempontból is. A szponzoráció pedig a klubokat is segíti, ráadásul egy jóval kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb bevételi forrást jelent. Mivel egy angol középcsapat mérkőzéseit is jóval több helyen vetítik a világban, a reklámértéke is nagyobb, így pedig hamarabb költ egy multinacionális vállalat dollár vagy euró százmilliókat bármely Premier League-csapatnál, mint a jóval kisebb eléréssel rendelkező francia vagy olasz bajnokságban”
– fogalmazott Miskolczi az öngerjesztő folyamatról.
Élesztős szerint nemcsak jó marketingről van szó a Premier League esetében, hanem valóban nívós tartalomról is. A meccsek átlagszínvonala és izgalmi-faktora mellett a körítés is világelső, rendkívül sok az innovatív megoldás a közvetítésekben és az azokat kiegészítő tartalmakban.
Nyilván kell a jó marketing, ami az angol bajnokság esetében többszörösen megvan, viszont a termék is nagyon rendben van. Nem csak üres frázis, amikor arról beszélnek, az övék a világ legjobb, legerősebb bajnoksága. Elég olyan apróságokra gondolni, minthogy a Premier League volt az egyik első bajnokság, amely nem adott teret képileg a pályára rohanó szurkolóknak, valamint politikai üzeneteket is mernek megjeleníteni különböző módokon. A grafikai elemekben, külsőségekben is úttörők voltak, de meg kell jegyeznem, ebben azért a
német Bundesliga is nagyon erős. A sajtóval való kapcsolattartás pedig a maga
szigorúságával, profizmusával ugyan sokszor nehezíti az újságíró dolgát, még
jogtulajdonosként is, ám elvitathatatlan a rendszer, amit alkalmaznak.
A Deloitte-jelentésből még két folyamat egyértelműen kiolvasható.
Az egyik: a helyi szurkolótáborok értéktelenedése: a topklubok bevételeiben egyre kisebb és kisebb szerepet játszik a meccsnapi jegybevétel. A televízió kiszolgálása és az általa elérhető globális piac nemcsak átvette a prioritást, de mostanra többszörös bevételt generál. Nem véletlen az sem, hogy egyre több csapatnál igyekeznek egy-egy ázsiai vagy dél-amerikai tehetség felkutatására és beépítésére odafigyelni, szemben akár a saját nevelésű játékosokkal is. A Tottenhamben játszó Szon Hung Min tottenhames pályafutása tökéletes példa arra, mi mindent érhet el egy csapat, ha megtalálja ezt a távol-keleti tehetséget: Dél-Koreában egy évtized alatt többszörösére nőtt a Premier League-nézők száma, a Spurs pedig toronymagasan a legnépszerűbb angol klub az országban.
A másik: a topligák közt az olasz bajnokság gazdasági erejének látványos visszaesése. Hiába a Juventus 2021-2022-es 194 millió eurós szponzori bevétele, az Inter és a Milan a 100 milliót sem éri el e téren, így pedig a német és a spanyol dobogósokkal, például a Dortmunddal vagy az Atlético Madriddal sem tud versenyezni. Ezekből a számokból is az látszik, nem véletlen, hogy az utóbbi időben épp a Serie A kapcsán hallottunk a legtöbb pénzügyi trükközésről és visszaélésről, így például a Juventus könyvelési csalásáról és az azért januárban kiszabott 15 pontos levonásról. Az olasz élcsapatok minden eszközt bevetnek nemzetközi versenyképességük megőrzéséért, ezen eszközök egy része pedig a jelek szerint túl is nyúlt a gazdasági szürke zónán.
Miskolczi István úgy látja, a gazdasági erőviszonyokat az UEFA gazdasági fairplayről szóló szabályai csak még inkább bebetonozzák. Legyen szó a ligák tagozódásáról, vagy akár egy-egy nemzeti bajnokságon belüli erőviszonyról.
Ma már nem tudod megkerülni az egyértelműen a nagyok malmát hajtó gazdasági folyamatokat. Mivel Kelet-Európában kisebb a gazdasági erő, itt nem várható, hogy minden idényben mindenki új mezt vegyen, vagy csupán azért beruházzon egy drága termékbe, szolgáltatásba, mert épp a kedvenc csapata új mezszponzora lett a cég, a marketingérték is sokkal kisebb. Nem jön annyi szponzor, nincs olyan televíziós bevétel. S ma már az sincs, hogy egy nyugati – vagy látva a tendenciákat, keleti – nagytőkés a kelet-közép-európai labdarúgásban fektetne be. Hiszen hiába lehetne kisebb összegből is jelentős előrelépést elérni, ez ma már tiltott tulajdonosi finanszírozásnak minősülne.
Ráadásul a Bajnokok Ligája érkező reformja is a keleti csapatok versenyképességét rontja. Nem véletlenül, hiszen a Real Madridhoz hasonló gigászok lobbierejére és az általuk bemutatott Szuperliga ötletére válaszul született meg.
Míg a nyugat-európai bajnokságok 32 helyet kapnak az új rendszerben, addig a keleti régió négy helyért küzd. Nyilvánvaló, hogy innen senki sem tud állandó szereplőjévé válni a Bajnokok Ligájának, így pedig viszonylag kiszámítható, jelentősebb bevételre szert tenni.
Ezen a ponton viszont a keleti bajnokságok versenyképessége is sérül. A Bajnokok Ligája- vagy az Európa-liga-csoportkörébe jutó csapatok ugyanis nem kapnak annyi pénzt az UEFA-tól, hogy versenyre kelhessenek a nyugati gigászokkal, ahhoz viszont épp elég bevételre tesznek szert, amivel hazai riválisaik – piaci forrásokból – nem tudnak versenyezni. Ez vezet ahhoz, hogy a régió legtöbb bajnoksága – így a magyar is – kezd egy-két csapatos versenyfutássá válni, pont úgy, mint amit a spanyol vagy épp a francia élvonalban látunk, ám egészen más okok mentén...
A Deloitte-jelentés alapján mindenesetre aligha kell sokáig gondolkodnunk azon, a 2021-ben bedobott Szuperliga-ötletét miért az angol csapatok engedték el a leggyorsabban, és miért van az, hogy az olasz és spanyol nagyok még mindig próbálkoznak.
A gazdasági jelek szerint az európai Szuperliga kialakulása elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy a Premier League-ből jön létre, vagy teljesen új alapokon, nemzetközi szinten, a kontinens sztárcsapatainak bevonásával.
Európa „szuperköltői” már most is angolok.
(Borítókép: Michael Regan/Getty Images Hungary)