A Barcelonát most 18 év után elhagyó Sergio Busquets kapcsán mondták anno, hogy ha nézed a mérkőzést, nem látod Busquetset, ha Busquetset nézed, látod a mérkőzést. Nagyjából ilyen érzése van az embernek Rodri kapcsán, aki túl azon, hogy a triplázó Manchester City legfontosabb alapemberévé nőtte ki magát, úgy nem mellékesen eldöntötte az Internazionale elleni labdarúgó Bajnokok Ligája-finálét is – és lett a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban az idény legértékesebb játékosa.
Ahogyan a csatárjáték megítélése sem egyöntetű – hosszabban értekeztünk az elmúlt években Karim Benzema, Olivier Giroud vagy éppen Szalai Ádám kapcsán, hogy miért nem csak a gólok alapján érdemes verdiktet mondani valakiről –, a védekezésért felelős futballisták esetében még nehezebb a helyzet.
Az egyszeri szurkoló leginkább csak annyit lát, majd mond, hogy nem is csinál semmit, ha véletlenül nála van a labda, egyből leadja, leginkább hátrafelé, és hogy értéktelen, amit művel a pályán. Pedig ennél tévesebb gondolat aligha lehetne. Egy szűrőnél rendkívül látványos tud például lenni, ha sorra nyeri a párharcait, de igazából tényleg az a legjobb, ha észre sem vesszük, hogy a pályán van: mert az leginkább azt jelenti, hogy nem hibázott.
És hiába van egy csapatnál megannyi klasszis, ha nincs ilyen típusú – nevezzük szürke eminenciásnak vagy zongoracipelőnek – játékos, akkor az együttes nem tud érdemben funkcionálni.
Az elmúlt évek talán legjobb együttesének, a bajnokságot, FA Kupát és immár Bajnokok Ligáját is megnyerő Manchester Citynek is megvannak a maga kiválóságai. Elég csak a világ talán legjobb irányítójára, a 31 gólpasszos Kevin De Bruynére, vagy az egyik „leggyilkosabb” csatárára, az 53 meccsen 52-szer eredményes Erling Haalandra gondolni.
Mégis, nem volt nélkülözhetetlenebb eleme a remek szezonnak, mint a játékot remekül olvasó és kiválóan passzoló spanyol középpályás.
Ezt pedig nem (csak) mi mondjuk, hanem ami ennél egy kicsit fontosabb, Josep Guardiola, a manchesteri gárda spanyol vezetőedzője is:
a csapatait mindig szívesen rotáló trénernél nagyon kis túlzással mindig volt helye Rodrinak, 56 meccsével és 4476 játékpercével is a City legfoglalkoztatottabb futballistája volt.
„Elképesztő fejlődésen ment keresztül, amióta a csapathoz érkezett. Hihetetlenül nagyot lépett előre. Úgy érzem, még mindig van benne potenciál, hogy még jobbá váljon. Gondolok itt arra, hogy fizikailag még erősebb legyen, mert ebben néha alul tud maradni, illetve, hogy még jobban átlássa a játékot a meccs minden pillanatában. Ugyanakkor az ő korában és energikusságával fog még fejlődni. Természetesen rendkívül fontos a csapat számára, óriási küzdő a legfontosabb meccseken is. Rendkívül elégedettek vagyunk vele” – mondta még novemberben róla Guardiola, és Rodri nem is cáfolt rá a mesterére, talán a világ legjobb védekező középpályásává fejlődött az idény során.
Olyannyira, hogy a Real Madrid hazai „kivégzését” követően az addig kevésbé megénekelt hősről zengett ódákat:
Micsoda éve van! Mindenki Haalandról beszél, de Rodri nélkül ez nem lenne lehetséges. A legjobb középpályásunkká fejlődött, fejedelmi éve van. Nagyon boldogok vagyunk miatta
– lelkendezett Guardiola.
Guardiolával kapcsolatban sokszor hangoztatott kijelentés, hogy képes túlgondolni bizonyos helyzeteket, ami miatt a múltban többször is elhasalt a legnagyobb siker kapujában. Maga a tréner is beszélt nemrégiben arról, hogy talán most már máshogyan állítaná össze a csapatát, ha visszamehetne az időben két évet.
Merthogy az akkor is nagy favoritnak számító City a Chelsea ellen nem játszatta Rodrit, aki 53-szor lépett pályára abban az idényben, tehát már akkor is alapembernek számított. Hozzá hasonlóan a másik védekezésért felelős futballista, Fernandinho sem kapott helyet a kezdőben, ahol Ilkay Gündogannak lett így feladata a piszkos munka elvégzése.
Pont az elmúlt hetek bizonyították be, hogy mennyivel hatékonyabban tud működni a manchesteriek gépezete, ha a német középpályás kicsivel feljebb ténykedhet, Rodrival és Stonesszal szűrőben pedig még stabilabb lett a City játéka.
Az ember az elmúlt években mindig azt várta, mikor tudja végre átlépni az árnyékát az angol csapat, amely a világ legerősebb bajnokságában hat év alatt ötödször(!) ért a csúcsra, de a BL-ben valahogy mintha el lett volna átkozva.
Tavaly ugyanis döbbenetes dráma után esett ki a City, hiszen a Real Madrid elleni elődöntő visszavágójának a 90. percében még kettővel állt jobban összesítésben...
Ezúttal viszont senki és semmi nem tudta a manchesteriek útját állni. A City rögvest a csoportkör nyitányán 4–0-ra nyert Sevillában a későbbi Európa-liga-győztes ellen (így ez a két gárda találkozik majd az európai Szuperkupáért vívott meccsen), bár akkor aligha gondolhatták azt a csapatnál, hogy egészen a döntőig nem tudnak nyerni Anglián kívül!
Az együttes a Dortmund ellen az utolsó tíz percben fordított és győzött, mielőtt 5–0-ra kiütötte a Köbenhavnt, de Koppenhágában és Dortmundban is gól nélküli döntetlenre végeztek a felek, mielőtt a Sevillának otthon is gurított egy hármast (3–1). A nyolcaddöntőben Lipcsében, a negyeddöntőben Münchenben, az elődöntőben Madridban játszott 1–1-et a City, viszont Manchesterben egyszer sem volt kérdés: Szoboszlai Dominikékat 7–0-ra, a Bayernt 3–0-ra, a Realt pedig 4–0-ra ütötte ki, így magabiztosan jutott a fináléba.
Ahol aztán megint az idegenben néha látott szenvedés került előtérbe sokszor, ráadásul a 2021-es döntőhöz hasonlóan megsérült De Bruyne. Haaland, ha nem is észrevétlenül, de a szokásosnál szürkébben játszott, egyetlen igazi ziccerét pedig ezúttal nem tudta értékesíteni.
Már-már az volt az érzés, hogy a végén az Inter egy kontrával elmegy, és behúzza valahogyan a döntőt, de a 68. percben csak megtört a jég: a Bayern elleni párharcot bombájával elindító Rodri újabb kulcsfontosságú találatot jegyzett, amivel az együttes meg is nyerte a hőn áhított trófeát.
A 27. születésnapját kilenc nap múlva, június 22-én ünneplő Rodrigo Hernández Cascante, avagy Rodri tízévesen a Rayo Majadahonda nevű klubban kezdte futballkarrierjét, olyan csapattársakkal, mint például Lucas és Théo Hernández. Egy évvel később már Atlético Madrid utánpótlásához csatlakozott, ahonnan 2013-ban fizikai ereje, pontosabban annak hiánya miatt eltanácsolták.
A Villarrealnál folytatta karrierjét, két évre rá a B csapatban már bemutatkozhatott, 2015 decemberében pedig a felnőtteknél is szóhoz jutott.
A fővárosiak 2018 májusában látták be korábbi hibájukat, és 20 millió eurót szurkoltak le azért, hogy visszaszerezzék a 191 centi magasra nyúlt szűrőt, aki időközben már pályára lépett a spanyol válogatottban, az Atléticónál pedig első meccsén rögvest európai Szuperkupát nyert a Real Madrid ellen.
Bár ötéves szerződést kötött, ebből csak egyet töltött ki, mert 2019 nyarán jött a Manchester City, és zokszó nélkül kifizette a 70 millió eurós kivásárlási záradékot, amivel a klub történetének rekordvásárlása lett – egy kis csavarral.
Ugyanis 2015-ben Kevin De Bruynéért 75 millió eurót fizettek az angolok a Wolfsburgnak, de az akkor még „csak” 55 millió fontot jelentett, míg Rodri megkaparintásához már 62,6 milliót kellett leszurkolni (a csúcsot amúgy már Jack Grealish tartja 100 millió fonttal, avagy 117,5 millió euróval).
A debütálása itt is hasonló volt, az angol Szuperkupában a City tizenegyesekkel fektette két vállra a Liverpoolt. Márciusban a Ligakupát is elhódította a manchesteri csapat, amelynek második gólját épp Rodri szerezte az Aston Villa elleni 2–1 során, viszont a bajnokságban hiába jutott 102 találatig az együttes, a Liverpool csodás menetelését így sem tudta megakadályozni.
Azóta ugyanakkor csak a City lett angol bajnok (háromszor), 2021-ben újabb Ligakupát nyert, és idén már az FA kupa és a BL-serleg is összejött – ez utóbbi sorozat 2021-es vesztes fináléját fentebb taglaltuk.
A spanyol U19-es válogatottal Európa-bajnok, a felnőttekkel Nemzetek Ligája-döntős Rodri idénybeli teljesítménye előtt pedig az UEFA is meghajolt, hiába lett 12 találattal gólkirály Haaland, hiába lett hét assziszttal a legjobb előkészítő De Bruyne,
a spanyol középpályást választották meg a BL-szezon legjobb játékosának, aki így természetesen az álomcsapatba is bekerült.
A korábban sokak által láthatatlan ember végérvényesen kikerült a reflektorfénybe.
Ez persze aligha fogja őt megváltoztatni:
A castellóni egyetemet elvégző Rodriról ugyanis véletlenül sem ugorhat elénk a magamutogató sztár mintapéldánya.
„Szeretett az osztálytársaival lenni, mindenkivel jól megértette magát. Persze, eleinte sokkoló volt látni, ahogyan pingpongozik vagy éppen mosást rak be...” – idézi a TyC Sport egy korábbi csoporttársa, Valentín Henarejos Marcának szavait a La Liga-játékosként még diákszállón(!) lakó Rodriról.
Az épp a bevezetőben említett Busquets alternatíváját kereső Barcelona is érdeklődött Rodri iránt, mielőtt az Atléticóhoz szerződött volna, de végül korábbi csapatánál kötött ki.
Hiába a profi futballban lévő elképesztő pénzmennyiség, nem nagyon foglalkoztatták a luxuscikkek, még félig összetört telefonját sem akarta lecserélni.
Autója egy használt Opel Corsa volt, amit akkor vett egy hölgytől, amikor letette a jogsit. Az tanácsolták, hogy biztonsági okokból vegyen egy jobbat, mert ezzel járkált Madrid és Castellón között [nagyjából 400 km-es táv – a szerk.]. Nem értette, miért kellene sok pénzt költeni egy autóra. Sőt, egyszer azt monda nekem, hogy néhány futballistatársa megőrül a nagy autókért, amiket vettek, miközben neki csak annyi a fontos, hogy elvigye őt A-ból B-be.
Egy volt csapattársa, az ugyancsak a Villarreal utánpótlásában nevelkedő Pablo Álvarez úgy foglalta össze, Rodri nagyon világosan kifejezte, hogy az élete nem csak a futballról szól, és olyan életet akar élni, mint bárki más.
Ennek keretén belül kitartott az üzleti adminisztráció és menedzsment szakirány mellett, a közösségi médiát és a tetoválásokat viszont nem kedveli.
Manchester „égszínkék” fele viszont őt nagyon is.
(Borítókép: Rodrigo Hernandez ünnepel a Bajnokok Ligája trófeával 2023. május 21-én. Fotó: Michael Regan / Getty Images)