Napról napra jelentik be szaúdi labdarúgócsapatok európai sztárok szerződtetését, ez a hullám a jelek szerint nemhogy alábbhagyni nem készül, csak most kezd igazán kiteljesedni – mivel az arab dollármilliókra kevesen tudnak nemet mondani. Nem újdonság, hogy egy nevesebb, európai szinten elismert labdarúgó pályafutása vége felé a Közel-Keletre igazol levezetésként, de legújabban már az erejük teljében lévő sztárokat is elkezdték magukhoz csábítani, igencsak nagy sikerrel. A jelenség alapjaiban formálhatja át a sportágat, és itt nemcsak arról van szó, hogy végtelen arab pénzzel a labdarúgást kebelezhetik be, hanem a szaúdi sejkeknek már a tengerentúli major ligákra is fáj a foguk. Megnéztük, hogyan nézhet ki a sportvilág jövője az arab pénzek színre lépésével.
Évekkel ezelőtt már láttunk arra egy próbálkozást Kínával kapcsolatban, hogy az ázsiai ország még európai viszonylatban is őrületes fizetésekért próbálta magához csábítani a korosodó sztárfutballistákat, kisebb-nagyobb sikerrel. Akkor talán a legnagyobb nevek a két korábbi brazil válogatott, Hulk és Óscar voltak, ám az a projekt rövid idő alatt a földbe állt. De ami most Szaúd-Arábiában indult, azzal egyrészt lehetetlen mit kezdeni még az európai topkluboknak is, másrészt nehezen látni, hol lehet ennek a vége. Főleg annak ismeretében, hogy az arabok célpontjai már nemcsak az öregebb sztárok, hanem azon játékosok is, akik pályafutásuk fénykorában járnak.
Nem titkolt célja Szaúd-Arábiának, hogy a nemzeti bajnokságuk idővel a világ tíz legerősebb ligája közé nője ki magát. Egy ideig minden futballszurkoló megmosolyogta ezeket a szavakat, mondván, egy-két sztárjátékos nem fogja felemelni a bajnokság színvonalát, de most már arról beszélgetünk, hogy a szaúdi végtelen pénz hatására jelenkorunk legjobb futballistái is a Közel-Kelet felé veszik az irányt. Ami több mint aggasztó. Erre az egyik legjobb példa a portugál válogatott 26 éves középpályása, Rúben Neves, akit többek között a Barcelonával is szóba hoztak, de a legfrissebb hírek szerint az al-Hilal csapatát választotta, és pályafutása közepén hagy fel az európai csúcsfutballal. 26 évesen.
Ami szomorú, és egyben nagyon elgondolkodtató.
Üde kivétel volt nemrégiben Lionel Messi, aki éves szinten 400 millió dolláros ajánlatot utasított vissza Szaúd-Arábiából, mivel kijelentette: se ő, se a családja nem szeretne az arabokhoz költözni, így inkább az Inter Miami szerződését fogadta el, és tette át székhelyét a tengerentúlra. A hétszeres aranylabdás argentint nem lehetett kizárólag pénzzel megvenni.
De az a helyzet, hogy nem ez a tendencia valósul meg az európai futball sztárjai között, némi túlzással akit megkeresnek egy busás szaúdi ajánlattal, már pakolja is a cuccait, és ül fel az arab ország felé tartó repülőjáratra. A legutóbbi példák erre a Chelsea korábbi futballistái: a világbajnok N'Golo Kanté, Edouard Mendy, Kalidou Koulibaly vagy Hakim Zijes, akik egyaránt Szaúd-Arábia felé vették az irányt. És akkor még a fizetésekről nem is beszéltünk, amelyekre már tényleg nehezen találunk szavakat még azok után is, hogy Cristiano Ronaldo évi 200 millió dolláros gázsiját már úgy-ahogy megemésztettük.
Az európai színvonalon jegyzett, sőt ugye világbajnok és Bajnokok Ligája-győztes N'Golo Kanté bére a hírek szerint éves szinten 100 millió dollár lesz. Ez az összeg több mint a duplája annak, amit Lionel Messi tesz zsebre Miamiban, pedig az argentin se átlagos szerződéssel kötelezte el magát a floridai csapathoz. És akkor még a többiekről nem is beszéltünk.
A végtelen szaúdi pénzekkel teljesen reménytelen versenyeznie bárkinek a világon, és igazából nem is kell, mert ahogyan évekkel ezelőtt az ázsiai hullámmal sem lehetett mit kezdeni az európai kluboknak, úgy most a szaúdi pénzáramlat ellen sincs ellenszer. Viszont utóbbi egyre jobban kezdi kinőni magát, olyannyira, hogy már nemcsak arról van szó, hogy a futballvilág sztárjait tervezik bekebelezni, hanem a tengerentúli major ligák (NBA, NHL, MLB, NFL) felé is egyre jobban kacsintgatnak. Nehezen látni, mi állíthatná meg az arabokat ezen tervükben.
Mert ha a pénz nem akadály, akkor nincs is akadály?
A labdarúgásban szárnyait bontogató folyamat szépen lassan kezd átterjedni a többi sportágra is, ezt alátámasztva született meg az egyezség a PGA Tour golfversenysorozat és a szaúdi kézben lévő LIV Golf Liga között, amely értelmében a két versenysorozat kereskedelmi tevékenységeinek összevonását tervezi. Meghatározó mérföldkő ez a golf történetében, mivel nyilvánvalóan semmiféle köze nem volt a sportághoz korábban az araboknak, viszont a Public Investment Fund, az ország független pénzalapja által létrehozott és birtokolt versenysorozat elérte, hogy partnerséget kössön a golf legnívósabb szervezetével. Sőt, a hírek szerint a korábbi világelső Dustin Johnson 150 millió dollárt kapott azért, hogy a szaúdiak sorozatának versenyein induljon el. Ugye hogy ismerős.
És ha már említettük a Public Investment Fundot, a koronaherceg Mohhamed bin Szalmán felügyeli a vagyonalapot, akinek édesapja maga a szaúdi király, Szalman bin Abdul-Aziz. Reflektorfénybe akkor kerültek először, mikor megvásárolták az angol élvonalban szereplő Newcastle United csapatát, így egy csapásra nem jelentett több gondot a pénz, és szabad teret kaptak játékosok szerződtetésében.
Mi tagadás, hamar meg is lett az eredménye: a nemrégiben még a bennmaradásért küzdő Newcastle az ősszel a Bajnokok Ligája csoportkörében indulhat, mivel a Premier League negyedik helyén végzett. De nem kizárólag csak a félszigeten vásárolták be magukat a futballba, a honi liga legjobb négy klubjában egészen pontosan 75 százalékos részesedést szereztek, így teljes kontrollal rendelkeznek felettük.
A tervek szerint az augusztusban rajtoló új szezon kezdetéig mind a négy csapatba legalább három-három világklasszis futballistát akarnak szerződtetni, míg a többi együttes sem jár természetesen rosszul: csapatonként legalább egy-egy nagy név leigazolása a tervük. És ha őszinték akarunk lenni, az őrületes fizetésekre kevés olyan labdarúgó van, aki nemet mondana.
Éppen emiatt kezd kétségbeejtő lenni, amit az arabok művelnek a labdarúgással.
De mint említettük, Szaúd-Arábia nemcsak a futball szerelmeseié, a kosárlabda is rendkívül népszerű sportág, így nem csoda, hogy a tengerentúlra is terjeszkednének már az arab sejkek. Erre egyébként az első próbálkozások már 2019 körül elkezdődtek, a The Guardian birtokába jutott dokumentációk alapján Szaúd-Arábia egy nemzetközi tanácsadó céget bérelt, hogy lobbizzon az érdekükben észak-amerikai vezető biztosoknál és sporttestületeknél. Sőt, a szaúdi herceg ezek után több amerikai sportliga vezetésével is találkozott.
Bár a kiszivárgott dokumentumok nem tartalmaznak utólagos információkat, annyit tudni, hogy Abdul-Aziz herceg tárgyalt az MLB (baseball) és az NBA (kosárlabda) képviselőivel is, míg Reema Bandar al-Szaud hercegnő – aki egyébként Szaúd-Arábia amerikai nagykövete – találkozott az azóta helikopter-balesetben elhunyt Kobe Bryanttel is, hogy megvitassák a sportág szaúdi terjeszkedés lehetőségeit.
Hogyha befektetői szemszögből nézzük a helyzetet, az NBA kiváló célpont lenne Szaúd-Arábia számára. A sportág nagy népszerűségnek örvend az országban, a nemzeti bajnokságot 1976-ban alapították, és csapatuk 2018-ban megnyerte az arab ligát. De talán ami még ennél is fontosabb, hogy az NBA lehetőséget kínálna arra, hogy állami vagyonalapok vagy alapítványok kisebbségi részesedést szerezzenek csapatokban, szélesítve ezzel a leendő tulajdonosok körét, továbbá azt bizonygatva, hogy az NBA tényleg egy globális, mindenki számára szóló liga. Azóta már természetesen több szaúdi befektetőcég is érdeklődést mutatott a piac iránt, arról azonban nincs hivatalos információ, hogy konkrét ajánlat érkezett-e bármely csapat számára.
De ez valószínűleg csak idő kérdése.
Sőt, az is döntő tényező lehet, hogy a ligának nem olyan borzasztóan szigorú a fizetési plafonja. Ez azt jelenti, hogy természetesen van egy határ, amely felett már nem lehet a játékosok fizetése, de amennyiben ezt túllépik, ugyan megbüntetik a csapatot, de súlyos következményei nem lesznek a szabályszegésnek.
Így teljesen realisztikus jövőképet fest majd az, hogy a szaúdi pénzek jelenlétével tovább emelkednének az amúgy is őrületes béreik a sztárkosarasoknak. Csak hogy említsünk egy példát: a mögöttünk hagyott szezonban a liga legjobban fizetett játékosa a Golden State Warriors sztárja, Stephen Curry volt, aki 48 millió dollárt tett zsebre szolgálataiért egy évre. Cristiano Ronaldo jelenleg ennek a négyszeresét keresi a sivatagban. Hasonló pénzügyi tényezőkkel szolgálna az MLB, viszont ha az amerikaifutball-ligát nézzük, ott azért már nem olyan egyszerű a képlet.
Az NFL-ben a többi major ligához képest jóval szigorúbb fizetési plafon van érvényben, és ezek a korlátozások jócskán csökkentik az arabok piacra lépésének lehetőségeit. Egy NFL-csapat fizetési plafonja éves szinten nagyjából 225 millió dollár, ami közel annyi, mint az előbb említett portugál világsztár bére. Egyetlen játékos keres annyit az araboknál, mint egy teljes NFL-csapat. És nyilván azt sem lehet mondani, hogy ez kizárólag azért van, mert alulfizetettek lennének a világ legjobb amerikaifocisai. Mert természetesen nincs így.
Érdekesség, hogy Jerry Jones 1989-ben, mikor megvásárolta a világ jelenlegi legértékesebb sportklubjaként számon tartott Dallas Cowboyst, 150 millió dollárt fizetett érte. Nemrégiben hatmilliárd dollárért kelt el a Washington Commanders, ez az összeg még a leggazdagabb amerikaik számára is szinte elérhetetlen összeg, de a szaúdiaknak csak aprópénz. Őrületes különbségek, amikkel lehetetlen felvenni a versenyt.
Logikusnak tűnik, hogy az arabok nem elégszenek meg annyival, hogy elkezdték felvásárolni az európai futballsztárokat, ennél sokkal többre vágynak, főleg a „Vision 2030” ismeretében. A projekt célja az ország modernizációja, valamint hogy pénzügyileg függetlenedjen a fosszilis energiahordozóktól, tehát az olajtól. Így az egyik legfőbb piacnak a sportot látják. Nem véletlen, hogy az egyik legesélyesebb pályázat a 2030-as labdarúgó-világbajnokságra is a szaúdiaké, akik Egyiptommal és Görögországgal adták be nevezésüket az egyik legnépszerűbb sportesemény megrendezésére.
És ugye HA Katar elnyerte a jogot, Szaúd-Arábia miért ne kaphatná meg a világbajnokságot.
Ezek mindössze kezdetleges feltételezések, de a futball bekebelezésével egy olyan folyamat indult meg a végtelen arab pénzekkel, melynek határai ugyanúgy végtelenek, mint a pénztárcájuk. És ez valahol azért ijesztő a jövőre nézve.
(Borítókép: Getty Images)