Liverpoolban szó szerint falra másznak az emberek, akkora az őrület a Liverpool FC irányába. A klub otthona, az Anfield Stadium jóval több egyszerű stadionnál, valódi szórakoztató központtá bővült fennállása elmúlt 139 évében. Szétnéztük a klub hivatalos boltjában, bejártuk a legendás Stanley-parkot, és főhajtással adóztunk a Hillsborough-tragédia áldozatainak emléke előtt is.
300 font. Mai árfolyamon cirka 135-140 ezer forint.
Tudja, mi kerül ennyibe?
Szoboszlai Dominik dedikált, díszdobozba zárt futballmeze a Liverpool FC szurkolói boltjában. Bár az ár elsőre és másodikra is borsos, ha hozzátesszük, hogy a szurkolói mezeket számozással 95 fontért, az eggyel minőségibb, a valódi meccsmezekkel azonos anyagból és technológiával gyártott felsőket pedig minimum 135 fontért árulják, már nem is tűnik olyan rossz befektetésnek az a dedikált Szoboszlai-mez.
Főleg, ha az ember tiszta szívvel tud hinni abban, hogy a magyar válogatott 22 esztendős csapatkapitányának jó éve lesz az Anfielden. Mert akkor annak a fekete díszdobozba zárt szerelésnek az eszmei értéke még tovább nő...
Pénteken délben kígyózó sor állt a Liverpool stadionjának 12-es számú jegyértékesítő ablakánál. Az avatatlan szempárok azt gondolhatták volna, váratlanul felszabadult pár tucat belépő a szombati, Bournemouth elleni meccsre, azért ez a nagy lelkesedés, ám valójában nem a mérkőzésre, hanem a stadiontúrára és a klubmúzeumba érvényes kombinált belépőért sorakoztak az emberek. A 19-szeres angol bajnok otthonába felnőttként 23, tizenhat év alatti látogatóként 14 fontért lehet bejutni, ha nincs épp bajnoki. Az összegért cserébe – amely a londoni gigászok, az Arsenal, a Chelsea, vagy épp a Tottenham hasonló szolgáltatásánál olcsóbb is – az érdeklődők bejuthatnak mind a hazai, mind a vendégöltözőbe, végigjárhatják a folyosót, ami a játékoskijáróhoz vezet. Fotózkodhatnak a játéktér szélén, és megnézhetik az éttermet és a páholyokat, ahová csakis a legfontosabb vendégeket ültetik.
A múzeumban aztán ott a klub által elhódított hat BEK/Bajnokok Ligája-serleg... hivatalos replikája. Meg még további két tucat, vitrinek mögé bújtatott trófea, melyek létéről egyébiránt az Anfield tőszomszédságába felhúzott Bajnokok fala is igen látványosan emlékezik meg.
Múzeumokéhoz hasonló élménnyel ér fel a már említett szurkolói bolt is a két emeleten, szintenként több mint 500 négyzetméteren elterülő üzletben akad minden, mi szem-szájnak ingere a 2,5 fontért árusított golyóstolltól kezdve az ültethető fűmagon, a játékosokról mintázott plüssbabákon keresztül a kisebb vagyonokat kóstáló díszdobozos szerelésekig.
További „izgalmas” tételek:
Szóval viszonylag könnyű szép összeget otthagyni a kasszáknál, ha valaki a család minden tagjára gondolni szeretne. Márpedig az egyértelmű, hogy a klub merchandising részlegénél gondoltak őket célzó termékekre – dögivel.
Pusztán a hangulat kedvéért a bolt egy részét úgy rendezték be, hogy az Anfield hazai öltözőjét imitálja, csakhogy itt a padsor mögött elfordulva nem a rekreációs részlegre, hanem egy kávézóba vezet az út. 4,5 fontért már hörpinthetünk is egy jó erős feketét, a panorámaablakon túl az aréna lelátójának külső héjazatában és az azon lévő monumentális Liverpool-címerben „gyönyörködve”...
Aztán az ember szinte félre is nyeli a kávéját, mikor értelmezni kezdi a látványt. Itt esik le a tantusz, hogy a korábban ipari alpinistának gondolt, a stadion oldalfalán hevederbe szíjazva fel-le mászkáló emberek valójában nem dolgoznak, hanem sportolnak.
Elsőre egy ilyen ereszkedés árát jobbnak tűnt meg sem kérdezni – a látvány önmagában is elég szédítő volt. Aztán csak-csak fúrta az oldalam, miről is van szó pontosan. Mint kiderült, a Liverpoolnál épp az idén tavasszal találták ki a The Anfield Abseil nevű élményprogramot, melyre bármelyik tíz évnél idősebb érdeklődő befizethet (vagy befizethetik). 45 fontért cserébe a szurkolók szétnézhetnek a stadion főlelátójának tetején, majd ha úgy érzik, kiélvezték a panorámát, az oldalfalon keresztül ereszkedhetnek le.
Adta magát egy másik, Szoboszlaival kapcsolatos kérdés inkább, így azt a pultot vettem célba, amelyiknél a mezekre vasalják a vásárlók által kiválasztott mezszámot és nevet. Az eladó a boltvezetőhöz irányított tovább, akitől megtudtam, egyelőre nem tud összesített statisztikát adni, de a játékos bemutatása óta volt olyan nap, hogy kifogytak a bekészített betűkészletből, annyian kérték az ő nyolcas mezét. Mindez azonban nem jelent kiugró népszerűséget, mint mesélte, az újonc játékosoknál mindig megfigyelhető egy hirtelen „robbanás” az érdeklődésben, hasonló a helyzet a másik, már a nyár elején bejelentett igazolás, Alexis Mac Allister esetében is. Érzése szerint nincs markáns különbség a magyar és az argentin futballista nevével ellátott mezek eladásának mennyiségében...
Az üzletet magam mögött hagyva a stadion túlfelén található Stanley-park felé veszem az irányt. Az Anfield szinte teljesen körbejárható, három oldalról lakóházak, a negyedikről az Anfield Road, amögött pedig az óriási zöld park övezi. (Itt kellett megvilágosodnom, hogy beleestem abba a gyakori tévhitbe, hogy a stadion az útról kapta a nevét, pedig valójában a kerületről, ahol áll.) A pályát balról kerülve Bob Peasley, a „vörösök” történelmének legsikeresebb edzőjének szobra mellett vezet az út. A 27 éve elhunyt tréner játékosként egyszeres, menedzserként hatszoros bajnok lett, ám ami miatt Anglián kívül is sokaknak ismerősen cseng a neve, az az, hogy 1977-ben, 1978-ban és 1981-ben is megnyerte a csapattal a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A szobor különlegessége, hogy az alapján az 1968-ban készült fotó alapján mintázták, amin Peasley a sérült Emlyn Hughest a saját hátán cipeli a pályáról a Tottenham elleni bajnokin. A kép megannyi liverpooli számára testesíti meg egyben az odaadást, a törődést és a kemény munkát – így pedig a 2020-ban átadott szobor is.
Jobb oldalon újabb páros ereszkedik alá a Liverool-címernél, majd néhány lépéssel később már látni az egész létesítmény egyik legmegrendítőbb részét, az 1989-es Hilsborough-tragédia 97 áldozatának emléket állító márványtáblát. A helyiek elmondása szerint nincs olyan nap, hogy ne égne itt néhány mécses, ráadásul az évek során átalakult az emlékhely szerepe, jobb és bal oldalán rendre kihelyeznek egy-egy fotót, gyertyát, virágot a Liverpool-családot maguk mögött hagyó halottaik tiszteletére. Az angol labdarúgás történetének legnagyobb lelátói katasztrófája örökre megváltoztatta a Szigetország biztonsági protokolljait, az ezt követő három évtizedben profi szinten pedig egyetlen csak álló szektort sem lehetett kialakítani a a drukkerek számára.
Az sem véletlen, hogy épp Liverpoolban megy viszonylag lassan az újabb, az Anfield befogadóképességét több mint nyolcezer fővel, így összességében már 61 ezresre növelő lelátórész engedélyeztetése. A Stanley-park felé eső részen a munkálatok a kivitelező körüli problémák miatt megcsúsztak, így egyelőre csak szakaszosan vehetik birtokba a szurkolók. A klub reményei szerint a 2023–2024-es idény második hazai meccsére, a szeptember eleji Aston Villa elleni találkozón telhet meg először teljesen, de garancia erre sincs. Rosszabb esetben egészen októberig is eltarthat, mire a tényleges bővülést jelentő felső szintekre is elkezdhetnek jegyeket értékesíteni, addig húzódhat a projektátvétel. Biztonsági kockázatot pedig még azért sem voltak hajlandóak vállalni, hogy a szezon előtti jegyértékesítést ne kelljen többször is elhalasztani – inkább bevállalták, és részben átdolgozták az igénylési folyamatot.
A 110 hektáros Stanley-park mintha csak az Anfield hátsó kertje lenne – ez a liverpooli Városliget, csak valamivel kevesebb épülettel. Az óriási zöld felületet virágoskertek, fás ligetek és egy nagyobbacska mesterséges tó teszik változatossá. Átellenben elnézve pedig könnyű kiszúrni Liverpool másik élvonalbeli csapatának, az Evertonnak az otthonát. A Goodison Park tetőszerkezetének egy része a stadion nevével együtt méterekkel magasodik a fák lombkoronája fölé. Egyébiránt ez is Liverpool meglepetései közé tartozik: egy dolog tudni, hogy a két aréna viszonylag közel fekszik egymáshoz, és egy egészen másik látni azt, hogy milyen közel is. A két klub szurkolói aligha esznek egymás tenyeréből, mégis gyalog alig tíz percre található a szentélyük a másikétól. Nem csoda, hogy nemhogy ugyanazon a napon – egy-egy rendkívüli kivételtől eltekintve –, azonos hétvégén sem rendezhetnek hazai meccset. A két csapat közül egyébként az Everton az öregebb, míg a stadionok közül az Anfield. Az elsőre ellentmondásosnak tűnő információt az oldja fel, hogy utóbbi stadion eredetileg az előbbi klub otthona volt, és csak az 1890-es években költözött el innen az Everton.
Újabb költözés is a kékekre vár majd, a csapat új arénája már javában épül a város kikötői részében. A Liverpoolnál ezzel ellentétben úgy döntöttek, az Anfieldet bővítik és modernizálják – a most felépült kapu mögötti rész előtt épp a főlelátó újult meg, és lett nemcsak Anglia, hanem a klubhonlap állítása szerint Európa legnagyobb egybefüggő tribünje is.
Mi pedig jó eséllyel innen tudósíthatunk majd a magyar idő szerint 16 órakor kezdődő találkozón arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya hazai pályán is átesett a tűzkeresztségen, az Anfielden is pályára lépett a Liverpool szerelésében.
(Borítókép: Az Anfield egy nappal a Liverpool–Bournemouth-meccs előtt. Fotó: Kocsmár-Tóth István)