A második félidőben egyértelműen jobban nyomnak a hazaiak, mi védekezünk és egy-egy kontrával próbálkozunk. A szerb labdabirtoklás 53 százalékon az egész meccset tekintve.

Megint elveszítjük a labdát a saját térfelünkön, Vlahovics robban be a röviden Szalai mellett a kapunk előterébe, Mitrovics tökéletesen bólintja le elé a labdát, de az öt méterről leadott életerős lövésébe a rövidet záró Dibusz valahogyan még belekap, és a léc segítségével így védeni tud!

Kerkez jön előre, de elcsúszik, a szerbek a helyére indítanak, Mitrovics gyűjti be a 16-osunk jobb oldalánál a labdát, nagy ívben beadja, ott pedig a védőjét túlugorva Sz. Milinkovics-Szavics bólint mintegy 7 méterről – szerencsére méterekkel a kapunk bal oldala mellé.

Milinkovics-Szavics egy jó 40 méteres indítást próbál meg Vlahovics irányába, Dibusz lép ki a tizenhatoson kívülre és ment fejjel.

A magyar kaputól jó 40 méterre járatja körbe a labdát a szerb válogatott, mintha csak egy ostromgyűrű lenne, egyre szűkül és szűkül a körív, aztán Tadics megpróbálja kiugratni a tizenhatos vonalában helyezkedő Mitrovicsot, de a labdája túl erős, így csak nekünk jó egy kirúgásra.

Kosztics lehozatala elsőre meglepőnek tűnt, de aztán fejben végigpörgetve az első félidő eseményeit, annyira már nem is az. Nem igazán kellett leírni a nevét 45 perc alatt. Látványos megoldás, meglódulás, jó beadás miatt legalábbis nem.

A szerbek kezdték a második félidőt!

Mladenovics és Zsivkovics is átöltözött – kérdés, hogy kiket váltanak majd.

Ami a statisztikákat illeti, enyhe magyar fölény mutatnak a számok: az xG-nk, azaz a csapat által kialakított helyzetek minősége alapján várható góljaink száma 1,29, míg a szerbeké 1,18. A labdabirtoklási fölényünk egészen minimális maradt a játékrész végére: 52 százalékon állunk ebben a mutatóban. Öt gólszerzési kísérletünk volt, míg a szerbeknek három, igaz utóbbiba nem számolják bele Szalai öngólját... Ettől aztán mókás is a következő statisztikai sor, mely szerint a magyar válogatottnak négy, a házigazdának nulla kaput eltaláló próbálkozása volt – miközben az eredmény 1–2.

Vezetünk! Legyen elég ennyi pozitívumnak az első játékrész után! Irány az öltöző, otthon meg a konyha, vagy a mosdó! Bő 15 perc és friss fejjel folytatjuk!

Veljkovics próbálkozik meg egy beadással jobbról, középen Makszimovics érkezik, de kissé magas számára a labda, Nego pedig a hosszún ügyesen kiengedi.

Lesz-e még itt bármi izgalom ebben a félidőben?

Szergej Milinkovics-Szavics adja be balról, középen Vlahovics emelkedik, Mitrovics meg csúsztatni érkezik, de hála az égnek mind a ketten lemaradnak egy-két centivel a labdáról, ami így elzúg a kapunk előtt keresztben.

... hogy a 44 percig kellett várni az első hazai szögletre.

Egyelőre nincs sok akció a fordításunk óta, mindkét csapat igyekszik megbecsülni a labdát, 30-40 méterre járatva azt az ellenfél kapujától. Egy-egy ritka ritmusváltás színesítené a játékot, de az meg rendre pontatlan. Erre mondanánk: nincs eszelős iram, a taktikai csata dominál.

Épp kezdett az emberben az a benyomás kialakulni, hasonló este lesz ez is, mint júniusban a podgoricai volt, amikor Montenegróval 0–0-t játszott a válogatott. Aznap azt lehetett érezni, mezőnyjátékosaink többsége rossz lábbal ébredt, ha reggelig játszanak, addig sem lövünk gólt. Csak hát aznap sikerült elkerülni a kapott gólt is legalább... Most nem, cserébe viszont a szerbek két kapitális hibával besegítettek, hogy áttörjön a mieinkben érezhető gát.

56 százalékon a magyar labdabirtoklás, de eddig a szerbek kevesebből is jóval többet hoznak ki. Azt érezni, ez a 30 perc sokkal inkább a hazaiak meccsterve szerint alakult, mint Marco Rossi elképzelései szerint.

No ennek már a fele sem tréfa! Tadics ad be jobbról, az ötös előterében érkezik Kosztics, bal lábas lövése után néhány centivel megy el a labda a Dibusz által védett kapu jobb felső sarka mellett. 

Passzolgatnak a szerbek, mint akik semmi mást nem akarnak, aztán a semmiből jön egy indítás a védelmünk mögé, a berobbanó Mitrovics meg az ötös csücskénél bravúrosan leveszi, Dibusznak kell résen lenni, hogy a kissé messzire pattanó labdánál jó helyen legyen.

A szerbek a pálya jobb oldalán kavargatnak, kétszer is megpróbálunk szerelni, de valahogy újra meg újra szerb lábra csorog vissza a labda, Radonjics az, aki harmadjára összeszedi a 16-osunk csücskénél, megtolja, majd erősen középre nyesi – Dibusz látványosan vetődik ki rá és paskolja el az érkezők elől. Milinkovics-Szavics elé kerül, aki lőhetne, de hála az égnek kissé lassan esik le neki, hogy az ott a labda, Nagy Ádám és Styles szerelni tudják.

Pavlovics könnyedén szedte össze Vargát megelőzve.

20 perchez közelítve 59 százalékon áll a magyar labdabirtoklás (a gól előtt volt ez már 69 százalék is), 128 passzkísérletünkből 109 volt pontos, ami 85 százalékos arány. Más kérdés, hogy ezeknek a passzoknak a nagyon nagy része a védekező harmadunkban jött össze...

A szerbek sokkal többet járatják a labdát, nálunk meg több a technikai hiba.

Most Radonjics lódulhat meg a jobb oldalon egy labdaszerzés után, a 16-os csücskénél egy csellel befűzi Orbánt, átteszi a hosszúra, ott Kosztics készíti le az érkező Vlahovicsnak, aki kissé balról, 8 méterről az oldalhálóba lő. Köszönjük meg...

Más kérdés, hogy ezt sem mástól kaptuk – ha nagyon szőrözni akarunk.