Az Európa-konferencialiga előző kiírásának döntőse vár a labdarúgók harmadik számú nemzetközi kupasorozatában, a csoportkör második fordulójában a Ferencvárosra csütörtök este, ráadásul idegenben.

A Fiorentina az elmúlt években az egyik legkiismerhetetlenebb olasz együttes volt, amely rendre borsot tört a bajnokság favoritjainak orra alá, hogy aztán egy héttel később a kiesőjelöltet fogadva hullajtson pontokat. (Tavasszal például az Internazionalét és az AC Milant is legyőzték, hogy aztán kikapjanak a Monzától.)

Ezzel együtt az amerikai többségi tulajdonos, Rocco Commisso 2019-es színre lépése óta legalább felfedezhető valamiféle koncepció a firenzei klub- és csapatépítésben. 

A rendszer sok szempontból a néhány éve a Bajnokok Ligájában is szépen menetelő Atalantát idézi. A csapat igyekszik megtalálni és felépíteni a lehető legnagyobb tehetségeket, sorra veszi az U-válogatott játékosokat (gyakran a balkánon is körbetekintve), abban a reményben, hogy néhány idény rutinjával a vételár többszöröséért adhat majd rajtuk tovább. Commisso érkezése óta rendszeresen profittal is zárnak az átigazolási időszakban, amely biztosítja a működési költségek jelentős részét. A 2021–2022-es idény 56 milliós profitja kiemelkedő a sorban, ekkor adták el Dusan Vlahovics játékjogát több mint 80 millióért a Juventusnak. Azért a Vlahovicsét, akit négy évvel korábban, U19-es szerb válogatottként mindössze 3,2 milliót fizettek a Partizannak.

A csapat gerincét emellett többnyire olyan játékosokkal erősítették meg, akinek 30 éves korához közeledve vagy jelentősebben csökkent a piaci értéke, vagy valamiféle gellert kapott a pályafutása, ám ezzel együtt, karrierje korábbi szakaszában bizonyította, hogy jelentős célokért is képes futballozni. Firenzében új lehetőséget kapott és élt is a másodvirágzás esélyével az elmúlt években Cristiano Biraghi és Giacomo Bonaventura is. Párosuk pedig évek óta meghatározó tagja az együttesnek.

Az 1961-ben Hidegkuti Nándor vezetésével Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert, kétszeres olasz bajnok összességében talán sosem volt annyira stabil gazdasági helyzetben, mint most. Igaz, ez a kérdés a nyolcvanas évek végéig nem is tűnt annyira égetőnek, mint aztán a kilencvenes évek katasztrofális gazdasági lépései, a problémák 2001-re odáig fajultak, hogy a csapat kiesőként nem csak a Serie A-tól volt kénytelen elbúcsúzni, hanem egészen a negyedosztályig zuhant, miközben felszámolási eljárás indult a klubbal szemben. Innen kezdte meg az újjáépülést viszonylag öles léptekben a lila-fehér csapat…

Visszakanyarodva a Commisso-korszakra, a 73 éves médiamogul irányítása alatt 10., 13., 7., majd az előző kiírásban 8. helyen végeztek a „violák”, miközben az Olasz Kupában egyszer negyeddöntőztek, egyszer elődöntőztek, legutóbb pedig fináléig meneteltek. A cél most sem kevesebb az Arno partján: Vincenzo Italiano együttese ugyan több kulcsemberét is elvesztette, de a 45 éves szakemberrel szemben így is elvárás, hogy ezúttal is – minimum – a legjobb nyolc közé vezesse fiait a Serie A-ban, és legalább egy kupadöntőt fel tudjon mutatni a szezon végén. 

Rossz hír az Európa-konferencialigás ellenfeleknek, így a Ferencvárosnak is, hogy Firenzében mindenkinek fájdalmas tüske az előző idényben a West Ham Uniteddal szemben elvesztett döntő. A csapat és a szurkolók is nagyon eltökéltek, hogy ezúttal meg kell nyerni a sorozatot, szóval még véletlenül sem fogják alábecsülni vagy félvállról venni egyik ellenfelet sem. Italianóra ráadásul jellemző volt, hogy egy-egy fontos kupameccs előtt kész beáldozni akár a bajnokit is, és inkább ott cserél ki hét-nyolc játékost a kezdőben. Ezért lesz érdemes figyelni, hány helyen változtat majd a Ferencváros elleni Ekl-meccs előtti fordulóban

– mesélte az Index megkeresésére Zwack Sándor, a Viola Club Budapest magyar Fiorentina-szurkolói klub alapítója, aki a toszkán városban töltötte gyermekkora jelentős részét, és azóta is elkötelezetten követi a lilákat.

A kétarcúsággal sajnos igaza van, remek példa erre a csapat múlt heti, Frosinone elleni bajnokija, amin az első félidőben gólokkal vezethetett volna, aztán a végén még a döntetlennek is örülnie kellett. Aztán ott volt az Udinese elleni meccs, amire fordított előjellel igaz ez: a játék alapján az udinei gárda gólokkal vezethetett volna, aztán két helyzetből két gólt szerzett a Fiorentina, és végül simának tűnő győzelmet aratott. 

Az együttes a pályán mutatott hullámzó teljesítmény ellenére sem rajtolt rosszul, hét forduló után egyetlen veresége van – a listavezető Inter elleni 4–0 –, tizennégy megszerzett pontjával pedig a tabella ötödik helyén áll. Mindössze rosszabb gólkülönbségével marad el a bajnoki címvédő Napolitól, valamint a rekordbajnok Juventustól. 

Italiano az előző idényben „mint a Bibliához”, úgy ragaszkodott a 4–3–3/4–2–3–1-es felálláshoz, erre a kiírásra azonban változtatott ezen is, és ellenfél-specifikusan a 3–5–2-es alapfelálláshoz nyúlt. Ennek köszönhetően a csapat játéka valamelyest kiismerhetetlenebbé vált, amire Szofjan Amrabat távozása után szükség is volt. Olyan középpályás ugyanis nem érkezett, aki egy személyben képes lenne ugyanakkora szerepet vállalni a támadásépítésekben és a védekezés stabilizálásában, mint a marokkói tette az előző évadokban.

Most Alfred Duncan és Arthur az, akiknek meg kellene oldani védekezésben azt a feladatot, amit Amrabat oldott meg, míg támadásban Maxime Lópeznek jut ugyanez a szerep. López egyetlen eddig lejátszott meccs alapján is nagyon technikás, jó kis játékosnak tűnik, akivel sokat nyertünk, de fizikai szempontból azért elég más karakter, mint Amrabat, a párharcokban jóval könnyebb őt elnyomni. A középpálya legfontosabb tagja egyértelműen Giacomo Bonaventura, ő a nagybetűs futballista a csapatban

– mondta Zwack, aki szerint az említett négy játékos között oszlana el ideális körülmények között mindaz a teher, amit a Manchester Unitedhoz távozott középpályás cipelt.

Különösen érdekes Arthur Melo esete. A brazil középpályás az előző idényt csaknem egy az egyben kihagyta a Liverpool kölcsönjátékosaként, ezúttal 2 millió euró ellenében a Fiorentina adott esélyt neki, hogy megpróbálja újra felépíteni magát a Juventusnál töltött nem túl sikeres idények után. Az egyéni kvalitásokat tekintve talán ő az, aki – ha végre formába lendül – a legjobb eséllyel lesz képes átvenni Amrabat csapatban betöltött szerepét. 

Addig is Bonaventura elöl teszi meg, amit lehet: ebben a szezonban hat meccsen három gólnál és két gólpassznál jár, mindezt 1,1-es várható gólszám (xG) és 0,5-ös várható assziszt (xAG) mellett. De nem csak a csapatkapitány teljesít eddig felül az ellenfél kapuja előtt, hanem az egész csapat. Méghozzá jelentősen.

Az understat.com adatai alapján ugyanis a Fiorentina úgy állt hat bajnoki után tizenkét szerzett góllal, hogy a kialakított helyzetei alapján 6,16-os xG-t szorgoskodott össze – az egész ligában a hetedik legkisebbet. A Ferencváros számára optimizmusra adhat okot, hogy a firenzei védelem ugyanezen mutatók alapján kifejezetten sebezhetőnek tűnik. 10,51-es xGA-ja, azaz az ellenfelek helyzeteinek minőségéből levezetett várható kapott góljainak száma ugyancsak a hetedik legrosszabb az olasz élvonalban. 

Italiano az előző két évben szinte meghalt a szép játékért, a szemkápráztató labdakihozatalokért, ez viszont sokszor visszaütött. Ebben a szezonban kevésbé a szép játék jellemző a Fiorentinára, ugyanakkor a kapu előtt érezhetően hatékonyabb a csapat még úgy is, hogy Luka Jovics és Artur Cabral is távozott. 

Utóbbi két játékost a Serie B-ből elhozott erőcsatár, az első hat fordulóban mindössze egy gólpasszig jutó, de a mezőnyjátékban így is hasznos figurának bizonyult M'Bala Nzola, valamint az argentin élvonalból szerződtetett Lucas Beltrán hivatott pótolni. Utóbbi a River Plate-ben 25 bajnokin 12 gólt termelt a legutóbbi idényben, és egyértelműen a kevésbé tömörülő ellenfelek ellen ígérkezik hasznos fegyvernek.

Beltrán dinamikus, nagyon technikás játékos alacsony súlyponttal, ugyanakkor az sem véletlen, hogy dél-amerikai létére Viking a beceneve. Nzola az ellenkezője, sokkal statikusabb, inkább a nyers erőre építő center. A tavalyi hadrendben csak egyiküknek jutna hely, de az Udinese ellen Italiano az utolsó 35 percre kipróbálta azt, milyen, ha ketten együtt vannak fenn, és aligha ez volt az utolsó ilyen alkalom

– jellemezte az érkezőket Zwack, aki összességében a nyári transzferidőszakra is kitért. A Fiorentina összesen nyolc új játékost szerződtetett, míg tíz futballista távozott a keretből. Az érkezőkre összesen 43 millió eurót költött a klub, míg a búcsúzók játékjogából 64 millió eurós bevételre tett szert. 

Amrabatot nem lehetett megtartani, egyértelműen kijelentette, hogy menni akar. A szurkolók három egészen más ok miatt húzzák a szájukat, ha az átigazolási időszak szóba kerül: hiányzik egy gólerős csatár, egy ballábas középhátvéd, valamint kapusfronton is erősíthettünk volna jobban. Pietro Terracciano bravúros védésekre képes, mögötte viszont vékony a keret. Jött viszonylag ismeretlen dán játékosként a német élvonalból kieső Herthától Oliver Christensen, de sokan azt mondják, nem sokkal drágábban lehetett volna a ligában már bizonyító olaszt is igazolni. Kiváló példa erre a végül a Tottenhambe került Guglielmo Vicario. 

Sokáig úgy tűnt, a távozók között lesz az előző évadban perememberré vált Luca Ranieri. A 24 éves olasz nyár elején a kerettől is külön készült, aztán viszont a hozzá hasonlóan ballábas középhátvéd, Igor 17 millió euró ellenében az angol élvonalbeli Brightonhoz igazolt, és mivel hasonló profilú játékost a firenzeiek nem tudtak szerződtetni, Ranierinek is új esélyt szavazott a szakvezetés. Utóbbi a neki jutott eddigi 270 percben időarányosan a legtöbb labdaszerzést és a harmadik legtöbb tisztázást hozta össze, jelezve Italiano felé, ha az olasz tréner továbbra sem akar szakítani azzal a hagyománnyal, hogy ellentétes lábú középhátvéd párost szerepeltet, rá bizony számíthat!

Ami optimizmusra ad okot, az az, hogy a jelenlegi keretben – miként a nyári érkezők között is – egyszerre vannak olyan futballisták, akik kellően tapasztaltak, és akik a jövő emberei lehetnek. Korábban sokszor volt olyan érzése az embernek, hogy jó nevű futballistákat igazol ugyan a klub, de valahogy csak nem akart összeállni belőlük egy csapat. Ranieri hozzáállása is azt mutatja, hogy most a jó mentalitásra nem lehet panasz az öltözőn belül

– emelte ki. 

A védelemnél maradva, nemcsak a számok, hanem a sérültek listája alapján is akadt bőven probléma ezzel a csapatrésszel. A nyáron szerződtetett középhátvéd, Yerry Mina még mindig maródi. A csapatkapitány Cristiano Biraghit a Frosinone elleni bajnoki szünetében kellett lecserélni bokasérülés miatt, a balhátvéd várható visszatérése még kérdőjeles, de a Ferencváros ellen aligha lesz bevethető. A jobb oldali mindenes, Dodo elvesztése ennél is fájóbb a toszkánai együttesnek: a 24 éves brazil az Udinese ellen szenvedett térdszalag-szakadást, és immár Firenzében sem áltatják magukat, hivatalosan is bejelentették, hogy az idényben aligha fog pályára lépni. Sőt, ezek ismeretében már annak is örülnének, ha a nyári felkészülést rendben el tudja kezdeni majd a csapattal…

Ilyen körülmények között a széleken két ifjú titánnal, az olasz szakírók szerint hosszabb távon az olasz válogatottban is első számú posztfelelősnek ígérkező, 22 éves Fabiano Parisivel (bal) és a 19 esztendős, ugyancsak korosztályos válogatott Michael Kayodéval kellene megoldania a következő heteket a lila-fehéreknek. 

Dodo és Biraghi elvesztése különösen fájó lehet, mert tavasszal akkor ment igazán a csapatnak, amikor ez a két játékos is formában volt. Nélkülük ha nem is lehetetlen, de jóval nagyobb kihívás lenne a legjobb nyolc közé kerülni, ami a bajnoki cél. Ami a Ferencváros elleni Ekl-meccseket illeti, azt tudom mondani, amit a magyar szövetségi kapitány, Marco Rossi is nyilatkozott egy firenzei rádióadónak: papíron még jelen állapotában is a Fiorentina tűnik erősebbnek, de különösen a december 14-ei, Groupama Arénában rendezendő második meccsen lehet esélye az FTC-nek. A Fradi tavaly is bizonyította, bármire képes, főleg hazai pályán

– tette hozzá a magyar üzletember, aki amondó, bár a belga Genk kemény diónak ígérkezik a csoportban, a Ferencváros és a Fiorentina párosának van a legjobb esélye tovább jutni az F jelű kvartettből a tavaszi egyenes kieséses szakaszba. 

Egyelőre ráadásul az Európai Labdarúgó-szövetség büntetése is pallosként lebeg a firenzeiek felett, a csapat szurkolói ugyanis a Genk elleni (2–2) idegenbeli csoportmeccs után balhéba keveredtek, s mivel az előző kiírásból hasonló rendbontás miatt már volt egy felfüggesztett ítélet, könnyen lehet, hogy sem Szerbiába a Csukaricski, sem Magyarországra a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzésre nem kísérhetik majd el kedvenceiket. 

Ami a történelmi összevetéseket illeti, a Fiorentina eddig tizenkilenc nemzetközi tétmérkőzést játszott magyar klubok ellen, ezek közül hatot rendeztek az UEFA égisze alá tartozó kupában, az összes többit az Európa első nemzetközi sorozataként emlegetett Közép-európai Kupában (KK), későbbi nevén – amikor már lényegében a másodosztályú bajnokok kupasorozatának számított – a Mitropa-kupában. A 19 meccsből tíz hozott firenzei, hat magyar sikert, három pedig döntetlent. 

Az UEFA-sorozatokban ugyanez a mérleg még egyoldalúbb, öt győzelem és egy vereség olasz szempontból. Az első ilyen párharcban az 1961–1962-es Kupagyőztesek Európa-kupája kiírás elődöntőjében az Újpestet kettős győzelemmel búcsúztatták. A másodikban, az 1966–1967-es KEK-szezon első körében a hazai 1:0-s siker után végül 4:2-re kikaptak Győrben az ETO-tól, így búcsúztak. Míg a harmadikban – amely jóval frissebb élmény –, a 2009–2010-es Bajnokok Ligája-kiírás csoportkörében oda-vissza megverték a magyar bajnok Debrecent (4–3, 5–2). 

A csütörtökön 21 órakor kezdődő Fiorentina–Ferencváros Ekl-mérkőzésről lapunk élő, szöveges tudósításban, valamint helyszíni összefoglalóval számol be.

(Borítókép: A West Ham United középpályása, Tomas Soucek, a Fiorentina csatára, Arthur Cabral és a Fiorentina középpályása, Rolando Mandragora fejelnek a labdára az ACF Fiorentina és a West Ham United FC között zajló UEFA Európa-konferencialiga döntő mérkőzésen Prágában 2023. június 7-én. Fotó: Joe Klamar / AFP)