Nyáron az Anfield Roadon kicserélték a Jordan Henderson, James Milner, Fabinho, Naby Keita, Alex Oxlade-Chamberlain ötös fogatot az Alexis Mac Allister, Szoboszlai Dominik, Endo Vataru, Ryan Gravenberch kvartettre. A döntés merészségéről, szükségszerűségéről és a szaúdiak felbukkanásáig egyáltalán nem tervezett részeiről korábban már írtunk az Indexen. Most a futballelemzésekre szakosodott egyik legnagyobb brit cég vette górcső alá, mi minden változott Jürgen Klopp csapatánál, és a fenn említett személycseréknek is köszönhetően miben tudott előrelépni a Liverpool.

Az összeállítás készítője, Sam McGuire rögvest az elején leszögezi, egy ennyire drasztikus keretátalakítás két igen szélsőséges módon sülhet el: az egyik esetben az új, kulcsembernek szánt futballisták zökkenőmentesen épülnek be a csapatba, a másikban viszont a Liverpoolra csak egy újabb átmeneti idény várt volna – remélve, hogy legalább a nemzetközi kupaindulás összejön valamelyik kisebb európai sorozatban. A szerző megjegyzi, a Premier League-szezonból mindössze nyolc fordulóval a hátunk mögött talán korai megvonni a végső verdiktet, de Liverpoolban az előbbi, pozitívabb forgatókönyv irányába látszik billenni a képzeletbeli mérleg nyelve. 

A csapat főbb számai is a pozitív idénykezdetet sugalló képet támasztják alá: a Liverpool a helyzetminőségéből fakadó várható gólszáma, azaz xG-je a második legmagasabb jelenleg a PL-csapatok között. A vörösök 16,9-es xG-t szorgoskodtak össze, aminél csak a Newcastle United tudott jobbat nyolc meccs alatt (17,5). A csapat húsz ziccert teremtett (utóbbit az Opta úgy definiálja, az a kialakított helyzet, melyben a kapu elé került támadó az átlagosnál nagyobb valószínűséggel szerez gólt), ami a negyedik legtöbb a ligában. Mindezt úgy, hogy nyolc bajnokiból háromszor is emberhátrányba került a csapat – így vélhetően a támadópotenciálját sem tudta maximalizálni. Cserébe viszont többször is kiszolgáltatott helyzetben kényszerült védekezni, ami némi „mentség" és magyarázat arra, miért van az, hogy a csapat xGA-ja (vagyis várható kapott gólszáma az ellenfelei helyzetminősége alapján) a 11. legmagasabb, 12,05 az understat.com adatai alapján. 

Maradva a pozitívumoknál, abban, hogy a Liverpool ilyen sok és jó minőségű helyzetet tud kidolgozni – McGuire szerint –, elévülhetetlen érdemei vannak az új középpályásoknak, köztük is leginkább Szoboszlainak és Mac Allisternek.

„Míg az előző idényben egyértelműen a középpálya volt a csapat gyenge pontja, most épp ez a szekció az együttes erőssége” – írja az elemző. 

A cikk ezen a ponton Szoboszlai dicshimnuszába vált, megannyi adattal alátámasztva a magyar válogatott csapatkapitányának sokat emlegetett jó teljesítményét. 

A 22 éves játékos Steven Gerrard természetes örökösének tűnik, a középpályán igazi forgószél, aki bármilyen feladat ellátására képes. A Liverpool új nyolcasa egyszerre kellően technikás és erős fizikumú, ami a modern labdarúgásban ritka jó párosítás

– fogalmaz az elemzés, majd példát is hoz a 22 éves játékos sokszínűségére és alkalmazkodóképességére. 

A Leipzigben az első teljes szezonjában, a 2021–2022-es idényben játékperceinek csaknem 50 százalékát szélső támadóként töltötte a pályán, majd ezt követően az előző szezonban ez az arány már elérte a 87 százalékot (77 százalékban a jobb, 10 százalékban a bal szélen). A magyar válogatott csapatkapitánya klubszinten korábban alig szerepelt a középső középpályán, most Jürgen Kloppnál – részben kényszerből – mégis ebben a szerepkörben szervezi, irányítja a dolgokat, nem mellékesen a Premier League jelenlegi egyik legjobbjaként.

De mit is jelent, hogy jelenleg ő a PL egyik legjobb játékszervezője? Hát azt, hogy szinte nincs olyan liverpooli támadás, amiben ne vállalna szerepet. Konkrétan a magyar középpályás vett részt a csapatból a legtöbb olyan akcióban, amit végül lövésig/fejesig tudott vinni a vörös mezes alakulat, összesen 52-ben. A második legaktívabb játékos ebből a szempontból a Liverpool egyiptomi sztárja, Mohamed Szalah (46), a harmadik pedig az egy az egyekben különösen erős kolumbiai balszélső, Luis Díaz (36). 

Szoboszlai akkor is a lista élén áll, ha 90 perces átlagra bontjuk a teljesítményét (6,5). A játékpercekkel korrigált mutatóban az uruguayi középcsatárt, Darwin Núnezt (6,4) és Szalah-t (6) előzi. Teszi mindezt úgy, hogy az előző idényben, Lipcsében mutatott számaihoz képest a 90 percre jutó xG-je 0,20-ról 0,07-re esett vissza, és a várható gólpasszainak meccsátlaga (xA/90 perc) szintén jelentősen csökkent, 0,30-ról 0,20-ra. Mindez nemes egyszerűséggel abból fakad, hogy az ellenfél kapujától jóval messzebb van a pályán elfoglalt átlagos pozíciója. McGuire ezen a ponton felvillantja annak is a gondolatát, mennyivel hatékonyabb lehetne Jürgen Kloppék támadójátéka, ha Szoboszlai a jelenleginél szabadabb szerepkört kapna a német menedzsertől.  

Ám a Liverpool egyensúlya szempontjából jelenleg sokkal fontosabb, hogy a magyar játékos betöltse azt az űrt, ami a korábbi csapatkapitány, Henderson távozása után maradt. Ezt pedig még így is igen hatékonyan teszi. Miközben a védekezőmunkáját egyáltalán nem érheti kifogás, jóval hatékonyabban támogatja a támadásokat, mint elődje. A lipcseihez képest ugyan jelentősen csökkent, a 90 játékpercre jutó xA-ja most 0,20-as, az viszont még így is érezhetően nagyobb, mint Hendersoné volt az előző szezonban (0,14).

A megteremtett helyzetek számában, valamint a lövésekében, fejesekében pedig csaknem rádupláz az angol válogatott korábbi kapitányára: míg Szoboszlai kerek négyes átlagot hoz, Henderson 2,3-as mutatóval zárt a 2022–2023-as kiírásban. A magyar játékos ráadásul mindezt úgy éri el, hogy valamivel kevesebb labdaérintése és passza van, 58 a 67-hez képest, viszont pontosabbak az átadásai, 88 százalékban jó helyre passzol a Henderson-féle 85 százalékkal szemben. 

Szoboszlainak sikerült úgy átalakítani a jobb oldali középpályás szerepét az Anfielden, hogy az negatívan befolyásolta volna a csapat dinamikáját. Néha jól néz ki, hogy egy játékosnak milyen sok passza van egy meccsen, de valójában csak megborítja ezzel a csapat egyensúlyát. Ettől az egyéni statisztikái ugyan jól néznek ki, de az együttese valójában szenved. Ebben az esetben azonban egyáltalán nem ez a helyzet

– von konzekvenciát a szerző. 

Míg Szoboszlai a meccsek többségében amolyan 50–50-es, avagy box to box középpályásként kap játéklehetőséget, a másik nyári csúcsigazolás, a Brightontól 35 millióért elhozott világbajnok Alexis Mac Allister sokkal nagyobb részt vállal a „piszkos munkából”.

Bár mindenki Szoboszlai teljesítményéről áradozik – amit köszönjünk is meg innen Budapestről –, az Opta elemzése szerint az argentin legalább ennyire bevált, még ha a játéka sokkal szürkébbnek is hat. Az adatok alapján egy személyben megoldja mindazt a feladatot, amit korábban (a még mindig a Liverpool kötelékébe tartozó, ám maródi) Thiago Alcantara és a Szaúd-Arábiába több mint 40 millió fontért értékesített brazil szűrő, Fabinho oldott meg. Döbbenetes, de Mac Allisternek már most több visszaszerzett labdája van, mint Fabinhónak az előző kiírásban összesen volt!

Eközben többet passzol, mint a Premier League-pályafutása során bármikor (az idényrekordja eddig 90 percenként 65 átadás volt, most 90-nél jár a Poolban), és mindezt pontosabban is teszi, mint a Brightonban bármikor, jelenleg 89 százalékos a passzhatékonysága. A 19-szeres válogatott középpályás ugyan mélyebben és sokkal inkább a pálya centrumában futballozik, mint előző állomáshelyén, ezt kihasználva mégis átlagosan több progresszív passz fűződik a nevéhez (5,88 az előző idényben látott 5,42-höz képest).

Sokan úgy vélik, kényszerszerepben futballozik, de a valóságban úgy tűnik, épp ott van a pályán, ahol a legtermészetesebb játékát tudja nyújtani

– írja Mac Allisterről és szerepköréről McGuire. A problémák az argentin középpályás esetében a mérkőzések második félidejének közepétől kezdődnek, az időarányos statisztikái általában a 60. perc után romlanak, nem véletlen, hogy Klopp többször is úgy döntött, a mérkőzések hajrájában az ő lehozatalával próbál frissíteni. 

Mac Allisterrel kapcsolatban szintén üröm az örömben, hogy hiába hatékonyabb a labdaszerzéseket illetően Fabinhónál, összességében a Premier League-ben futballozó szűrők között így sem kiemelkedő a teljesítménye, főleg az ellenfelek térfelén. Ez meglátszik a Liverpool által az ellenfelek kapujától mért 40 méteres körben visszaszerzett labdák számán is, míg korábban az úgynevezett „high turnoversek” számában a PL legjobbjai közé tartozott a csapat (a 2019–2020-as, Bajnokok Ligája-győzelmet hozó szezonban pedig egyenesen Európa második legjobbja volt), addig most mindössze 65 ilyen labdával a 9. leggyengébb a ligában, az ezekből lövésig vitt nyolc akciónál pedig csak négy csapatnak van kevesebb...

Az elemzés szerint a német menedzser számára a valódi kihívást mégsem Mac Allister hajrákra visszaeső teljesítménye jelenti, hanem az, hogy egyáltalán megtalálja a keretben azt a játékost, aki Szoboszlait és az argentint a lehető legjobban kiegészíti. Ez az ember a szezon előtti elgondolásokhoz képest komoly meglepetést jelentő Curtis Jones az eddigiek alapján. A 22 éves angol április óta több játéklehetőséget kap a csapatban, mint bármikor korábban, az előző évad végén tizenegy meccsből tizenegyen volt kezdő, a jelenlegiben pedig ötből négyszer (kétszer bokasérülés, egyszer eltiltás miatt hiányzott a keretből), miközben egészen egyedi feladatkörben tetszeleg a középpálya bal oldalán. Szezonbeli 282 játékpercével ő a harmadik legtöbbet foglalkoztatott liverpooli half. 

Jones hibridszerepet kapott Klopptól, labdakihozataloknál sokszor neki kell visszalépni akár a védők közé is plusz passzopciót teremtve, miközben támadásban, ha Díaz megindul befelé, neki kell a csapat szélességét biztosítani, az oldalvonalhoz kihúzódva. Az angol döbbenetesen jó, 93 (más forrásokban 94) százalékos passzpontosságot tudhat magáénak a szezon eddigi részében, ám itt érdemes megjegyezni azt is, ezen passzok közül arányaiban sokkal kevesebb a közép-hosszú és a hosszú, azaz a 15 és 30 méternél is nagyobb átadás, mint Szoboszlaiék esetében. 

Ugyan nem az Opta elemzésének része, ezen a ponton remekül egészíti azt ki a DataMB grafikonja, amely épp a három eddig említett középpályás profiljait hasonlítja össze hét, a játék legfőbb elemeit lefedni hívatott szempont alapján. Ezen jól kirajzolódik, hogy Szoboszlai a labdavezetésekben és a párharcokban kimagasló a középpályán, miközben a progresszív passzok számában közel azonos eredményt ér el Mac Allisterrel. Az argentin viszont – köszönhetően az alapvetően védekezőbb feladatkörének is – a szerelési kísérletekben, blokkokban, labdaszerzésekben sokkal aktívabb, ahogyan a támadók megjátszásában és a kulcspasszok kiosztásában is előrébb jár honfitársunknál. Jones eközben igazi specialista, akinek csupán arra kell koncentrálnia, hogy minél többször legyen szabadon megjátszható, illetve amikor hozzá kerül a labda, azt a lehető leggyorsabban és legpontosabban továbbítsa a támadóharmad felé. 

Bár sokan azt gondolták, Thiago felépülésével visszakerülhet a középpályára, Jones szerepköre alapján ez elég valószínűtlen. A spanyol középpályás legutóbb a 2021–2022-es idényben tudott huzamosabb ideig Klopp rendelkezésére állni, a csapat pedig akkor még egészen más formációban állt fel, a középpályán sokszor dupla szűrővel, ez azonban mára gyökeresen megváltozott. A Thiagónak legjobban álló, bal oldali, mélységi irányítói szerepkör mára megszűnt a Liverpool játékában. 

Jones jelenleg hárommeccses eltiltását tölti, amit még a Tottenham elleni mérkőzésen, az Yves Bissouma letalpalásáért kapott piros lap után szabott ki rá a fegyelmi bizottság. Ezt Gravenberch használhatja ki, a holland játékos az átigazolási időszak utolsó napján érkezett Liverpoolba a Bayern Münchentől, és a bajoroknál neki jutó kevés játékperc miatt igencsak formán kívül kezdte angliai karrierjét. Azóta viszont – többnyire csereként beállva, illetve az Európa-ligában bizonyítva – 296 játékperc alatt csak összeszorgoskodott egy gólt és két gólpasszt. Nem véletlen, hogy McGuire szerint ő lehet majd szezon közben Jones legkomolyabb posztriválisa. 

Az elemzés azzal zárul, a négy nyári érkező közül az egyetlen igazi kérdőjel a japán válogatott csapatkapitányának, Endónak a jövőbeli szerepe. A 30 éves játékos eddig nem kapott túl sok lehetőséget Klopptól, legalábbis a Premier League-ben nem. 

Jelenleg úgy tűnik, hogy a 16 millió fontért szerződtetett középpályás a kupameccseken juthat tisztes szerephez, és ez nem feltétlen kell negatívum legyen. A csapatnak mélységre volt szüksége, miután számos lehetőségről lemaradt a nyáron (Romeo Lavia vagy épp Moises Caicedo esete juthat eszünkbe – a szerk. megjegyzése), így Endo szerződtetése mindenképpen kitöltött egy komoly űrt.

Jürgen Klopp csapata – és új középpályássora – legközelebb az Everton elleni városi derbin bizonyíthat. A liverpooli házi csata 13 óra 30 perckor kezdődik a Premier League 9. fordulójában. A „vörösök” a 4., a vendég kékek a tabella 16. helyéről várhatják az összecsapást. 

LABDARÚGÁS
ANGOL PREMIER LEAGUE, 9. FORDULÓ
Szombat, 13.30: Liverpool–Everton

(Borítókép: Szoboszlai Dominik. Fotó: Matt McNulty / Getty Images)