Javier Mileit november 20-án megválasztották Argentína köztársasági elnökének. A politikus beiktatásán december 10-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök is jelen volt, aki barátjának nevezte a beskatulyázhatatlan államfőt. Ami egyelőre holtbiztos az elnökkel kapcsolatban az egyrészt az, hogy 15 éves korában a San Lorenzo korosztályos csapatának a kapusa volt, továbbá fel akarja forgatni az aktuális világbajnok országának futballját.
Milei politikai elképzelései meglehetősen eklektikusak. Rásütötték a szélsőjobboldali jelzőt a valaha rockzenészként jeleskedő és a tömegkommunikáció, valamint a közösségi média világában felettébb otthonosan mozgó, olykor szabadszájú politikusra, a nézetei azonban igencsak beskatulyázhatatlanok. Egyfelől a totális privatizáció híve, a közműveket azonnal kivenné az állam kezéből, és eladná magáncégeknek. Továbbá megszüntetné a nemzeti valutát, a pesót, és felcserélné az amerikai dollárral, valamint „felrobbantaná” a nemzeti bankot, mert az szerinte a féktelen pénznyomtatással előidézte a vágtató inflációt. A közkiadásokat a minisztériumok többségének (kulturális, nőügyi, egészségügyi, közoktatási stb.) megszüntetésével nyirbálná meg.
Ez még nem minden. Betiltaná az abortuszt, amit 2020-ban engedélyeztek Argentínában, liberalizálná a fegyvertartást és – horribile dictu – engedélyezné a szervkereskedelmet.
Összességében talán populistának lehetne nevezni a kócos üstökű népszónokot, aki egész egyszerűen a „politikai osztály” eltörlésének ígéretével kampányolt, mondván, ez a kaszt felelős az ország összes problémájáért.
Mármost, Mileiről kiderült, hogy nagyon is érdekli a futball, sőt, fiatalon maga is igazolt játékos volt, méghozzá a San Lorenzo korosztályos csapatában, amely az argentin hatodik osztályban szerepelt. Fotók is előkerültek róla abból az időszakból, 1986-ból, a szőke srác maga Milei, kezében egy trófeával.
Milei hatalomra kerülvén gyökeres reformokat kíván bevezetni az argentin futballban.
Ezek közül a legfontosabb, hogy engedélyezi a klubok átalakulását társadalmi szervezetekből részvénytársaságokká, ami eddig tilos volt.
Magyarán mostanáig a klubok a tagságival rendelkező szurkolók, a sociók tulajdonában álltak, ahogy egyébként Spanyolországban is.
Az új rendelkezés hatására már meg is kezdődött a külföldi tőke beáramlása az argentin futballba, a Chelsea például hat klubnál is kutakodott, a londoni egylet bevásárolná magát valamelyik nagy argentin klubba. Érthető a hatalmas érdeklődés, hiszen a világszínvonalú játékosok tömegével rendelkező argentin futball valóságos aranybánya a világ vezető országai számára.
A nagy argentin egyesületek azonban megnyomták a pánikgombot, összezártak, és hallani sem akarnak a kiárusításról. Éppen a San Lorenzo jár az élen az ellenállásban, az a klub, amely nemcsak Mileit foglalkoztatta 37 évvel ezelőtt, hanem amelynek Ferenc pápa is a szurkolója.
Mileinek több se kellett, kikelt a klubvezetők szerinte kicsinyes, földhözragadt szemlélete ellen:
Kit érdekel, hogy ki a Boca, a River vagy a San Lorenzo tulajdonosa, ha a csapat 5–0-ra nyer?! Az argentin klubok lepusztultak, kilóg a fenekük a gatyából, muszáj feltőkésíteni őket. És ez csak külföldi befektetők bevonásával megy.
Egyelőre így állnak a dolgok, kíváncsiak vagyunk, ha megjelennek a dollármilliárdos befektetők (már egyébként meg is jelentek), akkor ki fog tudni ellenállni a pénz csábításának.