José Mourinho egyszer, még a sikerei csúcsán azt mondta:

Addig nem vagy igazi futballedző, amíg legalább egyszer ki nem rúgtak.

Hát, ha ezt elfogadjuk axiómának, akkor Mou futballedző a javából.

Mourinho keddi menesztése az AS Roma csapatától – amely jelenleg, 20 forduló után a Serie A 9. helyén szerénykedik nyolc győzelemmel, öt döntetlennel és hét vereséggel, 29 ponttal – várható is volt meg nem is.

Ugyan a negyedik helyen 34 ponttal álló Fiorentina, és ezzel a BL-helyezés, még látótávolságon belül van, de az utóbbi öt fordulóban szerzett négy pont, a vasárnap a Milantól a Stadio Olimpicóban elszenvedett 3–1-es vereség azt mutatja, hogy negatív spirálba került a csapat, és onnan csak egy edzőváltással lehet kiragadni.

Talán.

Mourinho amúgy január 26-án ünnepli 61. születésnapját, tehát meglehetősen durva ajándék ez az ősz mesternek. A Marca összeállításából mindenesetre az sugárzik, hogy Mourinhónak sohasem volt érzéke a tisztes, szép búcsúhoz.

A Chelsea-től kétszer menesztették, előszőr 18, másodszor 8,3 millió font volt a végkielégítése. 

A Real Madridtól 17 millió fontot vett fel bánatpénz címén, a Manchester Unitedtől pedig nem kevesebb, mint 19,6 milliót, amikor 2018 decemberében felmondtak neki, pár hónappal azok után, hogy szerződést hosszabbítottak vele.

A Tottenhamtől 15 milliós végkielégítéssel távozott, ehhez képest amit a Rómától kap, csak aprópénz: 3 millió font.

Hiába, jól kell tudni szerződést kötni. Soha, egyetlen futballedző sem vett fel a karrierje alatt akkora összegű végkielégítést, mint José Mourinho. Ebben vitán felül világelső.

De most nézzük Mou távozásait, a Marca gyűjtésében:

• Mourinho első vezetőedzői feladatát a Benficánál kapta meg 2000-ben, amikor John Toshackot elküldték a 4. forduló után. Mou addig a walesi tréner segédedzője volt. A 37 éves fiatalember kalandja tíz fordulóig tartott, az új elnök, Manuel Vilarinho nem fogadta el Mourinho szerződéshosszabbítási kérelmét, jócskán megemelt fizetéssel, mire a fiatal tréner azonmód lemondott.
• A következő állomás az Uniao de Leiria volt 2001–2002-ben. 23 meccset bírt ki, mérlege nem volt rossz: 11 győzelem, 8 döntetlen és mindössze 4 vereség. Olyannyira nem, hogy a kieséstől fenyegetett csapatot felvitte a negyedik helyre, egy ponttal a Porto elé! Ez annyira lenyűgözte a Porto vezetőit, hogy Mout „elrabolták” Leiriából, méghozzá az idény közepén. 
• A Portónál eltöltött két idény maga volt a káprázat. Két bajnoki cím, egy Portugál Kupa, egy portugál szuperkupa és 2003-ban UEFA-kupa, majd 2004-ben Bajnokok Ligája. Talán egyedül Portóból távozott szépen, bár az az igazság, hogy a BL-döntőről egyenesen Lisszabonba repült, és nem vett részt a csapat győzelmi felvonulásán, mert már össze volt csomagolva a bőröndje, ugyanis aláírt a Chelsea-hez. 
• Londonba már a Special One-ként, vagyis a Különlegesként érkezett, a Chelsea-tulaj Roman Abramovics kívánságára. 2004 és 2007 között 64 mérkőzést játszott a Stamford Bridge-en, és pályaválasztóként egyet sem vesztett el! Hat trófea a mérlege a „kékeknél”: két Premier League, egy FA-kupa, két ligakupa és egy angol szuperkupa. 2007. szeptember 20-án bocsátották el a romló eredmények miatt, de ő is és Abramovics is hangsúlyozták, hogy a távozás közös megegyezés következménye volt. 
• 2008–2010 között az Internazionalét boldogította. De szó szerint, ugyanis 2010-ben megcsinálta a triplázást: bajnok lett a csapat, olasz kupagyőztes és elhódította a Bajnokok Ligája trófeáját is! Az igazi bravúr a Barcelona kiejtése volt az elődöntőben, a Nou Campban.                                         
  Viszont csúnyán lépett le: már a diadal napján, búcsú nélkül elrepült Madridba. „Ezt sohasem bocsátottam meg neki” – nyilatkozta Ernesto Paolillo, az Inter akkori vezérigazgatója.
• Mourinho azzal a céllal érkezett 2010-ben a Real Madridhoz, hogy véget vessen Josep Guardiola és a Barcelona sikersorozatának. És sikerült neki! Első évében megnyerte a Király-kupát, majd a másodikban a „rekordok bajnokságát”, amelyben kerek 100 pontot gyűjtött csapata. Ám a harmadik évben, miután elhódította a spanyol szuperkupát, rosszra fordultak a dolgok. Hamar elvesztette az esélyét a csapat a címvédésre, és a szezon végén, 2013 nyarán kölcsönös megegyezéssel elváltak. Bár Mou nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Florentino Pérez nagyon akarta, hogy maradjon. Mondjuk az elnök erre másképp emlékszik…
• 2013–2015, újra a Chelsea-nél. „Két nagy szerelmem volt a pályafutásomban: az Inter és a Chelsea”, mondta Mourinho, pontosan azt, amit Abramovics hallani akart. És az első idényben bajnokságot és ligakupát nyert a „kékekkel”! Csakhogy a második idény rettenetesen indult: december közepén, 16 forduló elteltével a Chelsea egyetlen pontocskával állt a kieső hely fölött. Persze hogy kirúgták, a közönség azonban érdekes módon nem őt, hanem a játékosokat hibáztatta. Azt mondták, hogy a három „patkány”, Cesc Fábregas, Diego Costa és Eden Hazard volt.
• 2016 és 2018 között a Manchester United menedzsere volt. Az első idény jól sikerült: angol szuperkupa, ligakupa és Európa-liga volt a mérleg, azaz három trófea. A második szezon sem volt rossz: második hely a bajnokságban, a legjobb eredmény Sir Alex Ferguson nyugdíjba vonulása óta, és döntő az FA-kupában. Ám a harmadik idény megint borzalmasan indult, csupán hét győzelem az első 17 fordulóban, és december 18-án, karácsony előtt egy héttel felállították. 
• 2019–2021, Tottenham Hotspur. Ez még mindig nagy klub, de már nem a Manchester United vagy a Real Madrid kalibere. Vagyis megkezdődött a hanyatlás. Mou az idény közepén érkezett a White Hart Lane-re Mauricio Pochettino utódjaként. A 14. helyen vette át a csapatot, és felvitte a hatodikra. A következő idényben be kellett volna robbanni az élmezőnybe. De nem sikerült, és 2021. április 19-én kirúgták, két nappal a ligakupa döntője előtt, ahová bevitte a Spurst.
• 2021–2024, AS Roma. Az első két idényben a hatodik helyen végzett a csapattal, nem sikerült bejutni a BL mezőnyébe, viszont 2022-ben megnyerték az Európa-konferencialigát, tavaly pedig Budapesten vesztes Európa-liga-döntőt játszott az AS Roma. Most pedig a kilencedik helyről rúgták ki az edzőt. Akárhogy is nézzük, ő az első és egyetlen edző, aki a csapatával elnyerte a Bajnokok Ligáját, az Európa-ligát, az Európa-konferencialigát és az UEFA-kupát. Az utóbbit már senki sem teheti meg, mert megszüntették.

2003 és 2010 között vitathatatlanul ő volt a világ legjobbja a szakmájában, talán csak Josep Guardiola vetekedhetett vele. Az utóbbi 13–14 év azonban az eredmények és a körülötte zajló események ismeretében lassú, de biztos hanyatlás.

Úgy tűnik, eltörött a mester varázspálcája. Vagy csak annyi történt, hogy megváltozott körülötte a világ?

(Borítókép:  José Mourinhó 2024. január 10-én. Fotó: Ivan Romano / Getty Images)