Bár Magyarországon csak február közepén záródik a labdarúgók téli átigazolási időszaka, az európai topbajnokságok csütörtök éjszaka bezárták kapuikat a játékospiac szereplőinek orra és pénztárcája előtt. Az előző évek nagy mozgásait és hatalmas összegeit ezúttal visszafogott költekezés jellemezte. A legnagyobb vásárlóerővel rendelkező Premier League klubjai például a tavaly januári rekordösszeget jelentő 843 millió eurót követően ezúttal mintegy 111 millió eurót költöttek újonnan érkezőkre. A megfontoltabb pénzszórásnak köszönhetően fókuszba kerülhettek olyan labdarúgók is, akik vállán eddig nem minden esetben pihent meg Fortuna istennőjének keze. Ezt használta ki több, az Európa-bajnokság 23-as kerettagságával álmodó magyar válogatott játékos is.
A zsinórban harmadik kontinensviadalra való kijutás, a veretlenül megvívott selejtezőkör, a Nemzetek Ligájában futballnagyhatalmak elleni kiváló helytállás egyre vonzóbbá tette a magyar válogatottban való szereplést.
Már senki sem mondana le egy külföldi túrát, mint tette azt pontosan két évtizeddel ezelőtt 17 meghívott kiválasztott a kínai fellépés előtt. Határon innen és határon túl is egyre inkább mindenki mindent megtesz azért, hogy magára húzhassa a korábban Puskás Ferencek és Détári Lajosok, kortárs alkotóként pedig Szoboszlai Dominikék által felértékelt piros-fehér-zöld mezt. Ez pedig csodálatos visszacsatolás úgy a válogatott teljesítményére, mint Marco Rossi szövetségi kapitány munkájára nézve.
A legtöbb örömhír a nemzeti tizenegy hátsó alakzatával kapcsolatosan érkezett. Bár effektív klubcserével nem járt, mégis átigazolásként fogható fel a tíz nap múlva 22. születésnapjához érkező Dárdai Márton döntése. A november 17-én és 21-én még a német U21-es válogatottban két teljes, amúgy pedig győztes mérkőzésen pályára lépett középső Dárdai fiú a szülei hazáját szeretné képviselni a jövőben nemzetközi szinten. A védekező középpályásként és középső védőként is alternatívákat biztosító berlini játékos, Bundesliga első és másodosztályú tapasztalattal a puttonyában hatalmas segítség lehet a jövőre nézve. A válogatott meghívó mellett abban meg csak reménykedni tud, hogy a múlt hétvégén a Wehen Wiesbadentől, majd a hét közepén hazai pályán a Kaiserslauterntől kupavereséget szenvedő Hertha kispadjáról továbbra is édesapja hangja adja majd az utasításokat számára.
Hatalmas örömként és jó hírként könyvelhető el Willi Orbán visszatérése. A sérülése miatt szeptember óta kényszerpihenőn lévő alapember öt percet tölthetett pályán a Stuttgart elleni, 5–2-re elveszített bajnoki mérkőzésen. Bár Szalai Attilának egy picivel több jutott, de azt a pár percet alighanem szívesen feláldozta volna a munkanélküliség oltárán. A Werder Bremen elleni mérkőzés 71. percében lépett pályára Lukas Kübler helyett új csapatában, a Freiburgban, amely akkor már egygólos hátrányban volt. A 93. perc azonban keserű emlékként íródik majd emlékkönyve lapjaira. A két perccel korábban pályára lépő hazai játékos, Julian Malatini támadta le intenzíven válogatottunk védelmének kirobbanthatatlan tagját, aki először bal lábával nem tudta megszelídíteni a játékszert, majd a jobb lábával röviden passzolt haza, így az argentin csatár megszerezhette csapata harmadik, a mérkőzést ezzel lezáró, mindent eldöntő találatát (3–1).
Szalai riválishoz történt csapatváltása már eleve számos kérdést vetett fel Németországban, valamint a védő sorsáért izguló magyar szurkolók körében is, de a megcsillanó játéklehetőségre gyorsan árnyékot vetett újra az aggodalom, nem alaptalanul. Szakmailag talán célszerűbb lett volna egy olyan csapat kiválasztása, ahol kisebb a teher a védő vállán, ahol játékban és fejben egyaránt újra fel tudja építeni magát. Egyik kalapból áttenni a másikba, hasonló súlyokkal terhelve, az nem biztos, hogy a legjobb döntés. Ez pedig már abszolút nem fogható a játékhiányra. Ehhez más területen tevékenykedő szakemberek kellenek, ráadásul a lelki, pszichés felépülés jóval több időt vesz igénybe, mint a fizikai. A kérdés, hogy van-e annyi türelem a nemzetközi kupaindulásért folytatott harcban így hátrányba kerülő Freiburgnál.
A türelem életben tartását statisztikái sem táplálják igazán, a Bundesligában játszott öt meccsén eddig átlagosan 75 százalékosan passzolt, csak 25 százalékban voltak sikeres szerelései, és a fejpárbajoknak is csak az 50 százalékát nyerte meg. Ez pedig nem egy kihagyhatatlan hátvéd lőlapja.
Szerencsére beszélhetünk egy olyan egyesületen belüli igazolásról is (a második csapattól a kirakatba, és hosszabbítás 2028-ig), amely januárban robbantott be egy magyar fiatalt a köztudatba, akiről eddig csak a futballberkeken belül rendelkeztek több információval a szakemberek. Yaakobishvili Antal bemutatkozása a spanyol bajnokság éllovasánál, a Gironánál, az első napsugarakat jelentette január közepén. Debütálás a kupában, majd a La Ligában a Sevilla ellen – mindez újabb kellemes gonddal ajándékozta meg a magyar szövetségi kapitányt.
Amit a sors az egyik kezével elvesz, azt a másikkal odaadja. Szalai Attila pályafutásának göröngyökkel tarkított részén jelentek meg zöld hajtások, a tettre kész utánpótlás.
A válogatottban kapott novemberi percek után Parmában pozícióját pillanatragasztóval azonnal fixáló, kimagasló statisztikai mutatókat (pl. legjobb százalék a ligában nyertes párharcok terén) produkáló Balogh Botond is ezt a sort erősíti.
Szalai Gábor viszont érezte, hogy országot kell váltania ahhoz, ha meg akarja adni az esélyt a németországi Eb-szereplésének. Az eddig hatszor is nemzeti színekbe öltözött, de játéklehetőséget eddig nem kapó 23 éves védő a kecskeméti lila-fehér mezt cserélte a svájci Lausanne kék szerelésére. Bár csapata a St. Gallen és a Luzern ellen is szoros vereséget szenvedett, Szalai mindvégig a pályán volt, és ezzel elvetette a változtatás lehetőségének csíráját Marco Rossi fejében, ha ne adj’ isten Szalai Attila freiburgi kirándulása nem hozza meg a kívánt hatást.
A válogatott védekezésének megszilárdítását jelentheti a középpálya középső részén játszók döntése is: váltani kell a kerettagsághoz. A jelenlegi keretből legtöbb válogatottsággal rendelkező Nagy Ádám a Serie B kieső helyén lévő Spezianál próbálja feljebb tornázni játékpercei számát, hiszen idei 496 pályán töltött perce nem biztos, hogy elég garanciát jelentene egy germán kalandhoz. Pláne, ha a liguriai város csapata a tavalyi Serie A-s blama után idén a másodosztályból is búcsúzni kényszerül.
Az Union Berlinnél magát utolérő Schäfer András, az újabb megoldási lehetőséget szállító Dárdai Márton, új klubjában, a Hajduk Splitben gólpasszal bemutatkozott Kleinheisler László – aki egy év után hagyta ott a görög Panathinaikószt – vagy a felfelé váltó Callum Styles lépésre kényszerítette a Montenegró elleni, novemberi Eb-selejtezőn a nemzeti csapatban második gólját szerző védekező középpályást.
Styles közeljövője forgatókönyvének végére is pont került az utolsó pillanatban. A 18-szoros válogatott, több poszton is bevethető labdarúgó az átigazolási időszakot lezáró kettős sípszó előtt surrant még be Sunderland ajtaján, ami hétvégén a Stoke Cityt győzte le 3–1-re. Az angol Championship 7. helyén álló kikötőváros csapatának így minden esélye megvan az osztályozós helyek valamelyikének a megszerzésére. Azért csak arra, mert a biztos feljutást jelentő első két pozíció jelenleg 16 és 26 pont távolságra van. A minőségi csere és a remélhetőleg érkező minőségi játékpercek eloszlathatják az egyetlen kényes kérdést a 23 éves ballábas játékossal kapcsolatosan: a harmadosztályból senki nem utazik majd az Európa-bajnokságra.
A védekező középpályás poszttal kapcsolatosan szomorú hír, hogy Kalmár Zsolt újra megsérült, így hosszabb rehabilitációja gátat épít a nyári fellépése elé. Hiányát, helyzetkialakításait, góljait és számtalan gólpasszát a Fehérvár valószínűleg jobban megérzi majd, mint Marco Rossi csapata, ahol a legutóbbi három évben (ugyancsak sérülései miatt) összesen kilencszer lépett pályára, mindösszesen kétszer kezdőként és négy alkalommal kevesebb mint tíz percet töltött a játéktéren. Kata Mihályt, az MTK csapatkapitányát is szóba hozták ugyan holland kérőkkel januárban, ő azonban maradt, és egyelőre a továbbiakban is budapesti csapatát erősíti a ma rajtoló tavaszi nyitányon, amikor a kék-fehérek az Újpestet fogadják a Hungária körúton. Transzferének elmaradásával és a vetélytársak mozgását figyelve az ő esetleges németországi kerettagságára adják jelenleg a legmagasabb oddsot a fogadóirodák.
Szoboszlai Dominik felépülésével, a Chelsea elleni kiváló játékával és góljával az egyetlen izgalmat jelenleg a csatársor jelenti. Ádám Martin folyamatosan kevés játékperce, Németh András epizódszerepe és góltalansága Hamburgban még elintézhető lenne egy legyintéssel, ha a nemzetközi futballéletbe 2023-ban berobbanó Varga Barnabás egészséges lenne. Utóbbi október vége óta tartó sérülése, valamint a felkészülés során folyamatosan visszatérő kellemetlenségei azonban lehetnek egy kezdődő, aggodalomra okot adó helyzet első hajtásai. Varga játéka és góljai nélkül szinte már elképzelhetetlen a válogatott egyre fejlődő támadógépezete, esetleges kiesése újra visszaröppenthetné sokak gondolatait az egy évvel ezelőtti kiindulópontra: ki lesz Szalai Ádám utódja a középcsatár poszton?
Az azonban egyértelműen látható, hogy a legtöbb, válogatott közelében lévő játékos áldozatokat hoz, lépést kényszerít ki vezetőikből, képviselőikből a kerettagság érdekében. Hatalmas öröm, ha nem is a hazai képzés által, de külföldön nevelkedett, ott pallérozódó fiataloknak köszönhetően több lett az alapanyag Marco Rossi konyhájában. Így van ez akkor is, ha
az olasz szakember nem a nagy változások, eszement kísérletezések támogatója, nehezen hoz olyan döntést, amely a legminimálisabban is megbontaná csapata egységét, öltözőjének hangulatát.
Így az újonnan érkezőknek eggyel nehezebb a keretbe kerülés, de a minőségi, nemzetközi porondon gyűjtött játékpercek jó ajánlólevélként érkezhetnek Rossi postacímére.