Február 11-ét írtuk, a Paks Windecker József góljával 1–0-ra megnyerte a Duna túlsó oldalán fekvő szomszédvár, a Kecskemét elleni rangadót. Bognár György vezetőedző csapata 40 ponttal állt, és azonos mérkőzésszám mellett egypontos különbséggel előzte meg a labdarúgó NB I tabelláján a 39 pontos Ferencvárost. Azt nem mondanánk, hogy érett a szenzáció, a tolnai városban úgy kerülték az ominózus összetett szót („bajnokesélyes”), mint ördög a tömjénfüstöt, de mégis az egész magyar sportsajtó arról cikkezett, milyen üde színfoltja a honi élvonalnak a kizárólag magyar futballistákat foglalkoztató zöld-fehér gárda. (Nem a Ferencvárosra gondolunk...)

Aztán mire megbarátkoztattak volna Szabó Jánosék a „magaslati levegővel”, olyasmi történt, amire senki sem számított: a 21. fordulóban a Paks hiába vezetett 2–0-ra, majd 3–1-re az akkor még kiesőjelölt Zalaegerszeggel szemben, végül úgy kapott ki 4–3-ra, hogy Szélpál Norbert a 91. percben öngóllal pecsételte meg csapata sorsát. 

Eltelt két és fél hónap, és most, a 29. forduló után 50 pontja van a Paksnak, azaz

És a szombaton, a Puskás Akadémiától elszenvedett 5–0-s vereséggel a dobogó harmadik fokára csúszott. Vagyis a Fehérvár is megelőzte a Duna-partiakat, míg a felcsútiak mindössze négy pont hátránnyal követik a Paksot négy fordulóval a bajnoki befejezés előtt. 

Mi úszott el? A bajnoki címünk?

Látványos az összeomlás, amelynek az okait Haraszti Zsolttal, a klub ügyvezetőjével boncolgattuk. Felütésképpen azt kérdeztük: mi volt a vaskosabb meglepetés a klubvezetőnek, a február közepéig tartó fantasztikus menetelés, benne az őszi „bajnoki címmel”, vagy az utóbbi hetek mélyrepülése.

Igazából nem volt előjele ennek a komoly visszaesésnek, tehát azt mondanám, hogy az utóbbi. Azt nem mondanám, hogy gondoltam ennyire kirobbanó szereplésre, mint amit ősszel és februárig télen nyújtottunk, de azt lehetett látni, ahogy telt a bajnokság, ezek az eredmények nem a véletlen szüleményei. Viszont az utóbbi hetek súlyos visszaesése nagyon komolyan megfogta a klubot.

Meglehet, véletlen egybeesés, hogy a Ferencváros is akkor esett ki az Európa-konferencialigából, amikor botladozni kezdett a Paks, de az tény, hogy amióta a Fradinak csak a hazai porondon kell helytállnia, és nem kénytelen megosztani az erőit, azóta fordult a kocka.

Amikor arra kérem az ügyvezetőt, elemezze csapata visszaesésének összetevőit, kitérő választ adott. 

Nem nagyon akarom én ezt a mostani helyzetet mélyebben kielemezni, mert egy bajnokságot mindig egészében kell nézni, és ugye mi jelenleg még dobogós pozíciót foglalunk el... Van hátra négy forduló, és ha sikerül megtartani a helyünket a dobogón, plusz a Magyar Kupában a Kisvárda elődöntős legyőzésével ugye már biztosan ott vagyunk a fináléban, akkor azért azt kell mondanom, hogy remek idényt zárunk.

A Paksnak a következő bajnoki fordulóban talán nem lesz túl nehéz dolga, tekintve, a már kiesett Mezőkövesdet fogadja, így a sikeres MK-meccs lendületét megtartva a pontvadászatban is megtörheti a rossz szériáját. Az ügyvezető azt mondta: egyértelmű, hogy győzniük kell és talpra állniuk, ez most a legfontosabb.

Valaki igen találóan úgy fogalmazott, hogy eleinte a Paks nagyon jól játszott, és szerencséje is volt, aztán továbbra is nagyon jól játszott, de nem volt szerencséje, most pedig már rosszul játszik és szerencséje sincs. 

Ez utóbbi a létező legrosszabb forgatókönyv egy csapat életében. Mindez ráadásul úgy, hogy hosszú hónapokon keresztül tényleg nemcsak eredményesen, hanem kimondottan tetszetősen is futballozott a Paks.

Ezzel a megállapítással magam is egyetértek, és egy alapos szakmai kielemzést tényleg megér majd a végén, mert történt itt sok minden. Hét-nyolc játékosunk sérülés miatt kiesett, majd amikor felépültek, nem voltak jó állapotban, szóval, tényleg sok mindenről lehetne beszélni, de egyetlenegy dolog fontos: ha sikerül kiegyenesednünk a hajrára, akkor nagyon szép idényt tudunk zárni. 

Nem mehetünk el szó nélkül Bognár György edzőnek a magyar futballkörnyezetben meglehetősen szokatlan, karakteres nyilatkozatai mellett sem, amibe a Pakssal ellenséges orgánumok rendesen bele is kötöttek. Vajon ez nem befolyásolta a csapat szereplését? 

„Erről a témáról én nem akarok nyilatkozni” – zárkózott el a paksi főnök.

Kérdés, hogy vajon vezetői szinten mennyire foglalkoztak a váratlan visszaeséssel, alakult-e valamiféle válságstáb a sorrendben elszenvedett ötödik bajnoki vereség után?

Nem, nem volt szükség válságstábra, jelen pillanatban a csapat a harmadik helyen van, azonos pontszámmal a második helyezett Fehérvárral, semmi ok a pánikra. Mi úszott el? A bajnoki címünk? Nem hinném, hogy bárki is komolyan gondolta volna, hogy fel tudjuk venni a versenyt hosszú távon a Fradival. Mindenki teszi a dolgát, közben persze senkinek nem esik jól ez a mostani helyzet. Már csak azért sem, mert szerencsére az országban nagyon sokan szurkolnak a klubunknak, népszerűek vagyunk. Pontosan ezért is szeretnénk kilábalni ebből a hullámvölgyből az előttünk álló négy fordulóban. 

További kérdés, hogy vajon a Paks ragaszkodik-e a jövőben is védjegyévé vált játékospolitikához, mármint ahhoz, hogy kizárólag magyar labdarúgókat foglalkoztatnak.

„Abszolút! Ezt a brandet így építettük fel, ezért vagyunk népszerűek a magyar futball rajongói körében. Ezen nem is akarunk, és nem is fogunk változtatni.”

A Paks kedden hazai környezetben, 2–1-re legyőzte a Kisvárdát a Magyar Kupa elődöntőjében, és bejutott a május 15-én a Puskás Arénában esedékes döntőbe.

(Borítókép: Tóth Milán a Vasas (j) és Vas Gábor a Paks (b) játékosa a labdarúgó MOL Magyar Kupa negyeddöntőjében játszott Vasas FC (NB II)–Paksi FC mérkőzésen az Illovszky Rudolf Stadionban 2024. április 3-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)