A svéd szakemberről januárban derült ki, hogy gyógyíthatatlan hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, szervezete hétfőn adta fel a küzdelmet.

Mindenki rákra gyanakodott, és tényleg erről van szó. Addig akarok küzdeni, amíg bírom erővel. Az agy ugyanis becsapható, ezért próbálom úgy programozni, hogy semmiképp ne süppedjek bele a betegség gondolatába

– mondta akkor Eriksson, és valóban nem adta fel, egy napra még a Liverpool kispadjára is leülhetett, hogy teljesüljön a nagy álma. 

Az angol válogatott történetének első külföldi kapitánya az Európa-bajnoki döntő előtt üzent a „háromoroszlánosoknak”, de jókívánságai ellenére sem tudott az akkor még Gareth Southgate által vezetett együttes Spanyolország fölé kerekedni.

Eriksson az alacsonyabb ligában szereplő Degerfors IF-nél kezdte pályafutását, majd a Göteborggal két Svéd Kupát, és 1982-ben UEFA-kupát is nyert.

A Benficával két időszaka alatt háromszor lett bajnok, öt trófea mellett BEK- és UEFA-kupa-döntőt is játszott, de Guttmann Béla átkát ő sem tudta megtörni.

Olaszországban volt a Roma, a Fiorentina, a Sampdoria és a Lazio trénere is – utóbbival bajnok, kupagyőztes, Szuperkupa-győztes, KEK-győztes, európai Szuperkupa-győztes is lett, az UEFA-kupában pedig döntőzött.

Az 1999–2000-es idényben a Serie A legjobb edzőjének választották meg, egy évvel később első nem angol szakemberként nevezték ki a válogatott élére. Hiába volt azonban David Beckhamék csúcsidőszakában a kispadon, a 2002-es világbajnokságon a végső győztes brazilokkal szemben maradtak alul, 2004-ben és 2006-ban pedig egyaránt büntetőkkel kaptak ki a portugálok elleni negyeddöntőben.

Karrierje során később volt még a Manchester City és a Leicester City menedzsere is, de irányította a mexikói, az elefántcsontparti és a Fülöp-szigeteki válogatottat is.

(Borítókép: Mike Egerton – PA Images via Getty Images)