A januári asztalilabdarúgó-Európa-bajnokság végeztével úgy döntöttünk, átfogóan bemutatjuk a magyar néplélek egy kis szeletét, amelyet a gombfoci iránti rajongás táplál. A futballutánzó népi játékra fókuszáló cikksorozat második részben elkalauzoljuk olvasóinkat Magyarország s talán a földkerekség egyetlen gombfocimúzeumába, ahol bármerre fordul az ember, szinte biztos megakad a szeme valami ritkaságon, éppen ezért különösen értékes darabon. Emellett azt is bemutatjuk, milyen hatást gyakorolt a magyar kultúrára a gombfoci.
Egy héttel ezelőtt, sorozatunk első részében feltártuk, hogyan alakult ki a gombfoci Magyarországon, kik alkották meg az első kezdetleges szabálykönyvet, hogy szakadt ketté a lelkes pöckölgetők tábora a szektorlabda megjelenésével.
A szigetszentmiklósi Pizza Mundial alagsorában található Hungaricum Gombfoci Háza Múzeum 2013 októberében nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Ezt akár történelmi pillanatnak is nevezhetjük, tekintve, hogy ezen kívül nincs több állandó gombfoci-történeti kiállítás a világon.
A múzeum egyik célja az, hogy a gombfocit megőrizzék az utókornak (ugyan a hungarikumok közé még nem vették fel hivatalosan a játékot, de bátran nevezhetjük annak, az illetékesek gőzerővel dolgoznak azon, hogy inkább előbb, mint utóbb, felkerüljön a listára – amelyen a teqball már megtalálható).
Becz András, a múzeum vezetője lapunknak elmondta, a hagyományőrzés mellett az is a céljuk, hogy a fiatalabb generációkkal megismertessék és megszerettessék a gombfocit, valamint annak versenyszerű változatát, a szektorlabdát. Ezért a tulajdonosok úgy döntöttek, ingyenes gombfocikészletet nyújtanak át annak a családnak, amelyikben az apa (nagypapa, nagybácsi, keresztapa, tehát mindenképpen egy idősebb családtag) ígéretet tesz arra, hogy havi szinten legalább egyszer megmérkőzik a gyerekével, gyerekeivel, rokonaival. Tapasztalatuk ugyanis az: két hasonló korú fiatal képes hamar megunni a játékot – de általánosíthatnának bármilyen szabadidős tevékenységre –, amikor viszont felnőtt kerül a „rendszerbe”, mindjárt fókuszáltabbá és fegyelmezettebbé válik az egész.
Elsőként Becz András csapatai kerültek be a múzeumba, a ritka gyűjtemény az évek előrehaladtával több magánszemély adományából bővült tovább. Ennek köszönhetően a tárlatvezetések alatt különböző korok és országok relikviái vehetők szemügyre a rendkívül hangulatos belső teremben.
Van egy külső terem is, ugyanis a gyűjtemény két részből tevődik össze. Az alagsorba belépve a Fehér Miklósról elnevezett helyiségben találja magát az ember, ahol a fiatalon elhunyt 25-szörös válogatott futballistához kapcsolódó emléktárgyak kerültek kiállításra.
Ezeket a labdarúgó családja, barátai, ismerősei adományozták a múzeumnak, akik jól ismerik a nagy Benfica-rajongó Becz Andrást. A Benfica Mundial'93 egyesület vezetője Fehér halála óta minden évben emléktúrán vesz részt Lisszabonban.
A tulajdonképpeni gombfocimúzeumban több mint 200 csapat tekinthető meg közelről (míg a raktárban ennél is több vár arra, hogy kiállítsák...), különböző méretekben és színekben, kezdetben ugyanis nem volt szabály arra vonatkozóan, mekkorának kell lenniük a játékosoknak.
Becz András az Index kérdésére azt mondta, az 1954-es világbajnokság után kezdték képesíteni a csapatokat, akkor jelentek meg a játékosok nevei és fotói a gombokon, míg a háború előtt általában sima mandzsettagombokkal játszottak az emberek, majd az 50-es években már sima, lapos gombokat pöcköltek a játékosok.
Az 50-es, 60-as években a magyar gyártók 60-70 fajta csapatot készítettek különböző méretekben. A méretbeli eltérések oka az volt, hogy nem volt egységes szabályrendszer, valaki nagyobb, valaki kisebb asztalon játszott. Vagyis a nagyobb és a kisebb méretű gombfocicsapatok iránt is volt kereslet. Akkoriban hatvannál is több helyen gyártottak gombokat az országban, mindenhol különbözőek voltak a fröccsöntőszerszámok, és időre volt szükség, amíg nagyjából egységessé vált a kínálat
– tette hozzá kalauzunk.
A régi időkből származó, kátránnyal és gyufaszállal ragasztott gombok is előfordulnak a szigetszentmiklósi gyűjteményben. Tekintve, hogy az asztali-labdarúgás is fontos szegmense a kiállításnak, így lövőpálcák, szektormérők és a versenycsapatok is pihennek a vitrinekben.
A múzeum megálmodói és tulajdonosai büszkén dicsekednek azzal, hogy az évek alatt több ezer együttes fordult meg a kezük között. Becz Andrásék nemcsak gondosan őrzik a ritkaságokat, restaurálást is vállalnak, a javításra szoruló tárgyak így egy gyors generál után kerülnek a helyükre.
Ők azok az emberek, akik tényleg szívügyüknek érzik, hogy a gombfoci ne tűnjön el a múlt homályában, ezért arra kérnek mindenkit, aki megszabadulna a gombfocicsapatától, hogy juttassák el hozzájuk, nem szeretnék, ha bármi, ami a játékhoz köthető, a kukában végezné.
A gombfocikedvelők Mekkájában is feltettük a kérdést, mit tapasztalnak, a mostani fiatalok mennyire érdeklődnek az unaloműzés eme formája iránt.
Veress Gábor menedzser, a kollekciónak helyet adó étterem vezetője is megerősítette, amit többektől már hallottuk, hogy a gombfoci az '50-es, a '60-as és a '70-es években élte a fénykorát, de a technikai forradalom után a játékkonzolok és a gombamód szaporodó videójátékok elterelték a figyelmet róla. Több generáció már csak hírből hallott a gombfociról, többségük idősebb hozzátartozójától, de az elmúlt években a sokadvirágzását éli, aminek nagyon örülnek.
Becz András itt közbeszúrta, hogy iskolás csoportok is járnak hozzájuk múzeumlátogatás címszó alatt, ezt kihasználva sokat mesélnek a gyerekeknek a gombfociról, minden alkalmat kihasználnak, hogy megragadják a fiatalok érdeklődést.
Tőlük azt szokták visszahallani, hogy az apukájuk és/vagy a nagypapájuk már mesélt a gombfociról, tehát szájhagyomány útján rengeteg fiú hallott a labdarúgást szimuláló asztali hungarikumról.
A múzeumban körbejárva azt is megtudtuk, hogy a legendás Puskás Ferenc is szerette a játékot, Svédországból származik az a fotó, amelyen „Öcsi bácsi” lelkesen gombfocizik. Érdekesség, hogy a kép magyar újságban soha nem jelent meg.
A gyűjteményben a Magyar Asztali Labdarúgó-szövetség által átadott, a magyar válogatottal megnyert Európa-bajnoki és világbajnoki serlegek is előkerülnek, a kiállítás legkülönlegesebb darabja viszont kétségkívül a 101-szeres válogatott Bozsik József gombfociasztala.
Egy átalakított bútorról van szó, amelyen az Aranycsapat jobbfedezete fiával, Bozsik Péterrel, a későbbi szövetségi kapitánnyal gombfocizott szabadidejében.
A múzeum üzemeltetői börzéket is szoktak tartani a „szentélyben”, ahol a gombfocicsapatokon kívül a nosztalgiától átitatott sztorik, emlékképek, no és az eszmék is gazdát cserélhetnek a visszaemlékezések közben.
Becz András kérdésünkre elárulta, hogy a felajánlások mellett ők maguk is szoktak kutakodni az interneten a ritkább gombfocicsapatok után (mi például a Galéria Savarián találtunk sok csapatot), az egyedi együttesekért a legelszántabb gyűjtők hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, akkor sem rebben a szemük, ha mondjuk 50 ezer forintot kell kicsengetniük a kiszemelt tételért.
Azt tudjuk, hogy ennek az összegnek a dupláját egyszer már kifizették 11 műanyag bábuért. Néhány évvel ezelőtt a Gombfoci Háza kereken 100 ezer forintért vette meg a világ akkor legdrágábbnak számító gombfocicsapatát, aminek az eszmei értéke ennél jóval magasabb, mivel ez az egyetlen teljes csapat található meg ebből a fajtából.
A Pizza Mundial egyfajta szakrális hellyé is vált a futballszeretők körében, rengetegen fordultak már meg a múzeumban, Tóth II. József, az Aranycsapat utolsó élő tagja például a helyszínen ünnepelte a nyolcvanötödik születésnapját.
A múzeum szeretne terjeszkedni, hiszen kezdik kinőni az alagsort. Egy biztos, amíg Becz Andrásék élnek, a gombfoci szellemisége nem halhat ki Magyarországon. A játék népszerűsítésének fekete öves veteránjai abban bíznak, hogy akadnak majd olyanok, akik tovább vihetik az általuk meggyújtott fáklyát.
Tandori Dezső költő, író, esszéista, műfordító és grafikus nevéhez számos regény és verseskötet kapcsolódik, életművét azonban nem lehet teljesnek tekinteni az általa megírt gombfocikönyvek nélkül. Gráfik Imre néprajzkutató, aki több tanulmányt is publikált a gombfoci történetéről, hangsúlyozta, hogy Tandori valamennyi kapcsolódó könyvének címében a játék „gombfoci” elnevezése szerepel. Ezek közül a leghíresebb minden bizonnyal a Nagy gombfocikönyv című regény, amelynek első kiadása 1980-ban jelent meg.
A Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, Révész György a gombfociról rendezett nagyjátékfilmet, ami 1980-ban került a magyar mozikba. A hátvéd halála és feltámadása című alkotás története a II. világháború alatt zajlik, főhősei olyan kamaszok, akiknek a gombfoci a legnagyobb szenvedélyük. A filmben többek között Földi Teri, Pásztor Erzsi és Máriáss József is feltűnik a híres magyar művészek közül.
A színészeknél maradva megemlíthetjük Benkő Péter és Gálvölgyi János nevét, róluk fénykép is készült 1983-ban, ahogy összemérik a tudásukat gombfociban, vélhetően egy forgatási szünetben.
A 2024-ben bemutatott Lepattanó című magyar vígjáték is a gombfociról, pontosabban annak versenyszerű változatáról, a szektorlabdáról szól. A Scherer Péter által megformált főszereplő csapatával az asztalilabdarúgó-Európa-bajnokságra készül. Érdekesség, hogy a filmben a című sorozatban ismertté vált Patrick Duffy is felbukkan.
A játék a vallási élet szereplőit is képes volt magával ragadni. Gráfik Imre kikutatta, hogy 1990-ben Tőkés László református püspök azt nyilatkozta az akkor még Népsport néven futó sportnapilapnak, hogy nagy szerelme a gombfoci, és játék közben a magyar nyelv ápolására is időt szántak az Erdélyben élő magyar közösségek részvételével.
Évekkel ezelőtt robbant be a köztudatba a Soccer Stars nevű gombfoci-szimulátor, amivel az okostelefonunkon tudjuk űzni a játékot, a cél természetesen itt is az, hogy több gólt szerezzünk, mint az ellenfelünk.
Annyiban azért eltér a retró gombfocitól, hogy csak öt bábut tudunk irányítani, 11 ugyanis nem fért volna el, a fejlesztők kezét erősen megkötötte a kijelző mérete. A Soccer Starst most is milliók játsszák világszerte, a játékot itt tudja letölteni Androidra, itt pedig iOS-re.
Háromrészes sorozatunk befejező epizódjában ellátogatunk az egyik, mai napig aktív gyártóhoz, aki ugyancsak érdekes részletekkel egészítette ki a történelmet.
A sorozat első része:
Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterséges intelligencia alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.