Pénteken megkezdődik Tamperében és Rigában az A csoportos jégkorong-világbajnokság, amelyen újkori története során már harmadszor, 2009 és 2016 után vesz részt ismét a magyar válogatott. Kevin Constantine együttesére az A jelű nyolcasban hét mérkőzés vár olyan csapatok ellen, amelyek elvileg mind erősebbek a miénknél, ugyanakkor akadnak ellenfelek, amelyekkel szemben reménykedhetünk a meglepetésben, így a nagy, korábbi két alkalommal nem sikerült cél, a bennmaradás teljesítésében. Ideje megnézni közelebbről, kikkel csapnak össze a magyarok a következő napokban.
Minden csapat leadta a 25 fős világbajnoki keretét (22 mezőnyjátékos és 3 kapus), azonban az NHL rájátszásának függvényében ezek még változhatnak. Ez persze minket – sajnos – csak közvetve érint. Mivel a playoff második köre biztosan véget ér a világbajnoki csoportküzdelmek alatt, ezért elképzelhető, hogy riválisaink tovább erősödnek, és minél később játszunk egy adott válogatottal, annál nagyobb erre a sansz. Éppen ezért most a magyar válogatott menetrendje szerint mutatjuk be ellenfeleinket (a részletes program lejjebb található):
A dánok ellen kezdjük a világbajnokságot és tudjuk, hogy egy nagy torna nyitómeccsén bármi megtörténhet. A papírforma nem mellettünk szól, annak ellenére sem, hogy a dánok nem számíthatnak a legendás kapusukra, Sebastian Dahmra (és az NHL-es Carolina Hurricanesben vitézkedő Frederik Andersenre), valamint az, hogy mindössze egy NHL-est tudhatnak soraikban. Más kérdés, hogy ez így is eggyel több, mint amennyit a magyar keret felsorakoztat… Az az egy dán viszont nem akárki, hanem az NHL egyik legalulértékeltebb, legkomplettebb szélsője, Nikolaj Ehlers.
A Winnipeg Jets sztárja több poszton és az összes játékszituációban bevethető, villámgyors, remek csuklóval megáldott, technikás spíler, egyértelműen kiemelkedik a csapatból. Mikkel Bödkerről sem szabad megfeledkezni, aki korábban 12 szezont húzott le a világ legerősebb bajnokságában, de Nicklas Jensen, Patrick Russell, a hátsó sorból pedig a Lauridsen testvérek, Oliver és Markus is belekóstoltak anno az észak-amerikai profi létbe.
Az amerikaiak szokásukhoz híven nagyon fiatal kerettel érkeznek Tamperébe (az övék a második legalacsonyabb átlagéletkor a kazahok mögött), néhány játékos még meg sem vetette a lábát az NHL-ben, de találunk All Star-kaliberű hokist is.
Kapusposzton Drew Commessónak van már nemzetközi tapasztalata a pekingi olimpiáról, az NHL-ben viszont még nem mutatkozott be. Casey DeSmith felejthető szezont produkált Pittsburghben, míg Cal Petersen totálisan összeroppant Jonathan Quick utódjaként Los Angelesben, amiért a Kings a farmligába küldte le, ahol nem tudott javítani. Ezzel együtt sem szabad lebecsülni, pláne, hogy két évvel ezelőtt őt választották meg a vb legjobb kapusának.
A hátsó alakzatban Scott Perunovich lehet az egyik érdekesség, aki súlyos sérülés miatt az idény első háromnegyedét kihagyta, majd a St. Louis Blues farmcsapatában tett néhány játékpercet és kilométert a lábába. Rendkívül agilis, támadó felfogású bekk, hátrafelé viszont megvannak a hiányosságai. Nyilván a tengerentúli szintet tekintve… A 19 éves Lane Hutsonra is érdemes lesz figyelni, aki az amerikai egyetemi bajnokságban (NCAA) óriásit gurított, a junior-vb-ről pedig bronzéremmel tért haza. Nick Perbix idén szinte a semmiből verekedte be magát a Tampa Bay csapatába, sőt top4-es játékidőt kapott rendszeresen, és Dylan Samberg is megszilárdította a helyét a Winnipeg védelmében.
A támadó szekcióban a 35 éves, kétszeres Stanley Kupa-győztes és vb-3. Nick Bonino képviseli a rutint, a torna előtt a 27. életévét betöltő Alex Tuch pedig a mögöttünk hagyott kiírásban az NHL egyik meghatározó erőcsatárává nőtte ki magát. 74 meccsen 36 gólt és 43 gólpasszt gyűjtött össze, mindkettőben jócskán túlszárnyalta korábbi karriercsúcsát. 194 centije mellé 100 kiló párosul, termete ellenére viszont kiválóan korcsolyázik és igencsak képzett.
A legfiatalabbak közül a tavalyi draft ötödik kiválasztottja, Cutter Gauthier, a tavalyelőtt tizenharmadikként elkelő Matt Coronato, no meg a Harvard üdvöskéje, Sean Farrell kavarhatják fel az állóvizet.
Pierre-Édouard Bellemare nélkül, de Alexandre Texier-vel vág neki a világbajnokságnak Franciaország, amely tavaly a kizárásoknak köszönhetően került fel az elitkörbe, és ha már ott volt, ki is vívta a bennmaradást. Annak örülhetünk, hogy a Tampa Bay veterán csatára inkább a pihenésnek szenteli a májust, a 23 éves Texier viszont minden eddiginél elszántabban várja a vb-t, és minden bizonnyal az őszt is, amikor visszatérhet NHL-es csapatához, a Columbus Blue Jacketshez azok után, hogy tavaly elhagyta azt. A Bozon família ezúttal is három fővel képviselteti magát a válogatottban: az NHL történetének első francia játékosa, Philippe a szakmai stábot, fiai, Kevin és Tim pedig a csatársort erősítik. Utóbbi története is megér egy külön misét:
kilenc évvel ezelőtt, 20 évesen súlyos agyhártyagyulladással szállították kórházba, ahol hetekig mesterséges kómában feküdt, de szerencsére nemhogy felépült, hanem folytathatta is pályafutását.
Értelemszerűen ez lehet a magyarok számára az egyik meccs, amelyiken győzelmi esélyekkel lépnek jégre.
A svédek a finnek jelenlegi dominanciájához hasonlót demonstráltak a 2010-es évek második felében, a közelmúltban azonban inkább a bukdácsolás és a kudarc jellemezte őket. 2021-ben szégyenszemre tovább sem jutottak a csoportjukból, tavaly a legjobb 8 között búcsúztatta őket Kanada, a gyengélkedés pedig Johan Garpenlöv állásába került. Utódja, Sam Hallam új hokisokkal érkezik Tamperébe, köztük megannyi korábbi és jelenlegi NHL-játékossal, ugyanakkor a fiatalokban is bízhat a 43 éves szakvezető.
A 21 éves Lucas Raymond két szezon alatt 102 pontot termelt a Detroit Red Wingsben, a hátvédsor vezére pedig a 23 éves Rasmus Sandin lehet, aki évről évre fejlődik az NHL-ben, új klubjában, a Washington Capitalsban pedig valósággal megtáltosodott. A 18 éves Leo Carlssont minden bizonnyal óriási érdeklődés fogja övezni, hiszen ő, valamint a vele egyidős kanadai Adam Fantilli számára a világbajnokság lehet az utolsó esély, hogy odaérjenek az idei draft második pozíciójába a betonbiztos első, Connor Bedard mögé.
A kapusposzt is kuriózum lehet, hiszen a világ talán legjobb 21 éven aluli kapusa, Jesper Wallstedt is tagja a keretnek, kérdés, hogy Hallam rábízza-e a kezdő státuszt a két rutinos Johanssonnal, Larsszal és Jacobbal szemben.
A finnekre igaz, hogy akármilyen összeállítással neveznek be egy világversenyre, esélyesek a végső győzelemre. Jukka Jalonen játékrendszere az utóbbi években szinten mindenkit megoldhatatlan feladat elé állított, gondoljunk csak a pekingi olimpiai bajnoki címre vagy a sorozatban három világbajnoki döntőre. Ezekből kettőt meg is nyertek, legutóbb éppen Finnországban, amikor a hirtelen halálban múlták felül Kanadát.
Az idei keretben megtaláljuk a korábbi vb-hősöket, mint például a 203 centi magas csapatkapitányt, Marko Anttilát, a mellette 172 centivel eltörpülő, a tavalyi aranygólt szerző Sakari Manninent, vagy éppen a fináléban szintén betaláló Joel Armiát.
A sort még lehetne folytatni, de meg kell említeni a 2019-es vb felfedezettjét, Kaapo Kakkót, aki a torna után az NHL-drafton másodikként kelt el, valamint a válogatott és az idei viadal egyik legnagyobb nevét, Mikko Rantanent. A jobbszélső tavaly Stanley-kupa-győzelemig vezette a Colorado Avalanche gárdáját úgy, hogy a rájátszásban ő osztotta ki a negyedik legtöbb gólpasszt, az idei alapszakaszban viszont góllövésben jeleskedett és meg sem állt 55 találatig, amivel a harmadik helyen végzett a rangsorban.
A védelem rendkívül rutinos, a kapuban pedig megtaláljuk az igazi vb-menő Jussi Olkinuorát, aki az elmúlt két világbajnokságon egyaránt 94 százalék (!) fölötti hatékonysággal védett. Bivalyerős a csapat, amelynek minden esélye megvan arra, hogy otthon megvédje a címét.
Talán egyik ország sem fejlődött annyit jégkorongban az elmúlt évtizedben, mint Németország. A 2018-as olimpiai ezüstéremre mindenki emlékszik, és 2021-ben is bejutott a legjobb négy közé a csapat a világbajnokságon, de talán még ezeknél is többet árul el a tény, hogy mennyi fiatal árasztotta el az NHL-t. Leon Draisaitl személyében a világ egyik legjobb csatárával büszkélkedhetnek, aki volt már pontkirály az alapszakaszban (2019–2020), jelenleg pedig a rájátszás góllövő- és pontlistáját vezeti úgy, hogy sorra döntögeti a rekordokat.
Bízzunk abban, hogy bármiként is alakul az Edmonton Oilers számára a playoff, Draisaitl nem érkezik meg Tamperébe május 22. előtt. Rajta kívül a másik szupertehetség, Tim Stützle is távol marad a tornától, amit a legkevésbé sem bánunk. A 21 éves támadó idén robbantott az Ottawa Senatorsban, 78 meccsen 39 gólt és 51 gólpasszt jegyzett, nekünk aztán nem fog hiányozni.
A nála egy nappal idősebb John-Jason Peterkát viszont nem ússzuk meg, a Buffalo Sabres szélsője az NHL egyik leglátványosabban játszó sorában termelte a pontokat Dylan Cozens, valamint a kanadai válogatott tagjaként az MVM Dome-ban is jégre lépő Jack Quinn mellett, és akkor a 28 éves, tavaly a Coloradóval Rantanen csapattársaként bajnoki címet nyerő Nico Sturmről még nem is szóltunk.
A védelemben megtaláljuk a világ egyik legtehetségesebb bekkjét, Moritz Seidert, aki alig 18 évesen a 2019-es világbajnokságon hívta fel magára a figyelmet, két évvel később már a torna legjobb hátvédjének választották meg, tavaly pedig az NHL legjobb újoncának járó Calder-trófeát vihette haza. Idén kicsit visszaesett a teljesítménye a Detroit Red Wingsben, de ez betudható az új vezetőedző érkezésének, aki ráadásul a liga egyik legrosszabb védőjével, Ben Chiarot-val játszatta egy párban, aminek Seider jócskán megitta a levét.
Ezzel együtt is a következő 10-12 év világszinten is meghatározó védője lehet belőle, a nemzetközi tornákon pedig egyébként is kimagasló teljesítményt nyújt minden alkalommal. Intelligens, bivalyerős, jól korcsolyázik és képzett is, igazi komplett csomag, aki a legritkábban hagyja ki a lehetőséget, hogy lezúzza az ellenfelet.
A sorsolás épp úgy jött ki (a nemzetközi szövetséget ismerve nem meglepő módon), hogy papírforma szerint az utolsó, Ausztria elleni csoportmeccsen múlhat a bennmaradás sorsa. A sógorok nem bízták a véletlenre, izzították azt a Marco Rossit, akinél már az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán sportolhat. Történt ugyanis, hogy nem sokkal azután, hogy az akkor 19 éves csatárt ledraftolta 2020-ban a Minnesota Wild, elkapta a koronavírust, ami eléggé legyengítette, de később így is vállalta a szereplést az U20-as világbajnokságon.
Majd a Wild edzőtáborában fény derült arra, hogy súlyos utóhatásoktól szenved, a Covid ugyanis megtámadta a szívét, valamint a teljes keringési rendszerét, és nemhogy a sport, de egy egyszerű séta is rendkívül megterhelőnek bizonyult számára.
A teljes szezont ki kellett hagynia és ez a fejlődési ívén is szignifikáns csorbát ejtett, egyelőre nem is sikerült felvennie az NHL ritmusát, pedig korábban pontkirály volt Kanada és a világ talán legerősebb juniorligájában, az OHL-ben. Mindenesetre – ahogy arról korábban az NHL hivatalos oldalának nyilatkozott – ő már azért is hálás, hogy egyáltalán életben van.
Az elmúlt két szezon javát az AHL-ben töltötte, ahol közel került a pont/meccs átlaghoz, a célja pedig alighanem az, hogy 2023–2024-ben bebetonozza magát a Minnesotába. Addig pedig azért küzdhet, hogy kivívja a bennmaradást Ausztriának, akár a mi kárunkra.
Még nála is fiatalabb a 18 éves hátvéd, David Reinbacher, akit szintén árgus szemekkel fog bámulni az összes NHL-csapat játékosmegfigyelője, hiszen ő is draftolható idén, egy jó szerepléssel pedig akár a top10-be is bekúszhat, pont mint Seider négy évvel ezelőtt.
Ami minket illet, a Tamperébe utazó csapat hosszú felkészülésen van túl, és bár az eredmények elsőre ijesztőnek tűnnek, hozzá kell tenni, hogy az utolsó két meccsünkön, Szlovénia és Kanada ellen is tetszetős játékot mutattunk be, és talán egyik csapathoz sem voltunk annyira közel korábban, mint most. Ha a formaidőzítés valóban a stáb elképzelése szerint sikerül, akkor lehet keresnivalónk a világbajnokságon, de a bennmaradáshoz nem biztos, hogy elég lesz egy győzelem, hiszen a körbeverés és a meglepetés állandó jelenség ezeken az eseményeken.
Történjék bármi, a fiatalok szempontjából aranyat érhet az A csoportos tapasztalat, még akkor is, ha netán kevesebb játéklehetőséghez jutnak. 2009-ben Hetényi Zoltán, Kóger Dániel és Nagy Gergő szerzett maradandó élményeket zöldfülűként, hét évvel később pedig Garát Zsombor, Stipsicz Bence, Nagy Krisztián, Galló Vilmos, Erdély Csanád és Sebők Balázs is úgy szimatolhatott bele a vb-légkörbe, hogy még pályafutásuk legelején tartottak.
Ezúttal Horváth Milán, Hadobás Zétény és Papp Kristóf vehet részt már fiatalon ilyen komoly erőpróbán, kortársaik közül Vértes Nátán és Falus Ádám az utolsó keretszűkítésnél akadt fenn a szakmai stáb rostáján.
És idén már azt sem lehet felróni a csapatnak (ha valaki ezt tette volna korábban), hogy honosított játékosokra épít… A svájci Klotenben Omar Ennafatti, Roger Holéczy, Rastislav Ondrejcik és Sille Tamás, Szentpéterváron Kevin Wehrs, Frank Banham, Jesse Dudas, Andrew Sarauer és Kalvin Sagert szerepelt honosított játékosként. A kilenc hokisból hat volt védő, és az utóbbi tornán meghatározóbb szerepet játszottak a csapat játékában, mint elődjeik.
A mostani keretben viszont egyetlen ilyen jégkorongos szerepel, a komarnói Csányi Karol, de a korosztályos szlovák válogatott támadó már közel egy évtizede a magyar felnőtt keret tagja. Egy divíziós vb és egy olimpiai selejtező után a harmadik világeseményen képviseli magyar nemzeti színeinket.
A magyar válogatott vb-programja:
Május 13. 15:20: Magyarország–Dánia
Május 14. 11:20: Egyesült Államok–Magyarország
Május 16. 19:20: Franciaország–Magyarország
Május 18. 15:20: Magyarország–Svédország
Május 19. 15:20: Magyarország–Finnország
Május 21. 15:20: Németország–Magyarország
Május 22. 19:20: Ausztria–Magyarország
A rigai csoportban szerepelnek:
Kanada, Csehország, Svájc, Szlovákia, Lettország, Norvégia, Kazahsztán, Szlovénia
A csoportokból az utolsó helyezett kiesik a divízió 1/A-ba, az első négy pedig negyeddöntőt játszhat.
Vb-felvezetésünk korábbi részeiben a Kovács Csaba, Vas János kettőssel nosztalgiáztunk a magyarok újkori vb-szerepléseiről, amelyeken aktív részt vállaltak a csapat teljesítményéből, és összesen több mint 340 válogatott fellépés tapasztalatára építve elemeztük segítségükkel a mostani esélyeket.
Az A csoportos vb állandó otthona a Sport Televízió, amelynél minden eddiginél nagyszabásúbb tartalommal, valamint kellő optimizmussal készülnek a tornára. Erről, valamint a magyar válogatottal kapcsolatos korábbi vb-emlékeikről a Sport Televízió főszerkesztőjével és szerkesztőjével, Máté Pállal és Gallai Lászlóval beszélgettünk.
A múlt hét elején a sajtónyilvános edzésen a szövetségi kapitány mellett az együttes rutinos alapemberei, a csapatkapitány Nagy Gergő, Sofron István, valamint Sebők Balázs nyilatkozott az Indexnek, utóbbi az elmúlt két szezont éppen Tamperében töltötte, ahol a magyarok vb-meccseiket játsszák.
Hétfőn Kanadát is meglátogattuk az MVM Dome-ban, a csapatból több Stanley-kupa-győztes játékost és edzőt is szóra bírtunk.
A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-KERETE:
(Borítókép: Marco Rossi a 2021-es junior jégkorong-világbajnokságon. Fotó: Getty Images.)