A legkockázatosabb passzok is sikerülnek most a Veszprémnek, és a labdák is a magyarokhoz pattannak. Ki kell jól használni ezt az időszakot, jól tudják ezt a veszprémiek is, egymás után lövik is a gólokat.

Korábban vészmadárkodtam, hogy félő, hogy a veszprémiek a tegnapi hosszabbításos elődöntő miatt könnyebben elfáradhatnak. Most azonban úgy tűnik, a lengyelek tompábbak,  többször kérnek cserét, többször sántikálnak le. Bár még hátravan 23 perc.

Azoknak írom, akik esetleg nem nagyon néznek kézilabdát, és értetlenkednek, hogy miért van például Gulyás Péter lyukas mezben. A megoldás: emberhátrányban vagyunk, lehoztuk a kapusunkat, és ilyenkor a szabály szerint csak megkülönböztetett jelzéssel léphet pályára helyette mezőnyjátékos. Adott esetben ő állhat be a kapuba védeni.

Ez igazán megnyugtató, mert a szünet után mindig félő, hogy az előnyben lévő csapat kienged. Most viszont veszprémi góllal kezdődött a félidő.

Nagyon meggyőző játékot mutatott a magyar csapat az első félidőben. A Veszprém végig kezében tartotta a meccset, végig vezetett, jellemzően több góllal is. Ami viszont igazán biztató: a játékosokat nem nyomja a nagy tét, bátran vállalkoznak. Remélhetőleg nem fáradnak el a szünet után következő fél órában. Eddig számunkra álomszerű a BL-döntő.

A számok alapján a magyar és a lengyel kapus is 25-25 százalékkal véd. Eszemben sincs ezt kétségbe vonni, mindenesetre Mikler fontosabb pillanatokban mutat be nagyobb védéseket, az biztos.