Elképesztő évet zárt Imre Bence, profizmusával fiatal kora ellenére kicsúcsosodik a mezőnyből, de természetesen az ő karrierjét sem kerülték el a lelkikeg megterhelő periódusok, németországi túrája során már többször is előfordult, hogy magányosnak érezte magát. De amikor nehézséget él(t) meg – például a norvégok elleni olimpiai csoportmérkőzés után –, néhány percet ad az érzéseinek, majd túl is lép rajtuk.  

A jobbszélső válogatott karrierje tavaly, a januári Eb-n kezdődött, ahol az első két mérkőzésén még nem került be a szűk, 16 fős meccskeretbe, de Chema Rodríguez szövetségi kapitány a következő találkozón már bizalmat szavazott neki.

„Az Európa-bajnokság első két meccsén még egy szélsővel játszottuk, Chemának pedig az egyik taktikája, hogy a szélekről egy-egy játékost leveszünk. Azokon még nem voltam tagja a keretnek, utána viszont lehetőséget kaptam. Az első két meccs azért így is pontosan megvan. Emlékszem, hogy nagyon izgultam, amikor külső szemmel néztem a találkozókat, mert rosszabb vagy nehezebb így nézni a társakat, mint a pályán együtt küzdeni. Szerencsére két győzelem volt a mérlegünk, utána pedig elérkezett a pillanat, először léphettem pályára felnőttvilágversenyen. Nagyon örültem a lehetőségnek, de nem izgultam, csak egy egészséges drukk volt bennem. Átszellemültem aznap, valami elkapott, és csak a mérkőzésre összpontosítottam. Azóta eszembe jutott már, hogy akár minden másképp alakulhatna most, ha nem ilyen jól mutatkozom be, de szerencsére ezt már soha nem tudjuk meg. Ezek ilyen kis nüansznyi dolgok, lehet, hogy nekem az az egy lehetőségem volt, de éltem vele, és az a torna nagyon jól sikerült.”

Valóban jól sikerült, úgy a magyar válogatottnak, mint személy szerint Imre Bencének.

„Az izlandi meccs biztosan fordulópont volt a pályafutásomban, erre mindig nagyon jó szívvel fogok gondolni. Egyrészt azért, mert nagyon fontos, hogy egy Európa-bajnokságon fiatalon meg tudd magad mutatni, méghozzá jó eredménnyel párosulva.”

A magyar csapat 33–25-re megverte az északi együttest a csoportkörben, Imre Bence pedig debütáló mérkőzésén négy gólt szerzett.

„Nekem tényleg álmom volt már azelőtt, hogy szeretnék külföldön játszani, tényleg ez volt a célom, hogy ha nem is feltétlen a legerősebb bajnokságban, a Bundesligában, de külföldön kipróbálhassam magam. Az, hogy a tornán jól ment, és ezután összejött a légióskodás, tényleg hab volt a tortán.” 

Az akkor még 21 éves szélsőnek nemcsak a bemutatkozó mérkőzése, de az egész tornán mutatott formája káprázatos volt: 25 lövésből húsz találatig jutott (ez nyolcvanszázalékos hatékonyság), az első 17 eleresztett lövéséből pedig mind a 17-ből gól született. 

Az első meccs után flow-ba kerültem, és ezt a teljesítményt végig tudtam vinni szinte az egész Európa-bajnokságon. Természetesen ez nem ment volna szerencse nélkül, voltak olyan lövéseim, amik alig gurultak el a kapuig, de ez nyilván hozzátartozik a játékhoz. A másik tényező, hogy fiatal voltam, az ellenfelek számára pedig ezáltal ismeretlen, nem tudtak felkészülni rám, nem volt rólam videó, ez nagy előnyt jelentett nekem. Néhány mérkőzés elteltével már készülhettek rám, de akkor is túl tudtam járni a kapusok eszén.

A kontinenstorna alatt a Kiel sportigazgatója, Szilágyi Viktor megkereste Imre Bence szüleit, az olimpiai ezüst- és bronzérmes párbajtőrvívót, Imre Gézát – mindkét medáliából kettő-kettő van neki –, valamint a kézilabdázó, ugyancsak ötkarikás ezüst-, valamint bronzérmes Kökény Beatrixot, hogy a német klub szeretné leszerződtetni a fiukat.  

„Az Eb alatt Viktor megkereste a szüleimet, viszont nekem ezt csak a torna után mondták el, nem akarták, hogy ez befolyásolja a teljesítményemet, vagy elvegye a koncentrációmat. Először sokkolódtam, de emlékszem, hogy az első mondataim között volt az, hogy akkor most mindent meg szeretnék tenni azért, hogy odamehessek. Sok szempontból éreztem azt, hogy nekem kell ez a váltás. Természetesen volt szakmai része, hiszen topligában, kiváló csapatban játszhatok, Európa-ligában vagy akár Bajnokok Ligájában szerepelhetek majd. Volt egy magánéleti szál is: szerettem volna kilépni a komfortzónámból és olyat csinálni, ami nem megszokott, nem költözik az ember mindennap külföldre. De volt egy nehezebb része a dolognak, akkor még volt egy év a szerződésemből a Fradinál. Szerencsére a klub partner volt a váltásban, és ezért nagyon hálás vagyok a nevelőegyesületemnek. 2023 szeptemberében írtam alá két évre, nem gondoltam volna, hogy jön külföldi lehetőség. Úgy voltam vele, hogy fiatal vagyok, 23 éves koromig itt maradok, utána pedig a légiósélet a cél. A két klub gyorsan megegyezett, minden gördülékenyen ment, március első hetében meg is történt a bejelentés. Az én külön kérésem volt, hogy az olimpiai selejtező előtt egy héttel jelentsük be, hogy utána már százszázalékosan a tornára tudjak fókuszálni.”

 Az új lehetőségnek természetesen nagyon örült a családja és a barátai is. 

Apukám nagyon jól fogadta, ő nagyon támogatott ebben mindig. Többször is beszéltünk már arról, hogy nagyon örülne neki, ha egyszer külföldön szerepelnék. Természetesen nagyon örült neki anya is, de benne azért éreztem azt, hogy nehezen enged el, egy kicsit fáj a szíve, hogy most nem leszek nap mint nap a közelében. A nagymamám is hasonlóan fogadta a hírt, tehát ő is örült a sikeremnek, de közben szomorú volt, hogy messzire kerülök tőle. A barátaim nagyon jól fogadták, azt érzem, hogy mindegyikőjük büszke rám.

Imre Bencének nem volt sok ideje az új szerződésével foglalkozni, ugyanis kezdődött az év egyik legfontosabb válogatottmegméretése, az olimpiai selejtező. Kiemelte, kevés emléke van a háromnapos tornáról az utolsó, portugálok elleni mérkőzésen kívül, arra viszont tisztán emlékszik, hogy a sorsdöntő összecsapás előtt hatalmasat sziesztázott (majd elképesztően játszott), azt a mérkőzést pedig egészen biztosan soha nem felejti el. 

„Ami megvan, hogy a meccs előtt irgalmatlanul nagyot aludtam. Este kilenckor volt a találkozó, és emlékszem, hogy volt egy elég hosszú csendes pihenőnk. Sokszor megmondják a sportolóknak, mit hogyan csináljanak, milyen legyen a meccsrutinjuk, de én ezt nem szeretem. Mindig kiemelik, hogy meccs előtt nem szabad sokat aludni, mert akkor még fáradtabb lesz az ember, vagy nem tud felpörögni a mérkőzésre. Én viszont délután szerintem aludtam vagy négy órát, és mégis teljesen felpörögtem. Kielben is volt már ilyen, és ugyanúgy jól ment utána a játék. Nekem nincs különösebb babonám meccs előtt, de lehet, hogy mostantól ezt mégis bevezetem.”

Az a meccs szenzációs, krimibe illő volt. Az egész csapat elképesztően teljesített, nem beszélve a szurkolókról, a hazai pályáról, valamint arról, hogy vasárnap este volt az összecsapás, rengetegen néztek minket a tévében, tehát a legjobb időpont volt számunkra. Fantasztikus volt azt belülről, valamint az utána lévő napokat megélni. Több időnk sajnos nem volt a sikerben fürdeni, mert utána hamar vissza kellett állnunk a bajnoki szezonra. Először éltem meg ekkora sikert a pályán játékosként, ünnepeltünk a csapattal egy éjszakát, aztán kedden már mehettem vissza a Fradihoz edzésre, mert kupameccsek következtek. Pofon vágott akkor, hogy ilyen a profi élet.

Imre Bence kilenc gólt szerzett a portugálok ellen, oroszlánrészt vállalt az olimpiai kvóta kivívásában, nem csoda, hogy a sajtó ódákat zengett róla a tornát követően. Elmondta, eleinte nehezen kezelte ezt a nagy figyelmet, nem tudta hol és mikor húzza meg azt a bizonyos határt. 

„A selejtező utáni napokban megnőtt a közösségimédia-oldalamon a követőbázisom, nem beszélve arról, hogy folyamatosan jöttek az üzenetek, vagy amikor megnyitottam a YouTube-ot, a Facebookot, akkor mindenhol magamat láttam viszont. Nagyon jólesett a támogatás, de egy idő után már nem tudtam mindenkinek válaszolni, nem akartam senkit megbántani, de egyszerűen képtelen voltam egyesével visszajelezni, elképesztően fáradt és kimerült voltam. Nehezen tudtam kezelni a helyzetet, de szerencsére ezt magamban elrendeztem, nem kértem segítséget senkitől, tudtam, hogy szépen lassan lecsillapodik az érdeklődés. Szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart, csúnyán mondva az én helyzetemben is így volt. Nyilván nagyon szép emlék ez mindenkinek, de nemsokára már arról beszélünk, hogy mi történt a világbajnokságon, és nem az olimpiai selejtezőn nyújtott teljesítményemről.”

A 22 éves szélső elmondta, hogy a mai napig foglalkoztatják a róla megjelent cikkek, és nem érti azokat a sportolótársait, akik azt mondják, semmit nem olvasnak magukról vagy a csapatukról, és a kommenteket sem figyelik. Természetesen nem reagál a hamis információkra, de magában elkönyveli az adott cikk vagy reakció hitelességét. 

Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, én is benne vagyok csoportokban, jönnek szembe velem kommentek. Sok sportoló mondja, hogy szándékosan nem olvas semmilyen hírt, szerintem a többségük nem mond igazat. Igenis érdekli az embert, hogy mit írnak róla. Én soha nem mondom azt, hogy nem olvasok híreket, mert nem akarok hazudni. Nyilván nem reagálok ezekre, mert egyrészt nem is akarok, másrészt pedig sportolóhoz méltóan kell viselkednem. Az én helyzetem különleges, mert van egy szülői hátterem, ebbe mindig bele lehet kötni. Ha mindent megnyertünk volna a nemzeti együttessel, vagy akár én, akkor abba kötnének bele. Jönne a kérdés, hogy »jó, de hogy került oda?«. Ha találkozom egy cikkel, akkor elolvasom, valamint abból a szempontból figyelek, hogy ha esetleg nem a valós információkat írják, akkor óvatosabban adok interjút, vagy annak a személynek nem is adok. 

A katartikus olimpiai selejtező másnapján többek között Imre Gézával és Kökény Beával zajlott egy konferencia, amelyen édesanyja azt mondta, hogy „már mi vagyunk Imre Bence szülei, nem pedig ő a mi gyerekünk”. Bencéhez eljutott az Index cikke, kiemelte, nagyon jólesett neki édesanyja megerősítése, ugyanis az elmúlt időszakban már ő is hasonlóan érzett, és nagyon fontos számára, hogy végre alanyi jogon Imre Bence lehessen.

Különösen örültem anya mondatának, én is éreztem, hogy ez kezd lassan így lenni, végre nem a két olimpikon gyereke vagyok. Nyilván ez egy hosszabb folyamat, teljesítménnyel, sikerekkel és elismerésekkel eltűnik majd az emberek fejéből.  Bár hozzáteszem, nem is akarom ezt a részemet elengedni, ugyanis büszke vagyok rájuk, de fontos, hogy magam miatt emlékezzenek rám az emberek. Ezt a szüleim is így gondolják, hogy kezdek csak Imre Bence lenni.

Július végén következett élete első olimpiája, amit első perctől kezdve nagyon élvezett, imádta az olimpiai falut, és rengeteget barangolt a környéken. 

„Már az első naptól kezdve nagyon élveztem, imádtam az olimpiai fílinget, hogy sportolókkal lehetek, méghozzá olyanokkal, akik már a torna előtt is óriási népszerűségnek örvendtek. Emlékszem, hogy az utolsó napok egyikén jöttem ki az étteremből, és Armand Duplantis, a svéd rúdugró jött velem szembe, csináltam is vele egy közös fotót. Egész nap a faluban keringtem, hol bicikliztem, hol megnéztem mások szállását, fantasztikus volt ott lenni. Egyértelműen az olimpia volt számomra az év legemlékezetesebb eseménye, az a kézilabda csúcsa.”

A magyar válogatott teljesítménye miatt természetesen szomorú, de igyekeztek mindent megtenni a továbbjutásért, a férfimezőny kiegyenlítettsége az ötkarikás játékokon ismét megmutatkozott. 

„Az első, Egyiptom elleni találkozóról tudtuk, hogy ki-ki meccs lesz, talán sorsdöntő is. Meg kellett volna nyernünk ezt a meccset, de szörnyen kezdtünk, és nehéz helyzetbe hoztuk magunkat. Szerintem benne volt sok játékosban, hogy az első olimpiája, de természetesen nem akarom erre fogni a vereséget. Nagyon szépen visszajöttünk a végén, de a hajrában nem a mi oldalunkra billent a mérleg nyelve. Nem volt kérdés, hogy Argentínát meg kell verni, az könnyedén sikerült is, utána az elithez tartozó Norvégia jött, ahol nyerhettünk volna, végül egy utolsó pillanatos góllal mégis kikaptunk. Ezután érkeztek hozzám először negatív üzenetek...”

Imre Bence néhány másodperccel a meccs vége előtt ziccert lőhetett, majd elhibázta, a helyén pedig gólt szerzett az ellenfél. A szélső hozzátette: a franciák ellen rosszul kezdtek, de ismét meg tudtak újulni, a hajrában viszont sokat hibáztak, vereségük pedig egyben az olimpia végét is jelentette számukra. 

A fiatal szélső pályafutása során először tapasztalhatott meg olyat, hogy teljesítménye miatt negatív cunami zúdult rá, de kiemelte, profihoz méltóan kezelte a helyzetet, és a mérkőzés után néhány perccel már nem is gondolt a történtekre. 

„A norvég meccs után elvonultam néhány percre, átgondoltam magamban az egészet. Ami történt, az megtörtént, de inkább arra voltam büszke, hogy ott lehetek. Inkább egy olimpián hagyok ki ziccert, mint egy kisiskolás bajnokságon. A meccs után Szita Zoltánnal, Ligetvári Patrikkal és Lékai Mátéval sétáltunk a kardcsapat elődöntőjére, utóbbi meg is kérdezte tőlem, hogy »ugye nem vagyok csalódott?«, amire nyugodtan azt feleltem, hogy nem, túlléptem a történteken. Máté reakciója pedig megnyugtatott, ugyanis utolsó olimpiáján szerepelt, esélyünk pedig már nem sok volt a továbbjutásra, mégis nyugodtan kezelte a helyzetet. Máté nagyon fontos számomra, kicsit olyan ő nekem, mint a »válogatottbeli apukám«. A nézőktől viszont rengeteg negatív üzenetet kaptam, valamint kritikus kommenteket is olvastam, de őszintén jót nevettem rajtuk. Kicsit vicces volt, hogy mit írnak rólam, miközben meg nyilván rosszul is esett. Tudom, hogy ez hozzátartozik a profi karrierhez, Németországban is előfordult már, bár nem ennyire keményen és direkten, de volt, hogy szidták a csapatot.”

Az ötkarikás játékok után nem volt sok ideje a töltődésre, másfél héten belül már a Kielnél kellett bemutatkoznia, ahol gyorsan beindult az élet.

Az olimpia után másfél hetem volt a Kielbe költözésig, de egy kicsivel korábban érkeztem. Megnéztem az edzőkomplexumot, Filip Jícha (a Kiel trénere – a szerk.) megkérdezte, hogy van-e kedvem már edzeni, amire természetesen igent mondtam, a csapat visszajelzései alapján pedig ez egy jó belépő volt. Néhány nap múlva indultunk is Grazba edzőtáborba, ezzel pedig el is kezdődött ez az őrület, amivel az edzés, a rengeteg utazás és a meccsdömping körforgása jár.  

Életében először került messze a családjától és a barátaitól, de egyre jobban érzi magát egyedül, és beleszokott az új környezetbe.

„Furcsa volt az elején ennyit egyedül lenni, de kihívásként tekintettem a helyzetre. Örülök, hogy megadatott számomra ez a lehetőség, mind a pályafutásom, mind a magánéletem szempontjából jót tesz nekem, rengeteget fejlődtem és tanultam ez idő alatt. Egyre jobban érzem magam önállóan, de természetesen volt már olyan az ősz folyamán, hogy magányosabb voltam, viszont azt gondolom, hogy jól tudom ezt kezelni, feltalálom magam. Többször szerveztünk programot a csapattal, de volt, hogy elmentem Hamburgba Maronka Zsombor kosárlabda-mérkőzésére, ha fáradt vagyok, akkor pedig a pihenésre koncentrálok, tehát mindig elfoglalom magam.”

A német kluboknál minden sportágban elvárják a nyelv ismeretét, Bence pedig többször is elmondta, hogy nem tud németül, de készült az új környezetbe való gyors beilleszkedésre: elkezdett németül tanulni, jól is halad vele.

„A köszönésen kívül semmit sem tudtam, zavart is, hogy nem értem a társakat, sokszor elképesztően gyorsan beszélnek, és hozzáteszem, a dialektust sem ilyennek gondoltam. Nem tökéletes még a tudásom, de igyekszem az öltözőben németül beszélni, külön kérem is a társakat, hogy ők is németül szóljanak hozzám, még ha angolul is válaszolok. Interjúban is előfordult már, hogy alapkifejezéseket németül mondtam. Azt gondolom, hogy soha nem fogom megtanulni rendesen a nyelvet, ha mindig a biztoshoz nyúlok vissza, valamint szeretném, ha látnák rajtam, hogy mindent megteszek azért, hogy elsajátítsam a nyelvüket.”

A Bundesliga a kézilabda legerősebb bajnoksága, hétről hétre kiélezett mérkőzéseket játszanak a csapatok, nem mellesleg más rendszerben is, mint Magyarországon, ott ugyanis nem áll le december elején a bajnokság, a Premier League-hez hasonlóan a Boxing Dayen, vagyis karácsony másnapján is játszanak. 

A világ legjobb játékosai vannak a Bundesligában, valamint a Kielben. Érdekes megtapasztalni, hogy a különböző országokból érkező játékosoknak mennyire eltérő a mentalitása, és ebből hogyan rajzolódik ki a teljes kép edzéseken és a mérkőzéseken. Szélsőként tőlem ugyanazt kérik, mint a Fradiban, fussak, és könnyű gólokkal segítsem a többieket, de a csapat összetétele nyilván teljesen más. Örülök, hogy karácsonykor volt mérkőzésünk, ami egy új kihívás számomra is.

Minden pontra szüksége van a 22-szeres rekordgyőztes együttesnek, ugyanis rendkívül kiélezett a bajnokság. A tabellát éppen az a Melsungen vezeti féltávnál négy ponttal, ahol válogatottbeli társa, a védőspecialista Sipos Adrián is játszik.

„Elképesztően szoros a bajnokság, a Melsungen a tabella éllovasa. Mondták a többiek, hogy nagyon régen nem tapasztaltak ilyen kiélezett szezont, az első öt csapat között (Melsungen, Füchse Berlin, Kiel, Hannover, Flensburg – a szerző) hat pont a különbség. Egy rossz mérkőzéssel fontos pozíciókat lehet veszíteni, ami a bajnoki győzelembe, valamint az európai kupasorozatok indulásába is kerülhet. Sorra elvesztettük a nagy rangadókat, de az a szerencsénk, hogy a kötelező mérkőzéseket viszont rendre hoztuk ősszel, így lehetünk most az élmenők között.”

Imre Bencéék még mind a három fronton jelen vannak, elmondta: egy rekordbajnok klubnak mindig a célja, hogy visszatérjen a csúcsra, de a második hellyel, vagyis a BL-indulással felérő pozícióval is elégedett lenne. A kupában a négyes döntős részvétel kivívásával már eredményesnek tekinti a szereplést, az Európa-ligában is hasonlót szeretne elérni, a hamburgi final fourral elégedett lenne.

Elmondása szerint nem könnyű ennyi fronton napi szinten helytállni, de elviseli a Bundesliga adta pluszterhelést. Hozzá kellett szoknia a tempósabb, magasabb hőfokú találkozókhoz, de a számai azt bizonyítják, hogy helytáll a világ egyik legjobb csapatában is. Nem is akármilyen szinten.

„Az első néhány mérkőzésen nem úgy ment a játék, ahogyan szerettem volna, de utána megtaláltam a lövőformámat, és eredményes vagyok, ami szélsőként különösen fontos. A hétméteres lövésekben olyan bizalmat kapok, amit kevesen. Hiába hagytam ki az első két büntetőmet, ugyanúgy odaállítottak harmadjára is, ami igen ritka a kézilabdában, főleg egy ilyen fiatal játékosnál, mint én. De azt gondolom, nagy erősségem, hogy érett vagyok a pályán, tudok hideg fejjel gondolkodni, és ebből legtöbbször jó döntések következnek.”

Imre Bence elmondta, nem csak szakmailag adott neki sokat a Kiel. 

„Kielben új barátokat, valamint impulzusokat szereztem, nem mellesleg arról, hogy rengeteget fejlődött az angol- és a németnyelv-tudásom, ezeket nagyon fontosnak tartom. Ha a kézilabdáról beszélünk, azt gondolom, mentálisan ugyanolyan erős vagyok, mint eddig, fizikailag pedig nem változtam sokat. Korábban sokszor hangoztatták, hogy izmosabbnak kell lennem, mert a Bundesligában majd »széttörnek«. De Németországban eddig egyetlen szót sem beszélt senki arról, hogy fel kellene szednem magamra néhány kiló izmot, vagy figyeljek oda az étrendemre. Itt tudatosabbak és önállóbbak a játékosok, tudják, hogy mi szükséges ahhoz, hogy magas szinten teljesítsenek – a sikerek pedig őket igazolják.”

A szakágban december végén rendre pihenőre vonulnak a klubligák, év elején jön a férfiak soros világversenye. Jelen esetben a világbajnokság kerül a középpontba, amelyen Chema Rodríguez együttese is szerepel. Január 15-én a D csoportban Észak-Macedónia ellen kezd a magyar válogatott, majd Guinea és Hollandia következik a csoportkörben. Továbbjutás esetén várhatóan Ausztria, Katar és az elithez tartozó Franciaország ellen küzdenek a mieink a magyar határhoz közeli Varasdon. 

Érdekes csoportba kerültünk, a két európai csapat nagyon kellemetlen ellenfél, három éve a hollandok meg is tréfálták a válogatottat, itt az ideje a visszavágásnak. Azt gondolom, hogy első helyen kell továbbjutnunk a négyesből. A folytatásban a franciák ellen is van esélyünk, az olimpián is szoros meccset játszottunk ellenük. A férfimezőny nagyon kiélezett, a negyeddöntőre számos együttes odaérhet, köztük a miénk is, az egyenes kieséses szakaszban pedig kimondottan éles ki-ki meccsekre számítok.

December 19-én a magyar szövetség a férfiaknál Imre Bencét, a nőknél pedig Klujber Katrint választotta az év kézilabdázójának. A 22 éves, hússzoros válogatott szélső szerényen véleményezte a díjat. Maga helyett pedig két társának is szívesen odaadná a kitüntetést.

„Természetesen jólesett, hogy engem választottak. Azt gondolom, hogy valóban jó szezont produkáltam, nagy csapathoz igazoltam, és eddig jó teljesítményt nyújtottam a Kielben is. Biztos vagyok benne, hogy nehéz dolga volt a szövetségnek, mert többen is megérdemelték volna ezt a díjat. Ligetvári Patrik (a Veszprém védőspecialistája – a szerző) és Sipos Adrián is fantasztikus játékos, mindkettejük védőmunkája elképesztően fontos és kiemelten hasznos annak ellenére, hogy sokszor nem olyan látványos. Klubjukban is kulcsszerepük van, előbbi együttese vezeti a BL-csoportját, utóbbié pedig a Bundesligát.”

Hiába szerénysége, a grémium neki adta oda az év sportolójának járó díjat, ez pedig tökéletes lezárását jelentette 2024-es évének, és még hol a vége? Most kezdődött el igazán a karrierje.  

(Borítókép: Imre Bence a Magyarország–Portugália-mérkőzésen 2024. március 17-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)