Enes Kanternek első ránézésre bejött az élet, az NBA-ben kosarazik, rengeteg pénzt keres, New Yorkban él. Életének egy apró szépséghibája van: mostanra már ő is a török kormány főellenségei közé tartozik. Végigvesszük, hogy lett egy 26 éves török centerből Erdogan egyik leghangosabb kritikusa.
Nem kell ahhoz nagy kosárrajongónak lenni, hogy az embernek feltűnjön, a New York Knicksnél játszó török Kanter finoman szólva nem a legnagyobb rajongója hazája kormányának. Korábban országos elfogatóparancs volt ellene érvényben, szerdán viszont szintet léptek Erdoganék, a török kormány ugyanis nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene.
Ez elég komoly lépés, már csak azért is, mert Kanter ezzel gyakorlatilag tényleg egy kalap alá került azzal a Fethullah Gülennel, akit annak idején a puccskísérlet fő felelősének kiáltott ki a török vezetés. Erdoganék döntése ugyanakkor valahol logikus, mert Kanter elég sokat hallatta a hangját az elmúlt két évben, ráadásul nem is akárhol.
Ugyan az Egyesült Államok és az NBA is teljes mellszélességgel a játékos mellett áll, így sincs egyszerű dolga: magánéletét már eddig is nagyban befolyásolta, hogy nyíltan kritizálta Erdogant, most pedig már a pályára is beszivárgott a dolog azzal, hogy Kanter nem utazott el csapata londoni meccsére attól tartva, hogy a török titkosszolgálat az életére tör.
Enes Kanter 1992-ben született török szülőktől, de nem Törökországban, hanem a svájci Zürichben, ahol apja éppen akkor a doktoriját csinálta. Komolyabb kosarazásba a korábbi török triplaspecialista, Serdar Apaydın irányítása alatt kóstolt bele, mikor 2006 és 2008 között a Fenerbahçe ificsapatánál játszott, ahonnan felkerült a felnőttcsapathoz.
Pályára ugyanakkor csak vészhelyzetben lépett, és hiába kínált neki profi szerződést a Fenerbahçe és az Olimpiakosz, már akkor is az volt a terve, hogy Amerikában fog bizonyítani középiskolában és egyetemen. Közben azért nem tétlenkedett, a 2009-es U18-as Eb-n például egészen döbbenetes számokat hozott, nagyban hozzájárult a törökök bronzérméhez, és
teljesen megérdemelten lett ő a torna legértékesebb játékosa.
Kantert főleg emiatt akkoriban a legígéretesebb európai reménységnek tartották, de az NCAA (az amerikai egyetemi sport koordinálásáért felelős szövetség) elkezdett vizsgálódni a profi háttere miatt, és hiába mondta, hogy nem volt szerződése, ennyi is elég volt, hogy két középiskolai program is elutasítsa őt.
Végül Kaliforniában kötött ki, ahol játszott is a 2009/10-es szezonban, egyetemre pedig a Kentucky Wildcatshez ment tovább. Ekkor ütött be a baj: az NCAA lépett, úgy döntöttek, hogy Kanter nem játszhat az egyetemi bajnokságban, mert korábban a Fenernél több pénzt kapott a játékáért, mint amennyire a mindennapi életében szüksége lett volna. A Kentucky természetesen fellebbezett, azzal érvelt, hogy ha a pénz mozgatta volna Kantert, akkor elfogad egy szerződést Európában, de az NCAA hajthatatlan volt, így a török egy percet sem játszhatott a csapatnál.
Az értékéből viszont így sem vesztett, olyannyira nem, hogy a 2011-es drafton a harmadik helyen húzta ki őt a Utah Jazz, amivel megelőzte többek közt
Kanter természetesen nagyon boldog volt, elmondta, hogy mindenben segíteni szeretné új csapatát, és mindent meg fog tenni, hogy odaérjenek a rájátszásba. A 2011-es lockout ugyan megrövidítette az újoncszezonját, de így is ígéretes volt a játéka, és a Jazz oda is ért a playoffra, ahol viszont az első körben kisöpörte őket a San Antonio Spurs.
A fiatal centernek a következő két idényben csak javultak a mutatói, de utólag elismerte, hogy nem érezte túl jól magát a Jazznél. A csapat ráadásul közben ledraftolta mellé Rudy Gobertet is, és egyértelműen a francia centert látták hosszú távú megoldásnak, mert Kanternek kellett alkalmazkodnia, kihúzódnia a triplavonalra, ez pedig nem igazán illett a játékához.
2015 elején aztán egy háromcsapatos üzletben elcserélte őt a Jazz, méghozzá az Oklahoma City Thunderhöz. Úgy tűnt, Kanter itt megtalálta a helyét: beszélt is arról, hogy mennyivel jobban érzi magát, a szezon hátralevő részében dupla-duplát átlagolt, és a következő két idényben is elég megbízható volt centerposzton.
OKC-s karrierjének végül az oklahomai big 3-álmok vetettek véget, Doug McDermott és egy tavalyi második körös pick mellett ugyanis őt boltolták el New Yorkba azért, hogy megszerezzék Carmelo Anthonyt. Kanter itt sem hagyta abba a dupla-duplák gyártását, amire főleg Kristaps Porzingis kidőlése után szüksége is volt a Knicksnek, de az teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogja egyedül elvinni a hátán a liga egyik legrosszabb csapatát.
A Knicks idén amúgy még a tavalyinál is rosszabbul teljesít, a vezetés pedig, úgy tűnik, bele is nyugodott ebbe, mert főleg a fiatal játékosokat játszatják, ami egyben azt is jelenti, hogy az utóbbi időben Kanter kiszorult a kezdőből. A center ugyan cserét egyelőre nem kért, sőt, mindenben segíteni szeretné csapatát, de azt elmondta Scott Perry vezérigazgatónak, hogy nem elégedett a folyamatos vereségekkel, és az egyre csökkenő játékperceivel sem.
Kanter ugyan akkora sztár nem lett, amekkorának annak idején ki lett kiáltva, de így is megbízható center, akire a pályán és azon kívül is lehet számítani. A téma szempontjából utóbbi a fontosabb, mert Kanter is felismerte, hogy ismert NBA-játékosként tényleg van jelentősége annak, amit mond, ezt pedig nem egyszer használta fel arra, hogy
kritizálja hazáját.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a törökök és Kanter viszálya a 2016-os meghiúsult puccskísérlettel kezdődött, mert a kosaras ekkor kezdett el komolyabban is felszólalni Erdoganék ellen. Az biztos, hogy ez vezetett a helyzet eszkalálódásához, de maga az ellentét sokkal régebbi, és abból ered, hogy Kanter Amerikába költözése után
elkezdte támogatni Fethullah Gülen mozgalmát.
A korábban együttműködő Erdogan és Gülen kapcsolata 2013-ban romlott meg végérvényesen, amikor óriási korrupciós botrány tört ki Törökországban, az elemzők pedig egybehangzóan állítottak, hogy az őrizetbe vételek mögött a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és Fethullah Gülen hitszónok befolyásos vallási mozgalma közötti rejtett harc áll.
Ez nagyjából egybevágott azzal, hogy Kanter kiszorult a török válogatottból:
A torna még a korrupciós botrány kirobbanása előtt zajlott le, úgyhogy egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ekkor már politikai nézetei miatt hagyták ki a csapatból az egyik legjobb játékosukat, 2015-re viszont már
teljesen egyértelművé vált, hogy Kanterrel az a baj, hogy vállalja gülenista nézeteit.
Akkoriban beszélt is arról, hogy egyértelműen nem szakmai alapon maradt ki a keretből, hanem mert olyasmiben hisz, ami odahaza már nem elfogadható. A feltörekvő klasszis ekkorra már nem egyszerű követője volt Gülennek, gyakran meg is látogatta a hitszónokot Pennsylvaniában, miközben a török kormány már ekkor azzal vádolta a gülenistákat, hogy párhuzamos államot hoznának létre, és több letartóztatás is történt az ügyben.
A válogatott akkori edzője, Ergin Ataman viszont állította, a döntés mögött nincs politikai indíttatás, sőt, arról beszélt, hogy kinevezése óta megpróbált közel kerülni a játékoshoz, de folyamatosan falakba ütközött. Emellett rejtélyesen csak annyit mondott, hogy Kanter azért nem került be a csapatba, mert
nem kért bocsánatot a csapattársaitól a korábbi botrányai miatt, de ha megteszi, később újra kerettag lehet.
Nehéz elképzelni, hogy ezzel valójában nem a politikai hovatartozására gondolt az edző, de ha valakinek vannak még kételyei, elég csak két évet visszaugrani az időben. A karrierje csúcsán lévő Cenk Akyolt szakasztott így hagyták ki a 2013-as Eb-keretből, sokak szerint, mert a Gezi parkból kiinduló tüntetéshullám idején nem volt hajlandó nyilatkozni egy meccs után, amikor elétették a megmozdulásokról elég torz képet festő NTV mikrofonját is.
Kanter és a török kormány viszonya persze a 2016-os puccskísérlet után romlott meg igazán, ami nem is túl meglepő, hiszen Erdoganék szerint Gülen mozgatta a szálakat a háttérben. Ezzel, és az otthoni tisztogatásokkal jó darabig el is voltak foglalva, ez utóbbi pedig Kantert is hamar elérte:
apja – valószínűleg török nyomásra – nyílt levélben tagadta ki őt,
amire a kosaras azzal válaszolt, hogy számára Gülen többet jelent mindennél, és ha a saját családja nem akarja őt, akkor Gülen lesz a családja. Apját egyébként a nyílt levél ellenére is kirúgták az egyetemről, ahol tanított.
A következő év májusában pedig végül Kanterre is le tudtak csapni, mikor a kosaras elhagyta Amerikát egy jótékonysági turnéra. Épp Indonéziában volt, amikor a menedzsere az éjszaka közepén felkeltette, hogy az indonéziai rendőrség – természetesen török kérésre – beszélgetni szeretne vele. A helyi kontaktjuk azt tanácsolta, hogy reggel tegyenek eleget a kérésnek, de Kanternek esze ágában sem volt beszélgetni, úgyhogy még hajnalban felültek egy repülőre, és Szingapúron keresztül megcélozták Romániát.
Itt még nem lett vége a sztorinak, a törökök ugyanis valahol Szingapúr és Románia között visszavonták Kanter útlevelét, aki így több órára a bukaresti reptéren rekedt, és csak az NBA és az amerikai külügy együttes nyomására térhetett vissza végül Amerikába.
Érdemes kiemelni, hogy nem Kanter az egyetlen török, aki jelenleg az NBA-ben játszik. Rajta kívül négy másik játékos van még a ligában: Furkan Korkmaz a 76ersnél, Cedi Osman a Cavsnél, Ersan Ilyasova a Bucksnál, illetve a jelenleg szabadügynök Ömer Asik.
Mindannyian többszörös válogatottak, nyilván azért, mert ők Kanterrel ellentétben nem mertek, vagy nem akartak felszólalni a török helyzet miatt, ami végül is érthető, ha azt vesszük, hogy a centernek mennyi baja származik a politikai véleményének kinyilatkoztatásából.
Az ő helyzetüknél egy fokkal érdekesebb az első törökként az NBA-ben játszó Hidayet Türkoglu esete, aki nemhogy nem kritizálja Erdogant, de jó barátságban is van vele, legalábbis abból ítélve, hogy az elnök 2016-ban kinevezte őt a sportért felelős tanácsadójának.
Kanter nem hagyta annyiban a dolgot, kalandos hazaérkezése után szinte rögtön sajtótájékoztatót tartott az ügyben, ahol elmondta, útlevelének visszavonása mögött egyértelműen az áll, hogy Erdogan mindenkit el akar hallgattatni, aki fel mer szólalni ellene. Arra is kitért, hogy ha visszaküldték volna Törökországba, valószínűleg többet nem hallottak volna róla, aztán hozzátette, hogy
Erdogan egy rettenetes ember, korunk Hitlerje, és csak remélni tudja, hogy a világ tesz majd ellene valamit.
Erre válaszul a török kormány letartóztatási parancsot adott ki Kanter ellen terrorizmus pártolásának vádjával, méghozzá azzal az egészen elképesztő indokkal, hogy Erdoganék gyanúja szerint az NBA-játékos feltelepítette telefonjára a Bylock nevű titkosított csevegőalkalmazást, amit Fethullah Gülen támogatói is használnak.
Fél évvel később aztán még feljebb kapcsoltak Törökországban: egy török ügyész négy éves börtönbüntetést kért Kanterre egy Erdoganra nézve sértő tweetje miatt. Kantert láthatóan nem rázta meg különösebben a dolog, sőt, kevesellte is a büntetést, és azon lamentált, hogy bátrabb is lehetett volna, ha az eddigiek csak négy évet érnek.
Ezt követően sokáig nem nagyon történt semmi különös, egészen addig, míg ki nem derült, hogy az idei londoni NBA-meccsen a Knicks és a Wizards csap össze. Ez azonnal vetett fel kérdéseket Kanter miatt, az idei év elején pedig kiderült, hogy a török játékosnak ez tényleg problémát jelent, annyira, hogy el sem utazott a meccsre, mert úgy érezte,
reális esélye van, hogy török ügynökök elrabolják, vagy megölik.
A Knicks hivatalos indoklása szerint egyébként nem emiatt nem ment Kanter a csütörtöki londoni meccsre – amit amúgy a Wizards nyert meg –, hanem azért mert nincs érvényes útlevele, ami különben igaz is.
A kosaras a romániai eset után elmondta, legfőbb célja, hogy amerikai állampolgár lehessen, ám erre egyelőre nincs lehetősége, mert csak 2016-ban kapott zöld kártyát, ami után alapesetben öt évet kell várni az állampolgárság megszerzéséhez.
Kanter a Washington Postban írt is a helyzetéről, elég erős állításokat fogalmazott meg. Többek közt beszélt arról, hogy
Ez láthatóan kiverte a biztosítékot a törököknél, ugyanis az eddigi országos elfogatóparancs helyett a héten nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Kanter ellen. Ő erre csak egy korábbi Twitter-posztjával válaszolt, amiben leírta, hogy életében nem sértett törvényt sem Törökországban, sem Amerikában.
A nemzetközi elfogatóparancsnak egyébként nem sok értelme van, amíg Kanter nem hagyja el az Egyesült Államokat – ilyet pedig jó ideje nem tesz, kivéve mikor a Toronto Raptors ellen játszik a csapata –, ugyanis a két ország között 1979-ben kötött kiadatási szerződés értelmében az USA csak akkor ad ki valakit a törököknek, ha az általa elkövetett bűn mindkét országban büntethető.
Ehhez még az is hozzájön, hogy a megállapodás megtiltja a kiadatást abban az esetben, ha az állítólagos bűntett politikai jellegű, vagy ha a kiadott személyt a politikai állásfoglalásai miatt ítélnék el a másik országban.
Enes Kanter és a török kormány viszonya egyértelműen most ért a mélypontra, a jelenlegi helyzetnél ugyanis nagyjából már csak az lenne durvább, ha bérgyilkosokat küldenének a centerre, de amíg Amerikában van, erre biztosan nem fog sor kerülni.
Kanter a héten azt írta, sokan mondják neki, mikor látják, hogy mire használja NBA-játékosi státuszát, hogy a politizálás helyett inkább a kosárlabdára kellene koncentrálnia. Ő viszont inkább a Nike Colin Kaepernickes kampányának mottóját preferálja, vagyis, hogy
Higgy valamiben! Akkor is, ha azért fel kell áldoznod mindened.
Kanter szerint Törökország borzalmas helyzetben van a puccskísérlet óta, mert Erdogan úgy érzi, a szólásszabadság veszélyes, és mindenkit terroristának titulál, aki felszólal ellene. Ő felszólalt ellene, úgyhogy célpont lett belőle, és emiatt halálos fenyegetéseket kapott. Sem a török barátaival, sem a családjával nem beszélhet, sőt, még New Yorkban sem járkálhat egyedül.
Mint írta, sok csapattársa és edzője nem is érti, hogy pontosan mit tesz, amikor ezekről a problémákról nyíltan beszél, de így is támogatják őt, amiért nagyon hálás. Azzal, hogy nem utazott el Londonba, arra akart rávilágítani, hogy Törökországot egy diktátor teszi tönkre, aki miatt emberek haltak meg, több ezrek kerültek jogtalanul börtönbe és számtalan élet ment tönkre. Ez pedig már nem játék.
(Borítókép: Enes Kanter 2017. szeptember 25-én. Fotó: Jeff Zelevansky/Getty Images/AFP)