Roland Lazenby egy sor könyvet írt az amerikai kosárlabda-bajnokság egy időszakát meghatározó Chicago Bullsról és játékosairól, köztük arról a legendás utolsó szezonról, amelyről az idei év eddigi legsikeresebb sportdokumentumfilmje, a Last Dance is szól. Hamarosan magyar nyelven is megjelenik két könyve, ennek apropóján készítettünk beszélgettünk Lazenbyvel, akinél jobban kevesen ismerik a kilencvenes évek Bullsát és Michael Jordant.

A Last Dance Michael Jordan utolsó Bull-szezonjának történetének meséli úgy, hogy végigveszi a játékos karrierjét a kezdetektől. Ehhez jól jött, hogy az 1997/1998-as szezonban megengedték egy stábnak, hogy olyan helyeken forgassanak egy éven át, ahová másokat korábban nem engedtek be kamerával. Lazenby szerint ezeken a felvételeken ő is szerepel, összesen kétszer interjúztak vele, de a Netflix-sorozatba az ő részei végül nem kerültek be.

Kicsit meglepett, hogy ez végül nem került be a műsorba, de az akkori stáb egyik producere Andy Thompson volt, aki nem más, mint Klay Thompson nagybátyja, Michael Thompson egykori NBA-játékos testvére. Pedig érdemes lett volna őt is megkérdezni a saját tapasztalatairól, hogy milyen volt annak a legendás Bullsnak a közelében forgatni hónapokig.

- mesél Lazenby arról, hogy szinte minden ritkaságnak számító '97/98-as felvételt Andy Thompsonnak köszönhetünk. Miközben a Last Dance abszolút világsiker lett, sokan szólaltak fel amiatt, hogy megtévesztő dokumentumfilmnek hívni egy olyan produkciót, amelynek fő alanya egyben a producer is. Lazenby szerint egyértelmű, hogy a Last Dance nem egy klasszikus értelemben vett dokumentumfilm Jordan produceri szerepvállalása miatt.

"Az olyanok, mint én rengeteg lehetőséget kaptak arra, hogy objektíven próbálják bemutatni Jordan életét és karrierjét. Az én 2014-es könyvem róla például már-már fájdalmasan tárgyilagos lett, és tényleg minden létező szemszöget igyekezett megvizsgálni. A Last Dance nem ilyen, ez inkább egy önéletrajzi dokumentumfilm, ahol végre Jordan lehetőséget kapott elmesélni a történetét a saját szemszögéből is. A legtöbb önéletrajz arról szól, hogy az adott illetőt jó színben állítsa be, pedig az igazán jó önéletrajzok mindig brutálisan őszinték. Szerintem a Last Dance őszinteségi szintje egyáltalán nem rossz. Persze azt el kell ismerni, hogy Jordan annyi energiát fordított arra, hogy reagáljon a kritikusaira vagy olyanokra, mint én, hogy pár sztori mellett egyszerűen elmentek" - meséli Lazenby, aki szerint a legnagyobb kihagyott ziccer az volt, hogy nem sikerült igazán jól bemutatni a pálya melletti hangulatot azokon a legendás Bulls-meccseken.

Szintén a hiányosságok között emlegeti, hogy alig esett szó a háromszög taktikáról, ami a Phil Jackson-féle Bulls alapját jelentette, és ami annyira zseniális volt, hogy fél tucat bajnoki címhez segítette a csapatot. Miközben beszélgetünk, a lehető legminimálisabb nagyképűséggel mondja, hogy pár apróbb részletet leszámítva, neki azért túl sok új infó nem volt a Last Dance-ben, inkább csak a személyes anekdoták jelentettek neki újdonságot, például amikor Jordan egyszerűen kiröhögi Gary Paytont, amikor a védekezéséről beszél.

Ekkor mondja el azt is Lazenby, hogy a Last Dance rendezője, Jason Hehir korábban azt mondta neki, hogy a produkció gyártásához két Lazenby-könyvet kezelt Bibliaként: a Michael Jordan: The Life (2014) és a  Blood on the Horns: The Long Strange Ride of Michael Jordan's Chicago Bulls (1998) című könyveket. 

Viszont amikor arra vagyok kíváncsi, hogy miért pont most döntött Jordan a Last Dance megjelentetéséről, már jóval konkrétabb véleménye van. Elmondja, hogy Jordan 1998 óta ült ezeken a felvételeken, vagyis 22 év után döntött úgy, hogy most jött el a megfelelő pillanat. Pont akkor, amikor LeBron James a karrierje végéhez közeledik, és már kezd felnőni egy generáció, akiknek ő az abszolút NBA-sztár, és nem Jordan. Erre egy 2008-as személyes találkozást hoz fel Lazenby, akinek Jordan egy szóban írta le a siker receptjét:

Szerinte Jordan időzítése nemcsak a pályán mutatkozott meg, hanem az élete minden részén. A legjobbkor volt ott, hogy a kosárlabdából igazi globális sportot csináljon, és ugyan már Larry Bird és Magic Johnson is megtették ezért a magukét, a kosárlabda globalizációjának nagy részét Jordannek köszönheti az NBA. Éppen Jordan időzítési képességéhez köti azt is, hogy a Last Dance csak 22 évvel később jelent meg. Jordan a karrierje után jött rá, hogy mégsem végtelen a hatalma, nem tudott úgy érvényesülni a pályán kívül, mint a pályán.

"Először úgy volt, hogy Milwaukee-ban köt ki, de nem jött össze. Aztán kikötött Washingtonban, ahol nem igazán tudott sikereket elérni, és lelépett. Így kötött ki végül Charlotte-ban a lehető legjobb időzítéssel. Vezetőből egyszer csak csapattulajdonos lett, aminek köszönhetően pedig milliárdos. A Charlotte Bobcatset annak idején kifejezetten olcsón tudta megvenni, aztán visszaszerezte a Hornets nevet is, és jó időzítésekkel lett egy rendes NBA-csapata. Oké, nem volt olyan szerencséje, mint a Spursnek Tim Duncannel, nem fordultak meg nála generációs tehetségek, de sokszor kifejezetten nehéz draftosztályokból kellett válogatnia, ami azzal jár, hogy évekig nem találsz igazán nagy fogást" - mondja Lazenby Jordan klubvezetői karrierjéről.

Kitér arra, hogy Jordant nagyon sokat támadták, hogy a Washington élén a 2001-es drafton az 1/1-es picket arra a Kwame Brownra pazarolta el, akiből végül csak egy közepes játékot lett, miközben elhozhatta volna Tyson Chandlert, Pau Gasolt, Jason Richardsont, Shane Battiert. Vagy olyan később elkelt játékosokat, mint Tony Parker, Gilbert Arenas, Gerald Wallace vagy Zach Randolph, akik mind nagyobb karriert futottak be, mint Brown.

És itt tér vissza Lazenby újra az időzítés fontosságára. Szerinte Jordan simán kihozhatta volna a Last Dance-t azután, hogy az elbaltázott 2001-es draft után kikezdték:

"Vagy akár akkor, amikor az ifjú Kobe Bryantet látva mindenki a következő Jordanről beszélt. Vannak olyan vélemények, hogy igazából csak a pénz számított, és azt hiszem olyan 20 millió dollár körüli pénzt kapott Jordan a Last Dance-ért. Szerinted multimilliárdos vállalkozóként neki mennyire jelentett plusz motivációt ez az összeg? Ennyi pénzt játszott el egy este alatt a rulettasztalnál. Szóval a pénz szerintem semennyire sem motiválta, bár a konkrét választ valószínűleg nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy ez a dokumentumfilm megmutatta, mi a hozzáállásbeli különbség James és Jordan között, és talán ezért egy kicsit én is azt érzem, hogy a James körüli őrület közrejátszott abban, hogy most hozták ki a Last Dance-t."

De a legérdekesebb abban, hogy Lazenby szerint mennyire az időzítés volt mindig Jordan legnagyobb erénye, hogy szerinte a Last Dance alapvetően nem azért jött ki, mert pénz vagy személyes sértettség motiválta - bár ezek valamilyen szinten szerinte is közrejátszhattak -, hanem egyszerűen ráérzett, hogy a koronavírus-járvány közepén emberek milliói szorultak a négy fal közé. 

Beszéltünk az idén helikopterbalesetben meghalt Kobe Bryantről is. Lazenby azt mesélte, hogy szerinte sokkal nagyobb vita ment Bryant karrierjének csúcsán arról, hogy jobb-e Jordannél, mint most Jamesszel kapcsolatban. "Soha senki nem mutatott akkora alázatot a kosárlabda iránt, mint ő, egyszerűen kikezdhetetlen volt a hozzáállása" - meséli, és néha el-elcsuklik a hangja. Többször interjúzott már személyesen Bryanttel, és azt mondja, hogy nem volt hozzá hasonlítható játékos. "Annak ellenére, hogy sokszor kifejezetten önző, magának való figura volt a pályán, Los Angelesben egyszerűen megőrültek érte.

Bryant elvesztésével Los Angeles is elvesztett egy darabot magából.

A Roland Lazenby által írt Kobe Bryant – A Fekete Mamba élete című könyv a G-Adam Kiadó gondozásában kerül a boltokba Magyarországon. 

Borítókép: Getty Images Hungary Fotós: Nathaniel S. Butler