Az elmúlt évek legfelkapottabb fogolycseréje ment végbe múlt hét végén, amikor az Oroszországban raboskodó amerikai kosaras szupersztárt, Brittney Grinert elengedték az Amerikai Egyesült Államokban fogva tartott orosz fegyverkereskedőért, Viktor Butért cserébe. Griner ostobasággal szegett törvényt, amikor kevesebb mint egygrammnyi hasiskoncentrátummal fennakadt a moszkvai reptér ellenőrzésén, But pedig egy nemzetközi összefogással lekapcsolt terrorista, aki 12 évet már leült a rá kiszabott 25-ből. De kicsoda Brittney Griner, és miért volt ennyire fontos az amerikaiaknak, hogy kimenekítsék?
Az oroszok három legyet ütöttek egy csapásra ezzel a cserével: egyrészt Butot immár saját határaikon belül tudhatják, ő pedig folytathatja cseppet sem áldásos tevékenységét. Másrészt egyértelmű, hogy ők nyerték a cserét, hiszen egy köztörvényes bűnözőt kaptak egy balhés, de emberi élet kioltását támogató tevékenységet nem végző sportolóért, ez pedig precedenst teremthet. Harmadrészt meghiúsították az amerikaiak „kettőt az egyért” tervét, hiszen Joe Biden amerikai elnök eredeti törekvése az volt, hogy Butot úgy engedik haza, ha Griner mellett a kémkedéssel vádolt ex-tengerészgyalogost, Paul Whelant is megkapják. Ez azonban nem jött össze, így az amerikaiakon ott maradt a nyomás, hogy egy olyan korábbi katonát is ki kell hozniuk az ellenségtől, akiről a Griner-botrányig nem sokan hallottak, most viszont egy csapásra közismertté vált, és egyre többen kampányolnak a kimenekítéséért.
De ki az a Brittney Griner, akiért az amerikai kormány hajlandó volt egy minimum kérdőjeles üzletet kötni? Egy csapásra a történelem leghíresebb női kosárlabda-játékosává vált, de nem azzal, amit a pályán elért, pedig karrierje eddig is párját ritkította. Egy rossz döntéssel a kiélezett világpolitikai krízis egyik főszereplője lett, majd bebörtönözték Oroszország egyik legszörnyűbb női fegyházába, most viszont már otthon, Texasban pattogtat.
Texasban indult minden. Griner Houstonban született, ahol megjárta a mennyet és a poklot is – főleg utóbbit.
Onnantól kezdve, hogy tinédzserként túlnőtte az egész iskolát, megalázó szekálások érték nap mint nap, női mivoltában is megkérdőjelezték, ő pedig kis híján öngyilkosságba menekült.
Képtelen volt beilleszkedni, végül a sportban talált menedéket, játszott a Nimitz Gimnázium röplabda- és kosárcsapatában is. Hamar felfigyeltek rá az egyetemek, ő végül a közeli Baylort választotta, ahol azonban ultimátummal fogadták: szívesen látják, de csak ha megtagadja önmagát, és hajlandó titokban tartani, hogy homoszexuális. Nem sokkal korábban átélt már hasonlót, ugyanis az apja kitagadta, amikor középiskolásként bevallotta, hogy a saját neméhez vonzódik.
Griner utálta az egyetem minden percét, ennek ellenére olyan rekordokat állított fel a bajnokságban (NCAA), amiket talán soha nem fognak megdönteni. A balhék már ekkor sem kerülték el, egyszer betörte ellenfele orrát egy brutális jobbhoroggal.
206 centiméteres magasságával a gyűrű korlátlan ura lett, még egyetemistaként meghívót kapott az amerikai válogatott olimpiai keretébe 2012-ben, ő azonban visszautasította.
Egy évvel később az első helyen draftolta őt a Phoenix Mercury, ő pedig már a legelső mérkőzésén jelezte, mi várható tőle, ugyanis két zsákolást is bemutatott, ami WNBA-csúcs. Nehéz lenne felsorolni a rekordjait, amelyeket újoncként felállított, egy évvel később pedig már bajnoki címig vezette a klubot a legendás Diana Taurasival és az exsoproni Candice Dupreevel karöltve.
2015-ben összeházasodott Glory Johnsonnal, mindössze két héttel azután, hogy annyira összeverték egymást, hogy a kiérkező rendőröknek kellett őket szétválasztaniuk. A viharos kapcsolat nem sokkal később ért véget, amikor kiderült, hogy Johnson ikreket vár, ő pedig azt állította, hogy belekényszerítették a házasságba. Közben Griner is meglépte azt, amit a legtöbb WNBA-sztár: a holtszezonra aláírt egy nem amerikai csapattal, és Kínába szerződött.
Ez a döntés kis híján az életébe került, ugyanis 2014 novemberében egy férfi késsel támadt az egész csapatra az edzőközpont mellett, és több játékost is megsebesített, a vastag téli öltözetüknek köszönhetően viszont szerencsére mindenki megúszta könnyebb sérüléssel.
Griner el is igazolt Oroszországba, a kontinens leggazdagabb klubja, a Jekatyerinburg szerződtette, és az elmúlt években minden egyes szezonban ott szerepelt. Egy pillanatra egyébként érdemes belegondolni, hogy a női kosárlabdázók élete milyen megerőltető: nem pihennek, tavasz végétől ősz elejéig az Egyesült Államokban pattogtatnak, fennmaradó idejükben pedig Európában vagy Ázsiában, ugyanis a WNBA-s fizetésük elenyésző a férfiakéhoz képest.
Griner egyébként többször is felemelte a hangját ebben az ügyben, és rendszeresen kiállt az LMBTQ-közösségért, valamint a feketékért is. Politikai aktivista lett, de nem adott táptalajt annak a narratívának, hogy „inkább foglalkozzon a sporttal, mert a teljesítményének rovására megy a politizálás”. Dominálta a világ kosárlabdáját: a WNBA-ben többszörös pont- és blokk-király, valamint All-Star lett, az Euroligát négyszer megnyerte a Jekával, az amerikai válogatottal pedig két-két olimpiai (2016, 2021) és világbajnoki (2014, 2018) aranyat szerzett.
Ezzel együtt is túlnőtt a kosárlabdán: ő lett a Nike első nyíltan homoszexuális reklámarca, amivel természetesen még a korábbinál is jobban megosztotta a róla vélekedőket.
Az NBA-sztárokba is beleállt, Tyler Herrót és Demarcus Cousinst is kikezdte, amivel szintén nem aratott osztatlan sikert. De így is az amerikai sportélet megkerülhetetlen alakjává vált, és olyan szintre ért fel ebben, ahol női sportolók közül nagyon kevesen jártak korábban. Nem véletlen, hogy februári letartóztatását követően rengetegen követelték szabadon engedését vagy legalább az amerikai kormány aktívabb szerepvállalását.
Rengeteg sportoló és közszereplő sürgette Joe Bidenéket, hogy minden körülmények között menekítsék ki Grinert a moszkvai, majd mordóviai őrizetből, a népharag pedig még súlyosabb lett, amikor a kosarast kilenc év börtönre ítélték Oroszországban.
A kabinet megkezdte a tárgyalásokat, de Putyin természetesen hajthatatlan volt, legalábbis a novemberi amerikai időközi választásokig, hiszen nem akart fegyvert adni a demokraták kezébe. Július és november között megrekedtek az egyeztetések, Grinert pedig az IK–2-es munkatáborba szállították, ahol a rabok ruhát varrnak, ám ő nem fért oda az asztalhoz, és a tűvel sem bánt ügyesen nagy kezei miatt, ezért a hulladékok pakolását bízták rá.
Maria Blagovolina, Griner egyik orosz ügyvédje arról számolt be, hogy védence jól viselte a megpróbáltatásokat, nem panaszkodott, de nem is igazán kommunikált senkivel. Tűrte az embertelen körülményeket, és hosszú távra rendezkedett be.
Ezt az bizonyítja, hogy megszabadult ikonikus rasztatincseitől, mivel akárhányszor megmosta, a dermesztő hideg miatt nem száradt meg, emiatt rendszeresen megfázott.
Novemberben aztán az oroszok felajánlották Grinert Butért, az amerikaiaknak pedig le kellett mondaniuk Whelanről. Biden végül rábólintott az egyezségre, a csere pedig múlt hét csütörtökön megtörtént Abu-Dzabi repterén. Griner 294 nap után kiszabadult, és az egyébként csendes játékos állítólag végigbeszélgette a 16 órás repülőutat a személyzettel. Boldog volt, hogy angolul társaloghat.
Hazaérkezése után azonnal orvosi vizsgálatokon esett át, amelyek kimutatták, hogy jól van, otthon pedig már várta felesége, Cherelle, akivel azóta kerülik a nyilvánosságot.
Már a pályára is visszatért, a héten edzésbe állt, az első megmozdulása természetesen egy zsákolás volt.
De nem siettet semmit. Egyelőre az sem biztos, hogy a 32 éves sztár folytatja a pályafutását. A Mercury sem sürgeti, de tárt karokkal várja vissza.
Egy ország kísérte figyelemmel az eseményeket, és most sokan fellélegezhetnek, hogy úgy is létrejött egy fogolycsere az USA és Oroszország között, hogy a megszokottnál szignifikánsan erősebb reflektorfényben kellett tető alá hozni. Kérdés, hogy ez elindított-e valamit akár az orosz–ukrán háború kapcsán, vagy marad egy rendhagyó akció, amelyet Amerikának végre kellett hajtania, az oroszok pedig kihasználták a lehetőséget.
(Borítókép: Griner szabadulásának hírét üdvözlik a Utah Jazz–Minnesota Timberwolves NBA-mérkőzésen. Fotó: Getty Images)