Lassan pihenőre vonulnak a csapatok, közeledik a Utah-ban megrendezendő All Star-gála, azonban a kosárlabdaünneppel felérő hétvégét nem mindegyik sztárjátékos várhatja jó hangulatban. Erőteljes következtetéseket még korai lenne levonni bármelyik csapatról, mivel az alapszakasz nagyjából fele még mindig előttünk áll, és egy csapásra megváltozhatnak az erőviszonyok. De annyit már látunk, mely csapatok pályázhatnak reálisan a bajnoki címre, és melyek azok, amelyeknél elúszófélben van a szezon. Utóbbi állításra példa a történelmi tettre készülő LeBron James csapata, a Los Angeles Lakers.

Apropó Lakers, a kaliforniai együttessel sorozatban másodszor eshet meg a szégyen, hogy nem jut be a rájátszásba, miután a tavalyi szezonban sem sikerült beverekednie magát konferenciája első 10 csapatába. Az idei szezon egyik legnagyobb csalódása a csapat, főleg úgy, hogy még mindig a keret tagja három szupersztár: LeBron James, Russell Westbrook és Anthony Davis.

De ez mit sem ér, ha a keret többi tagja alig üti meg az NBA színvonalát, és a sztárok közül is az egyik rendszeresen sérült, a másik meg a kelleténél többször betlizik. Mert Anthony Davis talán a liga legsérülékenyebb játékosa, míg Westbrook hatalmas fizetéséért cserében van, hogy inkább terhére válik csapatának, mintsem hasznára. Így marad egyedül LeBron James, akinek a háta elég sok terhet elbír, aminek köszönhető, hogy még mindig van bármi esélye a csapatnak a rájátszásra, de a 38 éves játékos sem képes csodákra.

Vagy legalábbis nem mindig.

A Lakers már az alapszakasz első meccsein negatív rekordokat döntött, az egyik leginkább szemet szúró statisztika a triplavonalon kívüli dobásaikból eredt. Volt olyan periódus, amikor a 20 százalékot sem érte el hárompontos kísérleteik hatékonysága. Ezt a problémát már többé-kevésbé orvosolták, de teljesítményük még mindig hagy kívánnivalót maga után. Volt már ötmeccses győzelmi szériájuk is a szezonban, de Jamesen kívül nincs stabil, megbízható játékosuk, és ameddig Anthony Davis nem tér vissza, esélyeik a rájátszásra egyre csak csökkennek.

És ami még Jamest illeti, a szezonban dönti meg Kareem Abdul-Jabbar rekordját, és válik az NBA történetének legeredményesebb játékosává. Cikkünk megjelenésekor a 38 éves legendának még 223 pontra van szüksége, hogy megdöntse Abdul-Jabbar 38 387 pontos rekordját. Kérdés, ezt a történelmi tettet milyen szezon keretein belül érheti el.

Nem James az egyedüli a ligában, aki egyszemélyes hadseregként viszi hátán csapatát. A Dallas Mavericks szlovén zsenije, Luka Doncic például egyik varázslatos teljesítményt szállítja a másik után, történelmi számaival szinte minden este rekordokat dönt, azonban emberfeletti teljesítménye egyelőre mindössze arra elég, hogy a Dallas a nyugati konferencia egyik középcsapata legyen.

A Dallas egyébként nem lenne átlagos csapat, főleg úgy, hogy a liga egyik legjobb játékosa náluk játszik, de ha Doncic esetleg sérült vagy nem áll rendelkezésre, úgy a Mavericks játéka rögtön szintekkel esik vissza. Elég csak annyit mondani, hogy Doncic a 48 perces mérkőzésekből átlagosan 38 percet pályán van, ami alatt közel 34 pontot átlagol. Ezt a teljesítményt huzamosabb ideig fenntartani emberfeletti teljesítmény, de ezt már megszokhattuk a szlovén varázslótól.

Minőségi kisegítő személyzet azonban nem áll rendelkezésére, a második legeredményesebb játékosuk a meccsenkénti 20 pontot sem éri el. Christian Wood 18 egységhez közeli teljesítményt nyújt, míg nem marad el ettől nagyon Spencer Dinwiddie 16 pontos átlaga sem. Védekezésben is lenne hova fejlődnie a csapatnak, mondhatni már, hogy rendszeresen tömik degeszre az ellenfelek a Dallast. A közelmúltban is többször előfordult, hogy 130, vagy akár 140 pontokat is feltesz ellenük az ellenfél a táblára. Ami borzasztóan magas szám.

Így akármennyire MVP-teljesítményt nyújt meccsről meccsre Doncic, egy rájátszásba kerülésnél többről egyelőre közel sem álmodhatnak Dallasban.

Rájátszás címvédő nélkül?

Az előre prognosztizáltnál negatívabb teljesítményt nyújtott a szezon első felében a címvédő Golden State Warriors is, ami azért részben másnak köszönhető, mint az előbb említett Lakers hanyatlása. Történt ugyanis, hogy a „harcosok” történetük hatodik bajnoki címét nyerték tavaly júniusban, de utána több, kulcsfontosságú kiegészítőember távozott az együttestől, aminek hatása talán a vártnál is hamarabb megmutatkozott. Az idén is ellenállhatatlanul kosarazó Stephen Curry mellől elfogytak a segítő kezek, mindössze a fiatal Jordan Poole maradt mellette, azonban a 23 éves játékos sem stabilizálta magas szinten a játékát, teljesítménye még mindig hullámzó.

A tavalyi cserejátékosok közül Gary Payton II. Portlandbe, míg a szintén fontos mellékszereplő Otto Porter Jr. Torontóba tette át székhelyét, így ha nem Curry nyeri meg a meccset a Warriorsnak, akkor van, hogy senki más nem tud besegíteni. Ott van még a keretükben a tavaly súlyos sérülés után visszatérő Klay Thompson, az All Star-gálára is beszavazott Andrew Wiggins, meg a rutinos Draymond Green, de egyelőre ez a Warriors csak gyenge árnyéka a tavalyi énüknek.

A Golden State Warriors érdekes módon a liga egyik leggyengébb csapata, ha kizárólag idegenbeli szereplését nézzük. Mert ha Curryék kiteszik lábukat a Chase Center falai közül, akkor alig nyernek meccset idén. Jelenlegi mutatójuk szerint a lejátszott 24 mérkőzésből mindössze hat alkalommal jött össze a győzelem, 18 alkalommal vesztesen távoztak a pályáról, aminél több idegenbeli fiaskót csak a Houston Rockets és a San Antonio Spurs tud felmutatni nyugaton. Mindkettő említett csapat a liga leggyengébb együttesei közé tartozik.

A Warriors jelenleg a nyugati konferencia 11. helyén tanyázik, szóval jelen állás szerint egészen biztosan kiesne a rájátszásért folytatott harcból. Kongatni a vészharangokat ennek ellenére még nem feltétlenül szükséges San Fransicóban, de címvédésről aligha álmodhatnak idén a „harcosoknál”. Mert ez a keret maximum arra alkalmas, hogy a rájátszásba valahogy beszenvedje magát.

Már hűtik a pezsgőt Bostonban? 

Nem úgy, mint Bostonban, ahol az elmúlt évek legígéretesebb csapata számít jelenleg a bajnoki cím legfőbb esélyesének. Jayson Tatum, a Celtics első számú sztárja még a tavalyi teljesítményéhez képest is újabb szintre emelte játékát, ami nem kizárólag a meccsenkénti 31 átlagos szerzett pontjában és közel kilenc lepattanójában mutatkozik meg. A 24 éves sztár számít jelenleg a legértékesebb játékos (MVP) cím egyik fő várományosának, míg csapata az NBA egyik leghatékonyabban támadó brigádjának. És Tatum bizony nincsen egyedül, sőt. Mellette a legveszélyesebb fegyver az a Jaylen Brown, aki szintén pályafutása talán legjobb szezonját futja, 26 pont feletti átlagával és 50% körüli mezőnyhatékonysággal egyedül is képes immár mérkőzéseket eldönteni.

Ezenfelül a csapat tagja a liga egyik legjobb védőjátékosa, Marcus Smart, és a legjobb hatodik ember cím favoritja, Malcolm Brogdon is a Boston sikeréért dolgozik. Egyszerűen nem lehet hibát találni az idei Celticsben, pedig nem indult könnyen a szezonjuk, mivel közvetlen az idény kezdete előtti napokban felmentették pozíciójából korábbi vezetőedzőjüket, Ime Udokát. A szakember pótlásával Joe Mazzullát bízták meg, aki telitalálatnak bizonyult, nincs jelenleg a Bostonnál kiegyensúlyozottabb és meggyőzőbb csapat a ligában. És ezt nem csak a toronymagas ligaelső pozíciójuk meg a győzelmi mérlegük mutatja: 

A bostoniakon kívül erődemonstrációt tart nyugaton a Denver Nuggets, kulcsjátékosuk a szerb Joker, azaz Nikola Jokics idén is MVP-formában kosarazik. A 211 centis szerb óriás majdnem tripla duplás átlaggal rendelkezik: meccsenként 25 pontot, 11 lepattanót és 9,9 gólpasszt dob bele a közösbe, amit igazából nem is kell tovább magyarázni, őrületes, milyen számokat tesz le az asztalra minden este. Így könnyen előfordulhat, hogy újra, zsinórban immár harmadszor nála landol az MVP-cím. De hogy mire lehet képes ez a Denver idén, még mindig nagy kérdés.

Az biztos, hogy Jokics visszakapta hű játszótársát Jamal Murray személyében, a kanadai játékos súlyos sérülése után tért vissza az idei szezonban, így már nem egyfejű sárkány a denveri csapat. Murray-n és Jokicson kívül kiegészítő emberek terén sincs hiány Denverben, Aaron Gordon közel 17 pontos átlaga mindennél többet ér a csapatnak, míg az örök ígéret Michael Porter Jr. is egyre inkább hasznos tagjává válik a brigádnak. Egyedül a védekezése nem ligaelit a Denvernek, de amíg van a csapatban egy Jolly Jokernek számító Jokics, addig sok aggódnivalója nincs a népnek Denverben.

Nyugaton még izgalmas és eredményes „első félidőt” produkált a New Orleans, amely most igaz, hogy nincs kirobbanó formában, de amint visszatér a csapatban Brandon Ingram és Zion Williamson, úgy újra a louisanai együttes lehet a liga egyik legizgalmasabb tényezője.

Azonban azt tényleg nagyon fontos leszögezni, hogy a 82 meccses alapszakaszból nagyjából 46-47 meccsen vannak csak túl jelenleg a csapatok. 

Az NBA 2023-as All Star-gáláját február 17. és 19. között rendezik, a vasárnapi gálameccset követően pedig ráfordulunk a szezon egyik legizgalmasabb részére, az alapszakasz utolsó szakaszára.

(Borítókép: Getty Images)