Nem tömték tele sztárokkal, mégis az év egyik legjobbja volt a UFC 206 torontói ketrecharcgálája. Az év meccsét még nézni is fájt, de volt még koponyába tört kéz, kifektetős fejrúgás, viking diadal. 25 éves kihívója lesz a könnyűsúly brazil legendájának.
Egy év dermedtség után 2016 végére újból mozgásba lendült a UFC egyik legizgalmasabb divíziója, a pehelysúly (ami az MMA-ban a 65 kilót jelenti). Miután ugyanis tavaly Conor McGregor 13 másodperc után kiütötte José Aldót, azonnal feljebb lépett egy súlycsoporttal, és magasról tett a kihívóira.
A UFC persze nem nagyon sürgette legértékesebb bunyósát, és csak azután fosztotta meg bajnoki övétől, hogy a New York-i UFC 205-ön elvette Eddie Alvareztől a könnyűsúlyú címet. Miután McGregor kipipálhatta „a kétsúlycsoportos világbajnok” kategóriát, pehelysúlyú öve visszakerült José Aldóhoz. Magyar idő szerint vasárnap hajnalban már az is kiderült, hogy ki lesz a kihívója: a hawaii Max Holloway vagy pedig a korábbi könnyűsúlyú bajnok, a világ talán leghíresebb rúgásának büszke gazdája, Anthony „Showtime” Pettis.
A UFC 206-os gálán, Torontóban vívott címmérkőzés azonban elég egyoldalú volt, Holloway türelmesen ütött bele szép bokszkombinációkat ellenfele rúgásaiba, a második menet végére pedig már látványos lábsöprésekkel küldte újra meg újra a földre Pettist, aki egyre kevesebb ellenállást tanúsított. A második öt perc után az exbajnok sarkában folyó konzultációból kiderült, mi magyarázhatja a halovány teljesítményt:
Pettis küzdőszellemét mutatja, hogy ennek ellenére fel sem merült benne az, hogy fel kéne adnia a meccset. A hawaii azonban türelmes boksszal őrölte fel ellenállást, a harmadik menetben pedig egy fokozattal feljebb kapcsolt, és egy megállíthatatlan sorozattal végzett Pettis-szel.
És hogy a kihívó mögött is sűrűsödjön a mezőny, egy másik pehelysúlyú meccset is rendeztek a UFC 206-on: az ötödikként rangsorolt 33 éves Cub Swanson a 25 éves koreai szupertehetséggel, Doo Ho Choi-jal mérkőzött. A bukmékerek a koreait tartották esélyesnek, aki az első menetben szépen el is kezdte pontozni a kaliforniait. Swanson azonban a második menetben többször is padlóra küldte őt, de Choi állta a verést, és ő is megrendítette párszor ellenfelét. Alig lehetett követni a fordulatokat: fejrúgásból dobás, onnan földön dulakodás, ütésváltások, felállás, újabb megrendítő erejű ütések.
A kanadai közönség őrjöngött, és bár nem igazán látszott, hogyan lehet ezt még fokozni, a két bunyós a harmadik öt percben sem takarékoskodott a munícióval. A végén már Swanson csak osztotta, a zombivá lassult Choi meg már csak állta a verést, ezért a pontozás nem lehetett kétséges.
Ahogy reggel végigpörgettem pár MMA-oldalt, mindenki az Év Meccséről beszél, és bár 2016 nagyon tartalmas volt, a lelkesedés egyáltalán nem eltúlzott - óvatosságra int viszont, hogy még hátra van a UFC 207 - mások mellett - a visszatérő Ronda Rouseyval és a Velazquez-Werdum nehézsúlyú rangadóval.
Ahogy az minden UFC-gálán lenni szokott, a sérülések és a súlyproblémák itt is bekavartak a programba. A félnehézsúlyú világbajnoki címért vívott Daniel Cormier-Anthony Johnson-meccs Cormier sérülése miatt ugrott, és a főkártya két meccsét is a UFC 205 elrontott mérlegelése alakította ki. Az első a mexikói származású kaliforniai tehetség Kelvin Gastelum és az Afganisztánban is harcolt egykori Ranger, a 37 éves Tim Kennedy meccse volt – amit a szervezők, ismerve a Gastelum már 25 évesen jelentkező fogyasztási problémáit, eleve a középsúlyba (84 kilóba) szerveztek. Itt két rázós menet után Gastelum jobb boksztudása dominált, a bucira vert fejű veterán Kennedy a harmadik menet közepén kapitulált.
Gastelum eredeti, váltósúlyú (77 kilós) ellenfele, a kiváló thaibokszos Donald Cerrone egy nála is sokkal klasszikusabb thai-boksz-harcost kapott ellenfeléül, az utóbbi időben eredményességét tekintve hanyatlófélben lévő, de mindig szuperkemény bunyót hozó Matt Brownt. Ettől a meccstől mindenki szikrázó küzdelmet várt, és nem is kellett csalódni: mindkét amerikai földre került, mindketten kaptak sebeket, Brown pedig majdnem lefojtotta Cerronét. De a végén Cerrone távolabbról operáló kombinációi jobban érvényesültek, mint Brown közelről eleresztett könyökütései és térdrúgásai; a meccs végét az jelentette, amikor a meggyötört Brown elfordította fejét egy ütés elől
És a végére jöjjön a Nép Hőse, a UFC-ben rögtön a főkártya bevezető meccsén debütáló norvég Emil Weber Meek, akit nem csak a kézenfekvő vikingstílussal tudtak eladni, hanem azzal is, hogy kiütötte az MMA leggyűlöltebb emberét, az emberi végtagokat gyűjtő brazil Rousimar Palharest. A 28 éves norvég ellenfelének az egy évvel fiatalabb, de már 39 meccset maga mögött tudó kanadai Jordan Meint választották, a bevett, „lássuk, mit tud az újonc”-alapon. Annak ellenére, hogy Meek bordája az első menetben csúnyán megroppant, az addig csak ütésekre és rúgásokra koncentráló norvég simán taktikát tudott váltani, és a földön tartva Meint, pontozással hozta első UFC-meccsét.
