Legutóbb gyerekkoromban éreztem így magam karácsonykor vagy egy születésnapon.

Jó volt nézelődni, látni, ahogyan dolgozik a csapat, ahogyan Gabriele Tarquini köröz a pályán, és mindeközben folyamatosan szökött fel bennem a láz, hogy már csak órák kérdése, hogy én is ott legyek az aszfalton.

Teljes értékű csapattagként ültem be az autóba

Bár már egy hete nyilvánossá vált, hogy idén a Hyundai Motorsport gyári versenyzőjeként folytatom a pályafutásomat a WTCR-ben, és lélekben készültem egy ideje erre a pillanatra, de mégis csak Barcelonában lett valóságos az egész. Most, hogy ott álltam a pálya szélén beöltözve, sisakkal a fejemen, a csapattagokkal beszélgetve. Ugyan az autókat üzemeltető BRC Racing Team alapvetően olasz csapat, eléggé nemzetközi lesz a társaság, hiszen már ezen a teszten voltak angol és német szakemberek is a gárdában.

Természetesen nemcsak az első Hyundaijal megtett kilométereim miatt voltam izgatott, hanem azért is, mert most találkoztam először az új csapatom tagjaival, akik közül Tarquini kivételével nem sokakat ismertem. Az első perctől kezdve nagyon pozitívak voltak a benyomásaim, rendkívül barátságosan, szívélyesen fogadtak. Beilleszkedésről igazából nem is beszélhetek, mert annyira megtaláltuk a közös hangot, mintha már régebb óta együtt dolgoznánk. Hétfőn sokat segítettek a srácok nekem abban, hogy kedden már úgy üljek be az autóba, hogy teljes értékű csapattagnak érezhessem magam. 

Sokat, körülbelül 300 kilométernyit teszteltem

A terv az volt, hogy a két napot felosztjuk egymás között Tarquinivel, azaz ő vezet hétfőn, én pedig kedden. Neki jött ki szerencsétlenebbül a helyzet, mert sajnos hétfőn végig esett az eső és borzasztóan hideg volt, ami mindig nehezítő körülmény. Próbáltuk hasznosan tölteni ezt a napot is a pályán, de ideális esetben száraz aszfalt szükséges egy jó teszthez.

Kedden én következtem, de délelőtt még ekkor is kis cseppekben esett, szemerkélt az eső és továbbra is hideg volt. Dél körül állt el a csapadék, és onnantól folyamatosan száradt fel a pálya, így volt lehetőségem esős, felszáradó és száraz körülmények között is menni. Mivel Tarquini hétfőn egyáltalán nem tudott száraz pályán vezetni, kedd délután ő is visszaült még az autóba, így aznap meglehetősen sokat, kb. 400 kilométert teszteltünk, amiből nagyjából 300 volt az enyém.

Barcelona ugyan nem szerepel a WTCR 2018-as versenynaptárában, de a montmelói pálya tökéletes teszthelyszín, nem véletlenül szervezik ide a Forma–1 mindkét szezon előtti tesztjét is. A pályát ismertem korábbról, de annyi újdonság volt, hogy újraaszfaltozták a teljes kört, és ezen a teszten mentek rajta először. Ahogyan száradt fel a pálya, lehetett érezni, hogy körről körre javul a tapadás.

A mért köridőkkel is elégedett lehettem

El kell mondanom, hogy ilyen tesztben korábban még nem volt részem. Ugyan az elmúlt években a Hondánál rengeteget teszteltem, ezeken minden esetben valamilyen új alkatrészt vagy beállítást próbáltunk ki, így a munka erre koncentrálódott, nem pedig magára a vezetésre. Most viszont az egyetlen feladatom az volt, hogy megismerjem és megszokjam a számomra új autót. Ezt elképesztően élveztem, hiszen csak magamra és a technikára kellett figyelnem. 

Ezek a TCR-autók alapvetően hiába egyszerűbbek, mint az elmúlt években a WTCC-ben használt TC1-esek, a Hyundai belső elrendezése más, mint a Hondáé volt, ezért

Örülök annak, hogy a nap végére innen eljutottam odáig, hogy sikerült ráéreznem az autóra, kiismernem a viselkedését a pályán, és végül nemcsak a megtett kilométer-mennyiséggel, hanem a mért köridőkkel is maradéktalanul elégedett lehettem így elsőre.

A szezonnyitóra teljesen felkészülten érkezhetek

Azt persze látom, hogy van még hová fejlődnöm a technikával. Ahhoz például még kell némi tapasztalatot szereznem a Hyundaijal, hogy a beállításokhoz szükséges finomhangolások is tökéletesen menjenek, de lesz lehetőségem tovább fejlődni az elkövetkezendő hetekben. Február végére van betervezve a következő tesztünk Olaszországban, és ezen kívül még legalább két alkalommal autóba ülhetek márciusban is. 

Ha szerencsém van, és ezeket a teszteket nem hátráltatja komolyabban sem baleset, sem rossz időjárás, akkor ennek a négy alkalomnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy az április 7-8-i marokkói szezonnyitóra teljesen felkészülten érkezzek meg. De ha esetleg valamiért nem tudjuk elvégezni a betervezett munkát, az sem lesz rendkívüli helyzet a pályafutásomban, hiszen 2015-ig soha nem volt lehetőségem ilyen jelentős szezon előtti tesztprogramra.

NM5 forever! Vagy inkább majdnem mindörökké…

Végül szeretnék újabb „bejelentést” tenni! A barcelonai teszten készült fotókon láthattátok, hogy a sisakomon az 59-es rajtszám szerepelt, amit tavaly a M1RA-ban teljesített hungaroringi és burirami TCR-versenyeken használtam.

Láttam, hogy többen érdeklődtetek azzal kapcsolatban, hogy ez azt jelenti-e, hogy megváltozik a WTCC-ben 2010 óta használt 5-ös rajtszámom. Eloszlatnék minden kétséget: nem, nem jelenti azt!

Már érkezett hozzám kérdés a WTCR szervezőitől, hogy maradnék-e a jól bevált 5-ösnél, és én jeleztem is, hogy természetesen igen. Úgyhogy jelen állás szerint 2018-ban is 5-ösben versenyzem majd. Ezt a számot szívem szerint csak az 1-esre cserélném le – azért dolgozom, hogy egy nap legyen erre lehetőségem!