Ugyanakkor bármilyen sok pontot is szereztem az elmúlt hétvégén, bosszant, hogy két pole pozícióból egyet sem váltottam futamgyőzelemre. Van, amikor egy 5–7. helyezésnek is őszintén tudok örülni, de most hiába álltam fel kétszer is a dobogóra, be kell ismernem, hogy nem hoztam ki a maximumot a lehetőségeimből.

Erőt adnak az időmérős győzelmek

Drámai hangulatról persze szó sincs, hiszen bőven akadtak pozitív momentumai is a hétvégének, és minél több idő telik el, annál inkább látom a napos oldalt. Szakmailag rengeteg erőt ad, hogy mindkét időmérőt megnyertem.

Ez nem azt jelenti, hogy innentől mindig én leszek a leggyorsabb hyundaios, hiszen benne volt az is, hogy a Hungaroringet nagyon szeretem, de úgy gondolom, hogy jó alap volt ez a teljesítmény, amire tudok építkezni a szezon hátrelévő részében.

Rossz volt a fordulatszámom

Versenyzőként mindig nagyszerű érzés referenciának lenni a mezőnyben, ezúttal viszont frusztráló volt megélnem, hogy hiába voltam a leggyorsabb az egy körös és versenytempót figyelembe véve, mégsem sikerült győznöm. Egyértelműen a rajtokon ment el ez a lehetőség, és nagyon hasonló hibát követtem el mindkét alkalommal. A Hyundai rajtprocedúrája kicsit érzékenyebb, mint amihez korábban szoktam: szűkebb a fordulatszámkeret, amiben mozogni lehet a kívánt lendület megszerzése érdekében. Sajnos egyik rajtnál sem voltam az ideális fordulatszám-tartományban, így hiába kaptam el jó ütemben a piros lámpák kialvását, nem gyorsult az autó elég erőteljesen. A téli teszteken és a marokkói szezonnyitón nem derült ki számomra, hogy a rajttechnikában lemaradásban lennék Gabriele Tarquinihez képest, de most egyértelművé vált, hogy ezen a területen muszáj fejlődnöm.

Új bajnokság veszi kezdetét

Mivel a következő két hónapra nem terveztünk külön tesztet, a telemetria-adatok kielemzésével kell rájönnöm arra, hogy mit kell másképpen csinálnom a rajtoknál. Természetesen a szabadedzéseken van lehetőség a gyakorlásra is, de olyankor a kuplung jó állapotának megőrzésére figyelni kell, így két-három próbálkozásnál többre nincsen lehetőség. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy a következő két versenyhétvége elég lesz arra, hogy eltüntessem ezt a lemaradásomat Tarquinivel szemben. Ez azért is fontos, mert a következő versenyhétvégétől elindul a hétvégéről hétvégére változó büntetősúlyozás, és a nürburgringi fordulóban várhatóan messze a Hyundai lesz a legnehezebb autó a pályán. Lényegében új bajnokság veszi kezdetét, és egy ilyen kiélezett versenyben muszáj élni az olyan ziccerekkel, amiket én a közepesen sikerült rajtok miatt sajnos kihagytam a Hungaroringen.

Csata a dobogóért Mullerrel

Számomra az első futam volt a legizgalmasabb az elmúlt hétvégén az Yvan Muller elleni csatával. Tudtam, hogy hasonló a tempónk, ezért minél kevesebb kockázatvállalással készítettem elő az előzést. Közvetlenül ott volt mögöttünk Rob Huff és Tarquini, ezért vártam két-három kört, hogy kiautózzunk velük szemben akkora előnyt, hogy ha nem sikerül tisztán kivitelezni az előzést, maradjon mozgásterem a negyedik hely megőrzésére. Muller négyszeres világbajnokhoz méltó rutinnal zárta az íveket, tudta, hol van esélyem, és csukta az összes ajtót. Nyomást akartam helyezni rá, ezért nagyon közelről követtem, így túlhevültek a fékeim. Kénytelen voltam 4-5 körrel a vége előtt lemaradni mögötte, hogy visszahűtsem a fékeket, és tudjak indítani egy utolsó rohamot. Végül egy előre megtervezett előzést sikerült kiviteleznem: az utolsó kanyar bejáratán védekezésre kényszerítettem, aminek következtében a kijáraton lesodródott az ívről, én pedig ugyanott jobban tudtam kigyorsítani, és az egyenesben mellé kerültem.

Nem csapatutasítás, hanem egyezség volt

Láttam, milyen indulatokat váltott ki, hogy a harmadik futam elején a csapat arra kért, ne támadjam Tarquinit, miután lerajtolt engem az első helyért. Nekem is nehéz volt megélnem az autóban, hogy a második kanyarnál lényegében véget ért ez a futam számomra. Hazai pályán mindennél jobban nyerni szerettem volna, főleg a szombati nap és az újabb elrontott rajt után. Ugyanúgy vitt volna előre a szívem Tarquini után, mint az első futamon Mullerrel szemben, szóval komoly lelki vívódást jelentett, hogy visszafogjam magam. Ugyanakkor a tévés közvetítésben is leadott rádióüzenetnek volt előzménye. Előre megbeszéltük, hogy ha az első két helyen jövünk el a rajt után, akkor onnantól nem támadjuk egymást, és megcsináljuk a kettős győzelmet, hiszen ezt kívánta a csapatérdek. Amikor ebben megegyeztünk a taktikai értekezleten, én voltam előnyösebb helyzetben, hiszen én rajtoltam a pole pozícióból, tehát a papírforma az lett volna, hogy Tarquini véd engem. A rajtnál azonban kihasználta a hibámat, és innen az volt a minimum, hogy tiszteletben tartom a megbeszélteket, ami fordított felállásnál az én győzelmemet ugyanúgy védte volna.

Mira is debütált a Hungaroringen

Pályafutásom során először álltam kétszer a dobogón a Hungaroringen, de nem csak ezért volt különleges ez a hétvége. Most először látogatott meg verseny közben a pályán a kislányom, Mira, akinek a jelenléte szavakkal leírhatatlan, érzelmes pillanatokat jelentett nekem. Johannával úgy vettük észre, hogy nagyon szereti a társaságot, és élvezte azt is, amikor az autogramosztás közben velem volt. Még kicsi ahhoz, hogy a teljes napot a pályán töltse, a szüleimmel próbáltuk úgy időzíteni, hogy két-három órát legyen kint a pályán, ami a Pécsre való utazással együtt így is hosszú nap volt neki, de nagyon jól érezte magát a Hungaroringen.

Büszke vagyok a M1RA-ra

A másik M1RA-ra is nagyon büszke voltam, fantasztikus teljesítményt tett le az asztalra a csapat és Nagy Dániel a világ legerősebb mezőnyében. Az, hogy az időmérőn meg tudták szerezni a fordított rajtrácsos első sort, megmutatta a csapat felkészültségét, valamint Dani tűpontos vezetését és nagyszerű tehetségét. Szerintem lett volna még benne kb. fél másodperc, amivel gyorsabb lehetett volna, de ügyesen belőtték azt a köridőt, amivel ilyen jó helyzetbe kerültek a második futamra, és összejöhetett a második hely.

Ez volt a legnehezebb Hungaroringem

Nyolcadszorra versenyeztem hazai pályán, de mind közül a mostani volt a legnehezebb hétvégém, mert a két időmérős és három futamos lebonyolítás miatt minden eddiginél sűrűbb volt a programom. Ilyenkor sokat őrlődöm, hogyan osszam be az időmet a pályán, mert ugyanúgy szeretnék a laptopom előtt adatokat elemezni, mint kimenni a kamion elé, hogy több időt töltsek a szurkolókkal. Jövőre szeretném, hogy utóbbira is több lehetőségem legyen, mert nekem ugyanolyan fontosak ezek a közösen megélt pillanatok. Hiszen mindenhol jó versenyezni, de a legjobb otthon.