Index Vakbarát Hírportál

A szokásosnál kicsit korábban, már kedd éjjel elindultam Olaszországba, mert első lépésben nem a hétvégi verseny helyszínére, Monzába, hanem Cervesinába kellett mennem. Az ottani pályára shake downt szervezett a Honda, amelynek célja, hogy még egyszer leteszteljük, átnézzük műszakilag az autókat. Ebben szerepet játszott az is, hogy Marokkóban ki kellett hagynom az első szabadedzést egy meghibásodás miatt, amivel értékes pályán töltött időt veszítettem. Örülök, hogy a csapat nem sajnálja az energiát arra, hogy még egyszer leellenőrizzünk mindent.

Jó hangulatban kezdtem megírni ezt a bejegyzést a barcelonai átszállásomkor: egyrészt a Marokkóban megszerzett 36 ponttal elégedett voltam, másrészt akkor már csak valamivel több mint két órányi repülőút választott el attól, hogy hazaérjek Johannához és Mirához. Nagyon siettem hozzájuk, a hétvégén folyamatosan el voltam látva friss képekkel, és sok erőt adott, hogy már ketten vártak haza!

Ugyanakkor azt a hétvégi kettős Honda-győzelem ellenére sem mondanám, hogy euforikus örömöt érzek. Jóleső érzés volt látni azt, hogy ezzel nem vagyok egyedül a csapaton belül. Pontosan tudjuk, hogy legfőképpen a marokkói pálya speciális vonalvezetésének volt köszönhető a fölényünk, és az itt megszerzett sok pontból egyáltalán nem következik, hogy innentől a világbajnoki címet a Hondán belül rendezzük majd le egymást közt Tiago Monteiróval.

Életem legizgalmasabb napjait élem. Múlt péntek óta az egész világom a pici körül forog. Leírhatatlan érzés apának lenni, csodálatos, ami ilyenkor lejátszódik az emberben. Amióta Mira megszületett, az időm nagy részét a kórházban töltöttem Johannával reggeltől estig. Amikor lehetett látogatni őket, akkor bent voltam, amikor nem, akkor is a környéken maradtam. Nehéz szívvel szakadtam el tőlük rövid időre is. Örülök, hogy csak csütörtök reggel indulok Marokkóba, próbálok minden együtt töltött percet kihasználni.

Az autók már úton vannak a TCR International Series idei első versenyére, amelyet április 1–2-án rendeznek Grúziában. Én pedig büszkén jelentem be a két pilótával teljes szezont vállaló, vadonatúj versenycsapatomat. Szia, M1RA!

Gergő és én is sokszor elmondtuk, hogy mennyire szerettünk együtt dolgozni. 2017-ben újra megtehetjük, és Juhász Szabolccsal kiegészülve igazi kis magyar különítményt alkotunk majd a Honda gyári csapatán belül.