Zsinórban 44 meccs veretlenül – közte 30 bajnoki...

Xabi Alonso fiai már most történelmet írtak. Elhódították az 1904 óta létező Bayer Leverkusen történetének első Bundesliga-aranyát. Mindezt öt fordulóval a szezon vége előtt, a Werder Bremen elleni hazai diadallal (5–0) már bebiztosítva. Ám a siker lehet még ennél is fényesebb. Olyan ugyanis a liga 1963-as létrejötte óta még sosem történt, hogy egy csapatot veretlenül koronázzanak bajnokká. A „gyógyszergyáriak” azonban erre is jó eséllyel pályáznak, már csak négy bajnokit, sorrendben a Stuttgart elleni hazai, a Frankfurt és a Bochum elleni idegenbeli, és az Augsburg elleni, ismét csak saját közönség előtt lejátszandó szezonzárót kell ehhez „átvészelni”.

Alonso és a Leverkusen dicshimnuszát énekelve egyetlen orgánum sem felejti el megjegyezni: a baszk szakember olyan együttest formált villámgyorsan a képére és juttatott a Bundesliga csúcsára, amely bő másfél évvel korábban, a tréner 2022 októberében történt kinevezésekor kieső helyen állt. Arról, hogy az együttes milyen stációkon keresztül jutott el odáig, hogy képes legyen megszakítani a Bayern München 11 éve tartó egyeduralmát korábban már írtunk...

• Tavaly tavaszra sikerült a korábban rendkívül hullámzó teljesítményt kiegyensúlyozottabbá tenni, jelentősen javítani a csapat labdabirtoklásán és összjátékán.

• Majd az új idény kezdetére – néhány rutinos, kellő nemzetközi rutinnal rendelkező futballistát igazolva – sikerült az átmenetekben is jelentős fejlődést elérni; miközben a keretben már nem csak nagyreményű fiatalokat, hanem kellő mélység mellett kellő tapasztalatot találhattunk. 

A The Analyst az egész sztoriban leginkább Alonso adaptációs képességét emeli ki. Egy új vezetőedző kinevezésekor általában három-négy éves türelmi időről szeretnek beszélni a szakemberek, ennyi idő, mire egy csapatot lépésről lépésre sikerül átformálni egy tiszta, egyértelmű koncepció mentén. Az exliverpoolinak ez lényegében két átigazolási időszak, szűk nyolc hónap alatt összejött. 

Érkezésekor a csapat egyetlen igazi erénye a viszonylag pontos összjáték volt: 80 százalék körüli passzpontosság jellemezte elődje, Gerardo Seoane idején a Leverkusent. A csapat azonban a letámadásban és az átmenetekben sem jeleskedett. Beszédes, hogy a 2022–2023-as szezonban a gárda a teljes ligában a második legkevesebb labdát szerezte vissza az ellenfél kapujától mért 40 méteren belül (high turnovers: 217), 15,4 passzt engedett nekik bármiféle védekező akció megindítása nélkül (PPDA), és még a támadásépítésben sem jeleskedett, 34 forduló alatt csupán 373, meccsenként valamivel kevesebb mint 11 tíz passznál is többől álló támadásépítést, -szekvenciát tudott felmutatni. 

Ehhez képest a bajnokcsapat (29 meccs alapján) a legtöbb, 315 high turnoversnél járt a német élvonalban, átlagosan öt méterrel magasabban, 44,4 méteren védekezett, 12,7-re redukálva a PPDA-mutatóját, és mintegy nyolcvan százalékkal növelve a 10 passznál hosszabb szekvenciáit (659). Alonso a csapat egyetlen igazi erényére a labdabirtoklásra és -járatásra is rá tudott kontrázni. A Leverkusen játékosai meccseiken átlagosan 62,5 százalékban birtokolják a labdát (az előző idény átlagához mért 12 százalékos növekedés a topligákban is párját ritkító mutató, csak a Tottenhamnél volt ennél is nagyobb az ugrás, de ott új edző is érkezett nyáron), mindezt 87,4 százalékos passzpontosság mellett. Mondani sem kell, mindkét mutatóban élen járnak a Bundesligában.

A Bayer Leverkusen legfőbb mutatói
2022–23		2023–24
34	meccsszám	29
217	high turnovers	315
15,4	PPDA	12,7
39,7	védelmi vonal magassága	44,4
373	10+ passz támadásonként	659
496	passz/90p	693
Forrás: The Analyst

Mindez olyan dominanciáról és meccskontrollról árulkodik, amihez hasonlót nemzetközi szinten a topligákban a csúcson lévő Barcelonától, Paris Saint-Germaintől és Manchester Citytől láthattunk csak az elmúlt tíz évben. Ám mindezt – labdavesztések esetén – olyan le- és visszatámadással, presszingmutatókkal sikerült kombinálni, amilyeneket Bajnokok Ligája-sikerük idején a Jürgen Klopp vezette Liverpooltól és Hans-Dieter Flick Bayern Münchenétől szoktunk meg.

ugyanis nincs szakértő, aki ne jegyezné meg, felesleges az angol gigászok által alkalmazott bármelyik sablont ráhúzni a Leverkusenre. Hiába ugyanis a kontrollban vagy a presszingben mutatott hasonlóságok, az átmenetekben mindegyikre ráver Alonso együttese.

A Bundesliga-csapatok stíluselemzése egyébként remekül mutatja, ha egy csapat komoly esélyt szeretne a bajnokot megillető „salátástálra”, akkor a sokpasszos, megfontoltan építkező, kontrollalapú játék irányába kell elmozdulnia. A Bayerhez a szekvenciánként a legtöbb passzban, illetve a támadásépítés méter/szekundumban kifejezett tempójában is a Bayern München, a Stuttgart és a Dortmund áll a legközelebb. Vagyis a top ötből négy csapat is nagyon hasonló alapjátékra esküszik. Az egyetlen kakukktojás a Leipzig, amely jóval több hosszú labdával dolgozik, így a támadásépítés sebességében az említett négyes mellett a Freiburgnál, a Darmstadnál, a Wolfsburgnál és a Frankfurtnál is sebesebb. 

Visszakanyarodva a Leverkusenhez, az Alonso által preferált 3–4–2–1-es hadrendben a két szárnyvédőnek, a nemzetközi szinten talán már leírt Alex Grimaldónak és a jobb szélen Jeremie Frimpongnak elképesztő szabadság jutott (ketten együtt most 17 gólnál járnak). A Leverkusen az ő sebességükre támaszkodva szükség esetén életveszélyesen kontrázhatott. Ahogyan arra a Bayern München elleni kora tavaszi „aranycsata” is remek példa. A bajorok ellen 3–0-ra megnyert februári ütközet hozta a Leverkusen általi negyedik legkevesebb high turnoverst egy meccsen (7), a leggyengébb labdabirtoklási mutatót (39 százalék). Mégis sikerült elfojtani a Bayern támadójátékát, a müncheni alakulat konkrétan 2017 ősze óta a legkevesebb és legrosszabb minőségű helyzeteit alakította ki bajnokin (0,56-os xG). Ezzel szemben a Leverkusen 1,32-es várható gólszámra lőtt három találatot, tizennégy kísérletből nyolcszor találta el a német rekordbajnok kapuját. A vége pedig 3–0 lett Alonsóéknak – a háromból két gólt klasszikus kontrából lőttek. 

A bajnokik többségében azonban a kontroll dominált, melynek megteremtésében az Arsenaltól elcsábított Granit Xhaka főszerepet vállalt. Ryan Benson, az Opta elemzője egyenesen úgy fogalmaz, a rutinos svájci nélkül Alonsónak esélye sem lett volna ilyen gyorsan átszervezni a Bayert.

A labdáit ráadásul 92,6 százalékban pontosan játszotta meg akcióból (open-play). Utóbbival egyébként a ligában a második helyen áll, a legjobb a leverkuseni védelem oszlopa, Jonathan Tah, azonban jelentősen kevesebb, 2004 kísérletből 1894 pontos átadással a neve mellett. 

Xhaka teljesítménye a támadóharmadban még kiemelkedőbb: 409 átadása messze a legtöbb a topligákban. 206 lövéssel befejezett akcióban vállalt szerepet, 93 helyzetet (a lövés előtti utolsó két passz egyike) közvetlenül ő alakított ki. Ha valaki csak a góljai és gólpassza számát figyeli, ezen a ponton szét is tárhatja a karját – két találat és slussz áll a neve mellett –, ám ha jégkorongozó lenne, már rég ódákat zengtek volna róla. Minden Bundesliga-játékosnál több olyan labdája volt ugyanis, amit közvetlenül gólpassz követett (12) – emeli ki a The Analyst. 

Ha Xhaka a motor, Florian Wirtz a karmester. A 20 esztendős középpályás végre jelentős sérülés nélkül hozott le egy szezont. Ő az egyetlen, aki a svájci klubtársnál is több helyzet kialakításában vett részt (227, ezek közt 107 a lövést közvetlenül megelőző utolsó két passz). A Leverkusen üdvöskéje egyértelműen szintet lépett, 2024-ben már nem a német futball egyik legnagyobb ígéreteként hivatkoznak rá a lapok, hanem komplett játékosként, akiért egyáltalán nem elrugaszkodott 150–180 millió eurós átigazolási díjat kérni, miként azt állítólag a piros-kékek vezetői tervezik is nyáron. Röviden: hívhatnánk világklasszisnak is.

Wirtz játékkapcsolatát a januárban megsérült, emiatt a tavasz jelentős részét ki is hagyó Victor Boniface-szel szintén érdemes kiemelni. Decemberig hét gólt hoztak össze ketten, amivel időarányosan a legjobb páros voltak a ligában. 

Néhány éve Klopp arról beszélt, a futballban a mentális erőnek közel akkora szerepe van, mint a fizikai és taktikai felkészültségnek. A német menedzser kijelentése szerint akkor igazán magabiztos, mikor úgy érzi, mentálisan elpusztíthatatlan „szörnyetegek” lakják az öltözőt. Alonso Leverkusenje ebben is páratlan. A csapattal a szezonban már tízszer fordult elő, hogy a ráadás pillanataiban tudott egyenlíteni vagy fordítani. Legutóbb az előző hétvégén lejátszott bajnokin a Borussia Dortmund otthonában Josip Stanisic (a Bayern München kölcsönjátékosaként ő is megérne egy misét) a 97. percben mentette meg a csapat veretlenségi szériáját.

A német ligában és kupában szerzetteket össze is gyűjtötte a Bundesliga hivatalos Youtube-csatornája... 

Óriási kérdés, hogy ebből, a Bundesliga szintjén ellenállhatatlan futballból mit sikerül majd átmenteni a következő idényben, a már új lebonyolítással jelentkező Bajnokok Ligájába. Alonso döntése, mely szerint hiába a Liverpool vagy épp a Bayern München csábítása, még legalább egy szezont maradni akar Leverkusenben, lehetőséget ad számunkra, hogy ezt is megtudjuk. Aggodalomra nincs sok ok, látva az együttes menetelését az Európa-ligában.

A Bayer 2024 tavaszán örökre leszámolhat a szimpatikus második sztereotípiájával: a történelmi bajnoki cím mellé, akár triplázhat is az idényben. Az El-ben elődöntős, és az AS Roma elleni párharc vár a csapatra, míg a Német Kupában már csak a másodosztályú Kaiserslautern csavarhatja ki Xhakáék kezéből az újabb trófeát. Ami azt illeti, kupát sem nyertek több mint 30 éve...

A gyógyszergyáriak végül csak megtalálták a nyerő formulát. 

NÉMET LABDARÚGÁS
BUNDESLIGA, 31. FORDULÓ
Szombat, 18.30: Bayer Leverkusen–VfB Stuttgart

(Borítókép: Jonas Hofmann és Granit Xhaka gólöröme a West Ham United elleni Európa-liga-meccsen. Fotó: Mika Volkmann / Getty Images)