0,01 százalék.

Az Opta szuperszámítógépe szerint ennyi esélye maradt három fordulóval a 2023–2024-es Premier League-szezon zárulta előtt a Liverpoolnak arra, hogy megszerezze a bajnoki címet. Nem sok. Főleg úgy nem, hogy április elején közel 48 százalékkal még a legesélyesebbnek tűnt az aranyra. Azóta viszont négy bajnokin csupán egy győzelmet ért el Jürgen Klopp csapata – ezzel kiírva magát a Manchester Cityvel és az Arsenallal való versenyfutásból.

Hogy mikor csúszott szét a Pool bravúrosan indult szezonja, egyértelmű: ebben a négy hétben. Hogy mitől? No ez már picit fogósabb kérdés. Miként az sem egyértelmű, kudarcként kell-e elkönyvelni, ha Klopp búcsúszezonja végül egy PL-bronzzal zárul, főleg annak tükrében, hogy az előző idényben még a Bajnokok Ligája-indulásról is lemaradtak a „vörösök”.

Evés közben jött meg az étvágy

Az idény előtt az emlegetett szuperkomputer 3,5 százalékot adott a Liverpool aranyérmére. Valamivel kevesebb mint hatvanat arra, hogy ott lesz a dobogón. És mintegy 87 százalékos valószínűséggel tippelte Bajnokok Ligája-indulónak a magyar válogatott csapatkapitányát, Szoboszlai Dominikot is szerződtető együttest. Az Index idénybeharangozójában mi magunk sem voltunk sokkal optimistábbak, sportrovatunk tagjai az Index Sportcast állandó szakértőivel kiegészülve a 4. legjobb átlagot hozták ki a Pool várható végső helyezésére a Manchester City, az Arsenal és a Manchester United(!) mögött. Bajnoknak senki, ezüstérmesnek kettő, bronzosnak ugyancsak kettő ember tippelte. Összesen tizenegyen jelölték a legjobb négybe, és egy szavazónál még BL-induló sem lett volna Mohamed Szalahékból. Utóbbit zrikáltuk is eleget, micsoda Szoboszlai-ellendrukker...

Visszatekintve augusztusi jóstehetségünkre, nem lehetünk túl büszkék, azonban a szezon eleji várakozásokat tökéletesen bemutatja a tippsor. Miként az is, hogy a BBC, a SkySports és az ESPN szerkesztőségeinél is a Manchester Cityt várták aranyérmesnek – a 2017–2018-as kiírás kezdete óta hét idényből már hatodjára –, míg a Poolt a 3-4. helyre. 

Aztán amikor az Ange Postecoglou-val csodálatosan rajtoló Tottenham lendülete elpárolgott és a Kevin De Bruynét nélkülözni kénytelen Manchester City is meg-megbotlott, decemberben a tabella élére állt a csapat. Hirtelen az elvárások is megváltoztak, a BL-indulás már csekélységnek tűnt, főleg úgy, hogy a harmadik fordulótól kezdve egyetlen olyan játéknap sem akadt, amikor a „vörösök” ne lettek volna az első négyben. Majd jött 2024 január 26-a. A dátum, amit jó ideig nem felejt el egyetlen Liverpool-szurkoló sem. A dátum, amikor Klopp a játékosokkal, majd a nagy nyilvánossággal is közölte, az idény végén elbúcsúzik a csapattól. Innentől kezdve a világsajtó és a drukkerhad is egyetlen kérdésre koncentrált: lehet-e igazán történelmi szezon a búcsúidényből, összejöhet-e négy nagy trófea (PL, FA-kupa, angol Ligakupa és Európa-liga) a német mester vezetésével utolsó nekifutásra.

Az eszelős támadógépezet sok mindent kompenzált

Ugyan a csapat körül egyre több viharfelleg gyülekezett, s csaknem példátlan sérüléshullámba keveredett január-február derekán – a magyar válogatott csapatkapitánya is hetekre kidőlt –, az optimizmus nem tűnt alaptalannak. A Liverpool sorra nyerte hátrányból is a meccseit, októbertől kezdve folyamatosan ott volt a hátrányból megszerzett pontok listájának élén. Miközben fő mutatói is lehengerlőnek hatottak, főleg az előző idénnyel összevetve. A liverpooli pályafutását remekül kezdő Szoboszlai mellett Szalahot, a csapatkapitány-helyettes Trent Alexander-Arnoldot, a kezdőkapus Alissont, az épp jó formába lendült Diogo Jotát, és összességében csaknem egy kezdőre való játékost hosszabb-rövidebb ideig nélkülöző csapat úgy fordult márciusra, hogy

• a 61,99-es várható gólszáma (xG),
• tizenegyesek nélküli 56,83-as NPxG-je,
• a 63 lőtt gólja,
• a csapat letámadásának intenzitását mutató PPDA-száma 7,88-dal,
• kialakított 254 helyzetével

egyaránt a liga legjobbja volt. A 260 high turnovers (lényegében az ellenfél védekező harmadában visszaszerzett labda) csak azért nem volt a legjobb, mert időarányosan a Spursnek eggyel több meccsen összejött 266 is. 

Miközben a lehengerlő támadóstatisztikáktól ámultunk és bámultunk, illetve a Conor Bradleyhez hasonló fiatalok nyomás alatt nyújtott remek teljesítményét csodálta a világ, a fáradtság jelei apránként csak-csak kiütköztek.

Az Old Traffordon jött szembe a valóság

Ha a teljes szezont nézzük, még most is a Liverpool neve mellett szerepel Angliában a legtöbb lejátszott meccs (55). Az Opta április végi statisztikája szerint a vörösökre átlagosan minden 116. órában egy új meccs várt. Az ilyen szempontból második helyen álló Manchester City neve mellett 121 órás adatot találunk. Az angliai kupasorozatokból jóval korábban kieső Arsenal pedig már majdnem egy egész nappal jobban, 135 óránként lejátszott meccsmutatóval állt, ami a regeneráció szempontjából messze nem mindegy.

Nem véletlen, hogy a végére Klopp is kiengedte a dühét, a minap lényegében tolvajnak titulálva azokat, akik egy vasárnap-szerda-ritmusban rendezett etap végére képesek még egy szombaton a lehetséges legkorábbi időpontban, 12 óra 30 perces kezdettel lejátszandó meccset adni együttesének a televíziók kedvéért.

A helyzetet pedig csak rontotta, hogy meccs közben is csak ritkán lehetett a kulcsfigurákat pihentetni, köszönhetően annak, hogy rendszeresen hátrányból kellett futballozni. Jelen állás szerint 35 bajnokiból 18-szor is hátrányba került a csapat, ezek közül hétszer sikerült fordítani, hétszer döntetlenre menteni az adott találkozót. És kilencet is a 80. perc után szerzett góllal-gólokkal hoztak össze!

Ezen a ponton részben a liverpooli sérüléshullám egyik legfőbb okát is megérthetjük. Sűrű versenynaptár, nagy intenzitással járó alapjáték, és a meccseken belül is kevés lehetőség a szusszanásra. A keret annak ellenére sem volt kész a négyfrontos harcra, hogy az akadémisták remekül szálltak be, és amikor csak lehetett Klopp is bátran forgatta a játékosait. A Nottingham elleni március 2-ai mérkőzés adatait is tekintve az élmezőnyből a legtöbb cserét (119) a német menedzser húzta meg a szezon addigi szakaszában, ráadásul a ligában a legtöbb gólt is messze a Pool játékosai hozták össze csereként (11 gól és 11 gólpassz). Harvey Elliott, pikk-pakk el is nyerte a szupercsere titulust: a meccsek utolsó harmadára beszállva nemegyszer vált főszereplővé. 

Azonban egyre nyilvánvalóbb lett a tavasz jó részére kidőlt Alexander-Arnold hiánya is. Hiába pótolta a védelem jobb oldalán kimagasló teljesítménnyel az ifjú Bradley, a csapat összjátékához közel sem tudott annyit hozzáadni a 20 éves északír, mint a csapatkapitány-helyettes. Az előző szezon hajrájában elindult taktikai fejlődés, a WM-rendszeren alapuló támadásépítés, ezzel együtt Alexander-Arnold már-már irányítóként való szerepeltetése a labdás fázisokban teljesen kiveszett a játékból. Ráadásul a sérülése után Szalah teljesítménye is visszaesett, ahogyan apránként csaknem minden alapemberé: Szoboszlaié, Endo Vatarúé, a kapu előtt Luis Díazé, és a pocsék áprilisi összteljesítmény miatt a leggyakrabban elővett Darwin Núnezé.

Utólag úgy tűnik, a március 17-én a Manchester United ellen hosszabbításban elvesztett (4–3) FA-kupa-negyeddöntő hozta el a valódi törést. Míg az addigi 45 tétmeccsből összesen ötöt bukott el a csapat, azóta tízből négyet is – ráadás két döntetlen mellett. Mintha az Old Traffordon szempillantás alatt veszett volna el az addig építgetett, minden nehézség közepette megőrzött hit a csapat sebezhetetlenségéről. A Klopp bejelentése után keletkező fokozott érzelmi állapot, a flow, amit a Chelsea elleni heroikus Ligakupa-siker csak fokozott, elpárolgott. Főleg, hogy három héttel később sem sikerült nyerni az ősi rivális otthonában, hiába a jelentős mezőnyfölény, 2–2-t hozott a bajnoki.

A manchesteri kudarcokat rövidesen újabb csapás követte az Atalanta elleni hazai El-negyeddöntő képében. Az Anfielden elszenvedett 3–0-s vereség után már mindenki arról beszélt, el kell engedni a sorozatot, és mindent egy lapra feltéve a bajnoki hajrára koncentrálni. Hogy Klopp ezt mennyire érezte így, nem derül ki, ugyanis még a bergamói visszavágó előtt jött gyors egymásutánban a harmadik pofon, a Crystal Palace elleni 0–1. A csapat két szék közül még épp nem esett a pad alá, de menthetetlenül elindult abba az irányba... Hirtelen eldönthetetlennek tűnt, melyik remény a haloványabb: az Atalanta elleni meccs, vagy az Arsenal–City kettős elleni versenyfutás megfordítása.

Núnez csak az egyik problémaforrás 

Sokkoló a különbség, ha a csapat áprilisi mutatóit az idényben augusztustól márciusig látott számokkal vetjük össze. A meccsenként szerzett 2,57 gól 1,38-ra esett vissza. Volt egy periódus, amikor akcióból több mint négyszáz percen át nem tudtak a kapuba találni a liverpooli játékosok. A tizenegyesektől és pontrúgásoktól megtisztított mutatójuk 1,84-ról 0,75-re esett vissza. Pedig az akarattal ekkor sem volt gond: valamivel még többet is próbálkoztak gólszerzéssel, 19,3 lövés/meccsről 21,5 lövés/meccsre nőtt az átlag. Ezek pontossága azonban romlott, a kaput eltaláló lövések/fejesek aránya 36,7 százalékról 31,4-re esett vissza. Az igazán drámai azonban a helyzetkihasználás beszakadása volt, 9,8 százalékról 4,7-re esett vissza a gólra is váltott próbálkozások aránya.

Pedig a helyzetkihasználás eleve nem számított a csapat fő erényei közé. A PL- és az El-meccseket is tekintve márciusig átlagosan 2,73 nagy helyzet (a modell alapján legalább 0,25-ös xG-t elérő gólszerzési lehetőség) adódott Núnezék előtt, ezekből azonban csak 1,49 gól született, 1,95 lehetőség kimaradt! A nagy helyzetek számán is látszik, a helyzetek megteremtésével a legutóbbi teljes hónapban sem volt nagy gond, 2,63 sikerült mérkőzésenként, ám az értékesítésük... Ne szépítsük, a 0,5-es mutató több mint tragikus. A mutatók alapján – átlagos csatárteljesítmény mellett is – legalább hét góllal többet kellett volna szereznie a Liverpoolnak az áprilisban lejátszott nyolc tétmeccsén. A hat bajnokin 5,19-cel lőtték alul az xG-jüket, míg előtte 29 meccsen csak 1,79-cel maradtak el!

Az Understat xPTS-mutatója (várható pontok száma a meccsenként kialakított xG-különbség) alapján hat bajnokin 13 pontot kellett volna szereznie a csapatnak, ehhez képest nyolc jött össze. Ha csak egy pillanatra a tabellára tekintünk, az az öt pont most azt jelentené, az Arsenallal holtversenyben, igaz, a Citynél eggyel több mérkőzést játszva még mindig vezet a 19-szeres bajnok.

Talán túlzás az elhullajtott pontokat egy az egyben Núnez nyakába varrni, az azonban tény, az említett periódusban 3,14-es xG mellett egyetlen gólt tudott szerezni a helyzeteiből. Klopp megítélésének az sem tett jót, hogy a csapathoz közeli újságírók megszellőztették, anno a német menedzser egy személyben döntött az uruguayi csatár szerződtetéséről, szemben az elemzői stáb által javasolt Christopher Nkunkuéval. Holott a dél-amerikai támadónak egyetlen kiemelkedő idénye volt európai pályafutása alatt, a 2021–2022-es, amikor a Benficában nyújtott teljesítményével a Liverpool figyelmét is felkeltette. Ezt leszámítva ötből már a negyedik olyan szezonját tapossa, amikor jelentősen elmarad az xG-modell alapján várható gólszámától. Ebben a kiírásban ráadásul az öt topligában (angol, francia, német, olasz, spanyol élvonal) nem akad csatár, aki nála gyengébb hatékonysággal értékesítené a nagy helyzeteit (hatot lőtt be, míg 26-ot kihagyott, ami 19 százalékos eredményességet jelent).

„Egyszerűen túl szép gólokat akar szerezni, de belehal a szépségbe – véleményezte februárban egykori csatárkollégája, a 2001-es aranylabdás Michael Owen. – Hiába a csodálatra méltó gólok, ha az egyszerűbb megoldásokat keresné, összességében sokkal több találata lehetne. Amíg nem változtat a gondolkodásmódján esélye sem lesz olyan góltermést összehozni, mint Szalah vagy Erling Haaland. Csatárként fontos, hogy bízz az ösztöneidben, de az legalább olyan fontos, hogy felismerd, adott helyzetben melyik megoldás a célravezetőbb, megpróbálhatod átemelni a kapust, vagy egy egyszerűbb, de sokszor hatékonyabb megoldással elpasszolni mellette. Utóbbi befejezéseket hiányolom tőle” – adott leírást Núnez lehetséges problémájáról az exliverpooli. 

A Pool az egész szezonban megszenvedett a befejezésekkel, nem csupán a gyér áprilisnak köszönhető, hogy míg a kialakított helyzetek számában (706 gólszerzési kísérlet) és ezek minőségében (83,97-os xG) toronymagasan vezet, a kaput is eltaláló próbálkozásaik 32,7 százalékos aránya már csak a 13. legjobb a mezőnyben, a helyzetminőség-mutató alapján pedig csak a városi rivális Everton teljesít alul nagyobb különbséggel (12,6, szemben a Pool 6,97-es statisztikájával). Az, hogy a Liverpool alullövi az xG-jét, nem szokatlan, a Klopp-éra kilenc teljes szezonjából ötször is így volt, a bajnoki címet hozó 2019–2020-as idény óta pedig mindegyikben. A mérték azonban csak egyszer volt ennél is nagyobb, a 2020–2021-es kiírásban (–8,33).

Szalah kijátszhatta magát a jövő Pooljából

Az ugyancsak sokat emlegetett Szalah március idusán a klub történetének első olyan játékosa lett, aki zsinórban hét idényen át legalább húsz találatig jutott tétmeccseken. Azóta már 24-nél jár, a szezonhajrában nyújtott teljesítményére azonban a 31 éves egyiptomi sem lehet valami büszke. A 30. fordulóban lejátszott, Brighton elleni mérkőzés óta nem tudott akciógólt szerezni, annak pedig – hosszabbításokkal együtt – több mint 400 játékperce (a United elleni 2–2-es bajnokin büntetőből volt eredményes). Nem csoda, hogyha frusztrált, aminek a West Ham United elleni meccsen ékes – egyúttal a liverpooliak számára igencsak lehangoló – tanújelét is adta, kishíján összeverekedve az oldalvonalnál Klopp-pal.

„Szalah mentalitásából kiindulva ő már sokkal korábban szeretett volna pályára kerülni... – mondta a történtekkel kapcsolatban a Sportcast e heti adásában Borbély Imre, az xfb Analytics elemzője. – De az utóbbi hetekben nyújtott teljesítménye nem feltétlenül jogosítja fel őt arra, hogy minden körülmények között, bármi történik, bárki, bármilyen formában van körülötte, kezdő legyen. Mindannyian tudjuk, hogy évről évre elképesztő teljesítményt nyújtott a csapatban, de ennek a szezonnak a végére ő is rendesen kipukkadt. Ha Jota azt mondja, a kezdőbe követeli magát, egyáltalán nem alaptalan, hogy Szalah helyén megkapja a lehetőséget.” 

Ezen a ponton akár az is jó kérdés lehet, ha szélsőért ismét bejelentkezne 100 millió font körüli ajánlattal az egyik szaúdi csapat, érdemes-e az új érában is ragaszkodni még hozzá...

Núnez 4,7, Díaz 3,1, Szalah 2,0 góllal lőtte alul az xG-jét, a kevés felülteljesítő közül +4,9-es mutatójával kiemelkedik a Borbély által is pozitív példaként említett Jota. Alexis Mac Allister és Andrew Robertson +1-gyel kozmetikázza a csapat összértékét. A legkevésbé sem lenne meglepő, ha nyáron az első három igazolás közt lenne egy új középcsatár, noha Cody Gakpo és Jota a kereten belül is biztosíthat alternatívát Núnez kiváltására. 

Összességében foghatnánk a sorozatterhelésből fakadó fáradtságra, a peches helyzetkihasználásra, a támadószekcióban szereplő játékosok egyszeri formahanyatlására, hogy a három-négy trófeával kecsegtető Klopp-búcsúból „pusztán” egy Ligakupa-siker lesz. Ám az is tény, az elmúlt években széthulló hátország miatt (közel kéttucat szakember köszönt el a Liverpooltól az elmúlt öt évben a sportigazgatói szinttől a játékoskiválasztásért felelős vezető adatelemzőkön és -megfigyelőkön át az orvosi team vezetőjéig) Klopp szerepe és felelőssége is jelentősen felértékelődött a végül megbicsakló keret kialakításában. Az uruguayi helyzetkihasználásáért nem, de azért, hogy Núnez és nem más a Liverpool jelenlegi kilencese már egyértelműen ő felel.

Az elmúlt három, de inkább négy átigazolási időszakot ugyanis sokkal inkább a német intuíciói, illetve kapcsolati hálója – akár Pepijn Lijnders segédedzőn keresztül – határozta meg, szemben a klub elmúlt évtizedében oly sokszor emlegetett analitikus kiválasztási metódussal. Befolyását és már-már teljhatalmát jól szimbolizálja, hogy ideiglenes sportigazgatót is ő hozott, Jörg Schmadtke személyében. Noha általában a sportigazgató szokott belefolyni a vezetőedző kiválasztásába – ahogy a mostani utódkeresésénél is láthatjuk.

Klopp a búcsúját bejelentő januári videóban arról beszélt, úgy érzi, kifogyott a szuflából, nem képes úgy fanatizálni a játékosait, mint korábban. Félgőzzel, de még csak 90 százalékon sem akarja tovább csinálni, ha már 1000 fokon égve nem tudja. Számára és a klub számára is eljött hát a megújulás pillanata. Dicséretére szóljon, egy megkezdett fiatalítási folyamattal, egy az idény jelentős részében kifejezetten jól működő középpályával adja át a stafétát utódjának. Ráadásul BL-indulóként (ami a 34. forduló óta biztos, ezen a hétvégén pedig a dobogó is azzá válhat), szemben azzal, ha tavaly nyáron felállt (vagy esetleg leváltották) volna. A háttérben lezajlott személycserék azonban azt is jól mutatják, a német menedzser által követelt tempóban nemcsak ő, és esetleg néhány játékosa, hanem a közeg is kiégett. A búcsú ideje valóban eljött. 

Mit hozhat Arne Slot?

Ugyan hivatalos bejelentés még nem történt, lassan mindenki kész tényként kezeli, hogy a Feyenoordtól érkező Arne Slot lesz Klopp örököse az Anfielden. A holland szakember által Rotterdamban játszatott futball komoly hasonlóságot mutat ahhoz, amit Klopp-pal többnyire a Liverpooltól megszoktunk. Ugyan a német nem igazán kedveli a „heavy metal” jelzőt, külső szemlélőként még mindig nehéz leíróbb kifejezést találni arra a játékra, amit a csúcsra járatott Pool tudott – és amivel a Feyenoord is elhódította tavaly a holland bajnoki címet.

Az együttest többnyire 4–3–3/4–2–3–1-es hibridrendszerben szerepeltette Slot. Nagy hangsúlyt fektetett az átmenetekre és a labdabirtoklásra. A 2022–2023-as kiírásban 58,9, a jelenlegiben 62 százalék a rotterdamiak meccsátlaga.

Ami a holland tréner AZ Alkmaarnal eltöltött ideje óta változatlan, hogy előszeretettel szerepeltet két szűrőt a középpályáján – ez eltérést mutat Klopp utóbbi időben alkalmazott taktikájához mérten, amelyben inkább egy védekezőbb és két támadóbb felfogású középpályás kapott szerepet. Viszont kifejezetten jól állhat a jövőben Alexander-Arnoldnak, valamint a Mac Allister, Endo, Curtis Jones, Ryan Gravenberch négyes bármely tagjának. Miközben a jelenleginél jóval szabadabb szerepkört biztosíthat tízesként Szoboszlainak, Elliottnak, vagy a sajtóhírek szerint Liverpoolba készülő Teun Koopmeinersnek.

Visszatérve a hasonlóságokhoz: Slot csapata az előző kiírásban nemcsak Hollandiában, egész Európában az egyik leghatékonyabban presszingelő gárda volt. Csupán a portugál Benfica szerzett meccsenként több labdát az ellenfél védekező harmadában (8,4) Slottéknál (7,8). A mostani idényre valamelyest visszaesett a Feyenoord eredményessége, 6,9-es meccsátlagával azonban így is veri a Poolt (6,0). De nem csak az ellenfél térfelén volt bátor és határozott a piros-fehér alakulat: átlagosan a saját kapujától mért 45,2 méteren szerezte vissza a labdákat, míg a Premier League-ben a legjobbak közé tartozó „vörösök" mutatója 44,6 méter a mostani kiírásban.

A mostani szezonban a – listavezető, és a holland bajnoki címet alighanem behúzó – PSV Eindhoven minimálisan több, 354 high turnoverst mutatott be (az ellenfél kapujától mért 40 méteren, és a labdavesztéstől számított 10 másodpercen belül visszaszerzett labda) a Feyenoordnál (344) a 7 legjobb európai ligát tekintve (a topligák adatait a holland és a portugál élvonallal kiegészítve) így is a top tízben van mindkét együttes. Megint csak viszonyításul, a Pool 34 meccs után 353-nál járt a 2023–2024-es szezonban.

A rotterdami csapat adatait böngészve már-már megdöbbentő tény, hogy a tavalyi aranyérem után úgy marad le idén a címvédésről, hogy legfőbb mutatóiban egytől-egyig előrelépett. Csak példaként, a várható góljaik számában (xG) 66,3-ról 81,7-re, a várható kapott góljaik számában (xGA) 30,6-ról 22,2-re javítottak. A hét elitligát tekintve csak a PSV várható gólszáma magasabb (90,1), míg az ellenfelek által kialakított helyzetek alapján egyetlen csapat sem kaphatott volna kevesebb gólt.

A fentiekből is jól látszik, a Liverpool kötelékébe a tulajdonos Fenway Sports Group futballkoordinátoraként visszatérő Michael Edwards, valamint az új sportigazgató, Richard Hughes választása olyan trénerre esett, aki az elmúlt kilenc év irányvonalát tovább tudja vinni, ám az évek alatt Klopp-pal kialakult esetleges személyes konfliktusoktól, rossz beidegződésektől mentesen mégis frissességet hozhat az öltözőbe, egyúttal a klub hétköznapi működésébe.

A brit sajtó nem győzi hangsúlyozni, a Slot mellett szóló egyik legfőbb érv nem is feltétlenül a Feyenoord játéka, mint inkább a tény, milyen bátran nyúl a saját nevelésű fiatalokhoz és képes őket fejleszteni, beépíteni. Ilyen téren is komoly kihívás várhat rá az Anfielden, hiszen – még ha sokszor csak szükségből is – Bradley mellett Bobby Clark, Ben Doak, James McConnell vagy épp Kaide Gordon is bizonyította, óriási potenciállal bír a Liverpool szintjén is. 

0,01 százaléknál jóval valószínűbb, hogy a vörösök a következő idénynek sem legfőbb favoritként vágnak majd neki. De egy percig sem leszünk meglepve, ha – a mostanihoz hasonlóan – a végjáték kezdetén mégis ott lesznek az arany közelében.

LABDARÚGÁS
ANGOL PREMIER LEAGUE, 36. FORDULÓ
Szombat
13.30: Arsenal–AFC Bournemouth 
16.00: Brentford–Fulham
16.00: Burnley–Newcastle United 
16.00: Sheffield United–Nottingham Forest 
18.30: Manchester City–Wolverhampton Wanderers 
Vasárnap
15.00: Brighton & Hove Albion–Aston Villa
15.00: Chelsea–West Ham United
17.30: Liverpool FC–Tottenham Hotspur 
Hétfő
21.00: Crystal Palace–Manchester United

Pénteken játszották
Luton Town–Everton 1–1