A klub lehetőségeihez mérten szenzációs fél éven van túl az angol labdarúgó-élvonalban szereplő Bournemouth és a csapat magyar válogatott játékosa, Kerkez Milos is. A „cseresznyések” a liga hatodik legkisebb keretértékű együtteseként a 2024–2025-ös évadnak is a biztos bennmaradás céljával vágtak neki, Andoni Iraola vezetőedző azonban eddig alaposan meghálálja a bizalmat, azt, hogy nem vágták ki bő egy évvel ezelőtt, az első, kifejezetten sikertelen hónapok után. A Bournemouth jelenleg nemhogy nem kiesőjelölt, a közvetlen élmezőny mögött, a hetedik helyen áll, és így a nemzetközi kupaindulásért csatázik. A többi között a címvédő Manchester Cityvel, amely jelenleg csak egy ponttal előzi meg a vörös-feketéket. 

Noha az idény meglepetéscsapata megnevezéshez mindez kevés – Nuno Espirito Santo húsz forduló után dobogón álló Nottingham Forestje még jobban megszolgálta –, így is izgalmas kérdés: minek köszönhető, hogy a PL egyik legkisebb költségvetésű klubja ilyen remek őszt tud maga mögött. Reális célkitűzés lehet-e számára tavasszal megőrizni ezt az előkelő pozíciót, de minimum a liga felsőházában zárni?

Hol van már 2023 ősze, amikor kilenc fordulót követően még nyeretlenül, mindössze három megszerzett ponttal a neve mellett, kieső helyen állt a Bournemouth?! A drukkerek nem győzték kongatni a vészharangokat, mennyire nem jött be a Rayo Vallecanótól elcsábított baszk szakember megszerzése. Bő egy év elteltével már dicsérni nem győzik az Athletic Bilbao korábbi sztárját…

Szóljon a rock and roll!

„Minden, amit Iraola csapata tesz, duzzad az energiától, és rendkívül agresszív” – összegzi a Bournemouth őszét a Premier League hivatalos honlapja, amely karácsony előtt boncolgatta ugyancsak a kiscsapat kiváló teljesítményének hátterét. A vörös-feketék azonban nemcsak óriási tempót diktálnak, de óriási rizikót is vállalnak Iraola taktikájával. 

Az alap adott: a baszk szakember talán akkor sem térne el a 4–2–3–1/4–3–3-as alapfelállásától, ha az életével zsarolnák. A formációt meglepő módon a labdás fázisokban sokszor feszesebben is tartják a cseresznyések, mint labda nélkül. Utóbbi alkalmakkor Iraola imádja magasan tartani a két középső középpályását, de az sem ritka, hogy a középhátvédek egyike marad fenn, a felezővonalnál is előrébb. Labdával aztán már a két szélsővédő szerepe értékelődik fel, a mostani idényben jellemzően a bal oldalon szereplő Kerkez az, aki sokszor mintha szárnyvédő lenne, nem is klasszikus értelemben vett bekk. 

„Nem csak szeretjük, sokkal jobban is teljesítünk a nagy tempójú mérkőzéseken. Jobbak vagyunk abban a játékban, amikor sokat kell futnunk. Amikor nincs szükség akkora kontrollra minden egyes játékelemben. Úgy gondolom, megvannak a lábaink ehhez a stílushoz, és a játékosokban is a hajlandóság, hogy akár 90 percen keresztül fel-le robotoljanak” – magyarázta a volt kollégái által a futball „rock ’n’ rolljaként” jellemzett filozófiájáról Iraola egy korábbi interjúban a Sky Sports hasábjain.

Eltartott egy darabig, míg ehhez a felfogáshoz alkalmazkodott a Bournemouth kerete, és a játékosok fizikuma egységesen elért egy olyan szintet, hogy fordulóról fordulóra, a 90 percek jelentős részében fenn is tudják tartani az iramot. Mostanra azonban mind a tempót, mind a futásmennyiséget illetően a Premier League kiemelkedő együttesei közé tartozik Iraola gárdája. Az együttes pedig a fenti hitvallásnak eleget téve a meccsei többségén úgy is képes ráerőltetni akaratát az ellenfelére, hogy annál jóval kevesebbet birtokolja a labdát – a teljes ligában a hatodik legalacsonyabb átlag a vörös-feketéké 46,2 százalékkal. 

Ellenben a karácsonyi időszakig a déliek futották a legtöbbet a teljes mezőnyben (1684 kilométer), ők szerezték vissza a legtöbb labdát a támadóharmadban (99), és vitték gólszerzési kísérletig legtöbbször ezeket (32). Eközben a második legtöbbet sprintelték (2554), a harmadik legtöbb hight turnoverst, azaz az ellenfél kapujához mérten 40 méteren belül visszaszerzett labda, és ugyancsak a harmadik legjobb PPDA-mutató (azaz az ellenfélnek szabadon engedélyezett passz, mielőtt bármilyen védekező akcióval megpróbálnák megakasztani a támadásépítést), 10,6 átadás mellett. 

A pálya minden pontján veszélyesek

Az egész kicsit Marcelo Bielsát és a szakmai körökben csak „Őrültként” emlegetett szakember korábbi csapatait idézi. Nem véletlenül: Iraola ugyanis egyik fő inspirációforrásaként és szakmai példaképeként épp az argentint szokta emlegetni, aki 2011 és 2013 között Bilbaóban volt is az edzője. Nem mellékesen pedig az egyik utolsó olyan edző volt a topligákban, aki imádta emberfogásra alapozni csapatai védekezését, ami – nem meglepő módon – részben a Bournemouth aktuális sikereiben is visszaköszön…

A csapat le- és visszatámadásainak egyik kulcsfigurája az a Tyler Adams, aki a Ralf Rangninck sportigazgatói érájában ugyancsak a presszing művészetére esküdő Red Bull-futballbirodalomban járta végig a szamárlétrát, később pedig épp Bielsa szemelte ki a Leeds United középpályájára a Leipzigből. Más kérdés, hogy mire megérkezett Nagy-Britanniába, már nem az „Őrült” irányította a yorkshire-i alakulatot. A 25 éves amerikai a szerelési kísérletei és a megszerzett labdái számában is a Premier League játékosok felső három százalékába tartozik az fbref.com adatbázisa alapján. 

A másik kiemelkedő teljesítmény Ryan Christie-é, aki jobbról a középpálya közepe felé húzódva a liga legtöbb visszaszerzett labdáját mondhatta magáénak a bajnokság első felében, azaz az első 19 fordulóban (93). Fontos azonban hozzátenni, hogy a most kiemelt skót és amerikai középpályás által megakasztott akciók a pálya eltérő zónáiban jönnek össze, míg Adams inkább magasan, Christie a középpálya centrumában, sokszor a felezővonal mögött eredményes. 

Mindez ékesen példázza, hogy a Bournemouth nem egyfolytában a magas letámadást erőlteti. Sokszor inkább az emberezés jellemző Iraola játékosaira. Ez jelentős eltérés az elmúlt években a presszingmutatókban rendre élenjáró Liverpoolhoz és Tottenhamhez képest, amelyek inkább a passzsávok blokkolására esküsznek. Az ellenfelekhez közeli helyezkedés és a fokozott tempó eredménye, hogy rengetegszer sikerül hibára kényszeríteniük a riválisokat. Kerkezék konkrétan a pálya minden harmadában a legtöbb labdaszerzéssel büszkélkedhetnek. 

A legtöbb labdaszerzés a 2024–2025-ös Premier League-szezonban (december 16-ai adatok)
rangsor	védekezőharmad	középső harmad	támadóharmad
1.	Bournemouth (342)	Bournemouth (332)	Bournemouth (99)
2.	Crystale Palace (336)	Newcastle (306)	Tottenham (99)
3.	Wolverhampton (325)	West Ham United (297)	Arsenal (79)

Noha kétségtelenül rizikós ez a harcmodor, eddig szépen kifizetődik a befektetett energia. A csapat eddig az ötödik legkevesebb xG-t, azaz összesített helyzetminőség-mutatót engedte ellenfeleinek (27,42), amit ráadásul alul is lőttek, Iraoláék 23 kapott gólnál járnak. 

Kapusbravúrok és faultok kompenzálják a rizikót

Nem véletlen, hogy a „cseresznyések” követték el a legtöbb faultot az idényben, 266-ot eddig. Ezek főleg a kierőszakolt párharcoknál elkövetett ütemkésésekből, valamint védekezéskor taktikai szabálytalanságokból jöttek össze, elejét véve annak, hogy az ellenfelek a rendezetlen (sokszor létszámhiányos) hátsó alakulatra vezethessék a labdát. A felesleges durvaságot ugyanakkor az esetek többségében el tudják kerülni, ezt bizonyítja, hogy sárga lapból már csak a hatodik legtöbbet kapták (48), miközben kiállításuk még nem volt. 

A Chelsea-nél és a Real Madridnál már leírt Kepa Arrizabalaga a lövésminőség-mutató (PSxG) alapján 2,3 találatot akadályozott meg bravúros teljesítményével a kapuban. De a szezon elején még a Bournemouthban szereplő Neto, valamint a négyszer bevetett Mark Travers (aki többek között a Manchester City 2–1-es legyőzéséből vette ki a részét csaknem emberfeletti teljesítménnyel) játékára sem lehetett panasz, nem véletlen, hogy a három kapus összteljesítménye toronymagasan kiemelkedik a teljes Premier League-ben is, több mint hét megakadályozott gólt jelent a kalkulációk alapján. 

A pazar kapusteljesítmény és védekezés mellett még az is belefért, hogy támadásban ne feltétlenül tündököljön az együttes. Bár ez sem egészen pontos. Jobb, ha úgy fogalmazunk, az akciók befejezésénél ne remekeljenek a bournemouthiak. A csapat ugyanis a gólszerzési lehetőségek megteremtésében abszolúte élen jár, 42,42-ös xG-értékével a negyedik helyen áll a teljes ligában a Liverpool (49,10), az Arsenal (43,27) és a Chelsea (42,70) mögött. Ehhez képest viszont „csak” 30 gólt ért el, amivel konkrétan a liga legnagyobb alulteljesítője az ellenfelek kapuja előtt (−12,42), még a csontutolsó Southamptontól is elmarad (–12,16). 

Ritka, hogy egy csapat egy teljes szezonban ekkora elmaradásban maradjon a ténylegesen megszerzett góljai száma és a kialakított helyzetei alapján következő optimális gólszáma közt. Az előző kiírásban egyedül az Everton (−20,44), két szezonnal ezelőtt a Manchester United (−13,90), a Chelsea (−13,89) és ugyancsak az Everton (−14,45) zárt rosszabb mutatóval. Közülük a felsőházba csak a United fért be. Ebből következően nagyobb a valószínűsége annak, hogy a két szám közti különbség csökken, ha pedig az olló zárulni kezd, úgy a Bournemouth várható eredményessége nemhogy visszaesik, valamelyest javulnia is kell. 

Nemcsak védekezésben, támadásban is hajlamos régimódi, ám annál hatékonyabbnak bizonyuló eszközökkel élni a csapat. Mélyblokkban megszerzett labdák után gyakran használ gyors, hosszú indításokat. Az egész ligában az Iraola-legénységé a legtöbb hosszú, 30 métert is meghaladó passz- és indítási kísérlet (1496), míg a rövid, 5–15 méter közé eső átadásokból már csak a harmadik legkevesebb szerepel a neve mellett (a rendkívül direkt futballt játszó Crystal Palace-t és Evertont előzve csak). Ezeknél a labdáknál a center mellett a nyolcas/tízes pozícióban játszó játékosnak – hol Marcus Tavernier, hol Justin Kluivert – van még rendkívül fontos szerepe. Érdekesség, hogy a felíveléseknél sokszor a védők által visszafejelt, röviden felszabadított lecsorgó, úgynevezett második labdák begyűjtésére jobban is koncentrál a Bournemouth, mint arra, hogy az indítások pontosak legyenek. (Gyengének mondható 48,6 százalékban sikerül megjátszani a hosszú labdákat első szándékból, ellenben az úgynevezett second ballból a második legtöbbet gyűjtötték be eddig a bajnokságban. A pontosság helyett ez is az agresszív hozzáállás dicsérete.)

Az Opta szuperszámítógépe szerint 22 százalék a valószínűsége annak, hogy a klub az idény végéig megőrzi a hetedik helyét, és az első 2025-ös forduló elvégzett 10 ezer szimulációjából több mint 8900-szor zárt a legjobb tíz között. Mintegy 6600 alkalommal a jó eséllyel nemzetközi kupaindulást jelentő első nyolcban! 

A csapat eddigi teljesítménye történelmi léptékben is kiemelkedő. 20 bajnokiján 1,65 pontot átlagolt, amit ha tartani tud, 62 ponttal végezhet. Ez eszelős klubrekord lenne. A jelenlegi csúcs az előző évadban összeszedett 48, helyezést illetően pedig a 2016–2017-es idény, az Eddie Howe irányítása alatt elért 9. pozíció. Halkan jegyezzük meg, a 62 pont az elmúlt nyolc év mindegyikében top hetes helyezést jelentett volna, hatszor a legjobb hathoz is elég volt. 

Kerkez szerepe – és árcímkéje

Mostanra a 21-szeres magyar válogatott labdarúgó, Kerkez nemcsak a Bournemouth alapemberévé, hanem a jó eredmények egyik legfőbb letéteményesévé is vált. Eddig mind a 20 fordulóban kezdő volt, 1727 játékpercével a csapat második legfoglalkoztatottabb futballistája az ukrán középhátvéd, Illja Zabarnij mögött. Noha védekezőstatisztikái miatt sincs oka szégyenkezni (56 százalékban nyeri eddig a párharcait, 90 labdát szerzett vissza, ami csapaton belül az ötödik legtöbb, és 53 tisztázás fűződik a nevéhez, aminél több csak Zabarnijnak volt), a legkiemelkedőbb mutatókat a helyzetkialakításban hozza, amelyekben ligaszinten is élen jár. 

A bajnokság védői közül ő alakította ki a hatodik legtöbb helyzetet (17) akcióból, valamint övé a hatodik legtöbb kísérlet (42) és pontos beadás is (12). 

„Nagyszerű szezont fut a mindössze 21 éves Kerkez. Tele van energiával, és sok felfutásából adódóan rendszeresen felér az ellenfél kapuvonaláig, mielőtt csapattársat kellene keresnie a labdával. A magyar válogatott játékos egyenesen lenyűgöző volt, amikor két gólpasszt adott a Manchester City elleni hazai bajnokin” – írta róla a Premier League honlapja. 

Hogy mennyire gyakran ér fel az ellenfelek tizenhatosához, mi sem bizonyítja jobban, hogy csapaton belül övé a negyedik legtöbb labdaérintés a büntetőterületen belül (33), ő játszotta a tizenhatoson belülre a második legtöbb passzt (23, mindössze eggyel elmaradva a támadó Antoine Semenyo mögött), összességében is övé a harmadik legtöbb progresszív átadás (amikor a labda legalább 9 métert halad az ellenfél kapujának irányába; 88), és a második legtöbb támadószellemű, legalább 9 métert elérő labdavezetés (50) is.

Nem véletlen, hogy a dél-angliaiak már most 40-50 millió font körüli árcímkét biggyesztettek a játékjogára. Ahogyan az sem, hogy a szigetországon belül a Manchester United élénk érdeklődéséről lehet a legtöbbet hallani. Kerkez a korábbi szakvezető, Erik ten Hag és az október végén kinevezett Rúben Amorim játékrendszerébe is remekül illene. Nem úgy a másik sokat emlegetett lehetséges kérője, a Liverpoolt 2024 nyarán átvett Arne Slot taktikájába, aki sokkal konzervatívabb, óvatosabb játékot vár el szélső védőitől. 

Hogy a Tim Bezbatchenko klubigazgató által remélt bevétel összejön-e, még a jövő zenéje. A Bournemouth mindenesetre láthatóan felkészült Kerkez közelgő távozására: a hét elején bejelentette az argentin válogatott kerettag, szintén nagyreményű Julio Soler szerződtetését. A magyar posztriválisától mindössze egy évvel fiatalabb szárnyvédőért sajtóhírek szerint 6,6 millió fontot fizetett ki a csapat, ami aprópénznek tűnik a Kerkezért várható bevételhez képest. 

A 21-szeres magyar válogatott labdarúgó legközelebb a West Bromwich Albion elleni FA-kupa-mérkőzésen bizonyíthat majd. A világ legrégebbi, ma is működő versenysorozatában egy másik magyar válogatott játékossal, Callum Stylesszal is farkasszemet nézhet.

LABDARÚGÁS
ANGOL FA-KUPA, A LEGJOBB 32 KÖZÉ KERÜLÉSÉRT
Szombat, 16.00: AFC Bournemouth – West Bromwich Albion

(Borítókép: Kerkez Milosék öröme. Fotó: Robin Jones – AFC Bournemouth / Getty Images Hungary)