Martin Fourcade a biatlonszezonban már öt világkupa-győzelemnél jár, eddig is klasszis volt, de az oberhofi tömegrajtos versenyen megmutatta, elbír a legnagyobb lelki teherrel is. Képes a legkiélezettebb helyzetben is nyugodt maradni. Ez pont elég a győzelemhez.

A biatlon elsőre végtelenül egyszerű, esélykiegyenlítő sportnak tűnik, aki nem klasszis sífutásban, az hibátlan lövészettel még mindig a legjobbak között lehet. Nem elég azonban pontosan célozni, az sem mindegy, milyen gyorsan végez valaki a lövészettel. A lövésidővel is irtó sokat lehet játszani, egy-egy versenyző eldöntheti, hogy bevállal egy-két hibát és büntetőkört fut, vagy eltotojázik a lőállásban.

Fourcade éppen azt mutatta meg Oberhofban, hogy győzelmet is érhet a lassú lövészet. A francia a két fekvő lövészetet még a mezőnnyel együtt teljesítette, mindkétszer ötből ötször talált, de az első álló testhelyzet előtt meglépett a többiektől. A sífutásban körülbelül 100 méter előnyt szerzett. A harmadik lövészete is hibátlan lett, és az utolsóhoz már kényelmes előnnyel érkezett.

A körülmények azonban nem voltak ideálisak, erős szél fújt, ami közben nem volt túl egyszerű célra tartani a puskát. Fourcade nem sietett, az első három korongot leszedte. Akkora előnye volt, hogy egyet még simán hibázhatott volna, de végtelenül lassan fejezte be a lövészetet. Kínosan hosszan célzott, miközben düböröghetett benne az adrenalin és lehetett vagy 180 a pulzusa, miközben a lőállásba érkező ellenfelek is a gyors befejezésre késztethették. Fourcade-ot azonban képtelenség volt kizökkenteni, csak várt, hiába lőtt nála gyorsabban, ám hibával Malisko. A többiek is ellőtték magukat közben, ő pedig hibátlan sorozattal elsőként hagyta el a lőteret. Sífutásban pedig már nem lehetett utolérni.

A második helyre 13 másodperces hátránnyal és négy lövőhibával Anton Sipulin érkezett, a harmadik Dmitrij Malisko lett három büntetőkörrel.

Azt, hogy valami egyedülállót vitt végbe, Fourcade is érezte.

„Élveztem a helyzetet és a harcot Antonnal. Mindent beleadtam. A lövészet közben nem éreztem, hogy igazán uralnám magamat. Mikor kezdtem, még jó körülmények voltak, de aztán felerősödött a szél. Nem volt esélyem ebben a szélben, úgy döntöttem, hogy várok. Egy igazi csatát kezdtem magammal, hogy hibátlan legyen a lövészetem. Nagyon boldog vagyok, és talán ez a verseny volt a biatlon legteljesebb győzelme."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!