A 7-8 éves kislány mint a golyó, úgy száguld lefelé, de a hatodik kaput túl szélesen veszi, kicsúszik, elesik. Összeszedi magát, visszakapaszkodik a pályára, rendesen végigmegy, de az ideje így természetesen nem versenyképes, a célba már szipogva ér be.

Négyen veszik körbe, szülők és edzők, pár mondattal megvigasztalják, nincs baj, majd a következő jobban sikerül.

Nem Ausztriában, de még nem is a Mátrában vagyunk, hanem pár nappal a tavaszi hőségrekord után Pasaréten, a Vasas hatodik síkupáján, ahol profi sípályán profi időméréssel, elektromos fotocellával, profi tányéros felvonóval hét korosztályban nagyjából 170, 4 és 12 éves közötti gyerek versenyez; a szülőkkel és a szurkolókkal 500-700 ember volt ott az idényzáró versenyen.

A 70 méter hosszú, 8-10 méteres kaputávolságokkal tűzött, műanyagborítású pályán 12-14 másodperc alatt érnek le, az egyfutamos műlesikló-versenyen a felszerelésük pontosan ugyanolyan, mintha havon lennének. Ezt a szervezők meg is követelik, éppúgy feltétele a nevezésnek, minthogy a versenyen csak amatőrök mehetnek.

A legkisebbek is 1-2 szezont már végigsíeltek, és hogy az elért időtől függetlenül ez a verseny is jó élmény legyen, a gyerekek hazavihetik a rajtszámot, az eredményhirdetésnél a szervezők mindenkit kiszólítanak és díjaznak: oklevelet és csokit mindenki kap, a dobogósok érmet és ajándékot is.

A rendezés jó: amikor egy gyerek éppen nem versenyez, ott van neki az arcfestés, az ugrálóvár, a gumiasztal. Amikor versenyez, lelkes szpíker kiabálja végig a futamát, aki viccel, tapsoltat, és jó adatbázisból dolgozik, mert alig téveszt nevet, klubot.

Az ismert tévés lánya már edzéslesiklásokon is kilóg a mezőnyből, a versenyen utcahosszal ver mindenkit, alig 9 másodperc feletti idővel ér célba. A legmenőbb viszont talán az a kislány, aki egyrészt meg tudja őt szorongatni, másrészt az Angry Birds-sisakja azt mutatja: oké, hogy ez verseny, de azért ne vegyük túl komolyan, hiszen gyerekek vannak a pályán.