Régen volt olyan jó sífutója Magyarországnak, mint amilyen a 24 éves Kónya Ádám. Nagy versenyeket ugyan még nem nyert, de már van olyan eredménye, amellyel mehetne a jövő évi, pjongcsangi téli olimpiára, és ahhoz sem kell túl sok neki, hogy kiharcolja a világkupákon való indulást. Akkor aztán hétről hétre lehetne látni az Eurosport közvetítéseiben.

„Itthon furcsán néznek rám, hogy magyarként síelek. Külföldön nincsenek annyira tisztában vele, hogy Magyarországon mennyire lehet sífutni, vagy nem. Ezért elég normálisnak tűnik nekik, és egyenrangú partnerként kezelnek. Ennek örülök, mert nagyon bosszantana, ha mindig olyanokat hallanék, hogy magyarként micsoda szép eredmény ez. Én a nemzetközi mérce szerint akarok jó lenni" – mondta kérdésünkre Kónya Ádám.

Az elhivatottsága nem is új keletű. Hatévesen úgy ment le az uszodába, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz. Ez a terve nem valószínű, hogy valóra válik, de már az is nagy dolog, hogy olimpikon lehet. Az úszás után közép- és hosszútávfutó volt a veszprémi VEDAC-ban, országos bajnokságon egyéniben bronzérmes is volt, csapatban nyert is. Erős fizikai alapot szerzett, de a sífutás véletlenül vált a sportágává.

Németet ment tanulni Ausztriába egy évre. „Olyan iskolát kerestem, ahol tudok komolyan sportolni. Futás nem volt, így lett a sífutás, az egy évből meg pillanatok alatt hét."

Kónya évről évre egyre erősebb lett, még úgyis, hogy nem tud annyit havon lenni, mint a legtöbb riválisa. Helyette sírollerezik, úszik, fut és kondizik. A sífutás mindkét stílusát kedveli, de a korcsolyázóban jobb, éppen a síroller miatt, amivel azt a mozgást lehet gyakorolni, a klasszikus stílusban a szezon második felére szívja fel magát, mert addigra már sok havas kilométer van a lábában. Idén először tudott Norvégiában is két hetet készülni, meg is látszott az eredményein, de még több időt eltöltene ott.

A síben egy versenyző erejét a FIS-pontja mutatja meg, minél kevesebb valakinek, annál jobb. A bonyolult pontszámításba most nem mennénk bele, de ha valakinek száz alatt van, az sok mindenre feljogosítja, ha pedig 90 alatt, az már olimpiai indulást ért. Ha idén nem szigorított volna a világszövetség, már ezzel ott lehetne a világkupán, de az új szabályok szerint a 90 alatti átlag mellett kell egy olyan futás is, ami 60 pont alatti. Most ezért küzd.

„A FIS-pontot nézve a 2016. decemberi szlovák versenyemet tartom a legjobbnak. Itt kvalifikáltam magam a 2018-as olimpiára (12. helyével 70,07 pontos volt 10 kilométeren). De ami jelenleg a legpozitívabb emlék, az a mostani sprint Lahtiban."

A Finnországban rendezett világbajnokságon Kónya volt az egyetlen magyar, akinek nem kellett kvalifikációt futnia a 15 kilométeres versenyért, ebben végül a 61. lett, és a sprint időfutamban is ő szerepelt a legjobban, ahol szintén a 61.-ként végzett. A továbbjutást érő helytől tíz másodpercre volt.

„Helyezésben nem gondolkodtam a kiutazás előtt. Időhátrányról beszélgettem az edzőmmel, Szabó Lászlóval és a volt csapattársammal, Niklas Liedererrel, aki osztrák színekben versenyzett a vébén. Hasonló hátrányt céloztam meg az olimpiára, de mivel ez már most összejött, egy év múlva talán még közelebb leszek a mezőny legelejéhez."

A sífutó úgy tervezte, hogy a 30 kilométeres síatlonon és az 50 kilométeren is elindul, de végül éppen a márciusi versenyek miatt kihagyta azokat, nem tudott volna újra formába lendülni egy kizsigerelő, hosszútávú futás után. Az ötven kilométerről logisztikai okok miatt is lemondott.

„Ahhoz, hogy egy versenyző világbajnoksághoz méltó szinten tudjon lefutni egy ilyen távot, négy-öt segítőre is szüksége van, akik a pálya különböző pontjainál, a frissítőállomásokon segítenek, vagy cserebottal a pálya szélén várnak, ha netán valami történik a felszereléssel, vagy esetleg a stadionban foglalatoskodnak a lécek vaxolásával a futam ideje alatt. Nekem egy segítőm volt, aki remek munkát végzett minden tekintetben, de egyszerre nem tud öt helyen lenni.

Remélem, egyszer majd arra is lesz lehetőség, hogy egy csapat segítse a munkámat."

A kis nemzeteknek nincs könnyű dolguk, nincs mögöttük nagy stáb, míg a norvégoknál arra is vannak külön emberek, hogy kipróbálják, melyik léc mennyire csúszik. Decemberben Kónya is egyedül járt versenyekre, olykor 8-10 órát vezetett, aztán beült a vezetői értekezletekre, ahová normális esetben az edzők járnak. A horvátok és spanyolok baráti alapon segítettek neki a vaxolásban, januártól javult a helyzete, már egy osztrák edzővel, Liederer Merlinnel járta a versenyeket. Itthonról pedig Szabó László irányítja a felkészülését.

Az edzője szerint Kónya távja a 30 és 50 kilométer lesz majd, de technikában és fizikailag is fejlődnie kell. „Idén is sikerült a fizikai fejlődés, talán az eddigi legnagyobb az előző évekhez képest. Az izomtömeg növelése folyamatosan napirendi pont nálam, nem túl egyszerű feladat, mert egy nagyon megterhelő és rengeteg kalóriát égető sportról van szó.

Ráadásul genetikailag sem vagyok az a könnyen tömegesíthető fajta.

A technikára is figyelünk, ott is sokat változtattam tavalyhoz képest, itt talán nincs is olyan nagy lemaradásom a világ elitjétől. Ezt picit az úszáshoz tudnám hasonlítani: Hosszú Katinka a világ legszebben vagy legtechnikásabban úszó úszónője? Nehéz megmondani, mindenesetre az egyik leggyorsabb és legsikeresebb. Lehet, hogy van olyan a mezőnyben, aki esetleg technikásabb, de közel nem tud olyan időket. A síelés is ilyen. A technikám szerintem nem hátráltat a siker elérésében, és ha netán top tízes eredményeket érnék el, senki nem mondaná, hogy hogyan lehet ilyen technikával valaki ilyen jó."

A nem klasszikus sínemzetekből érkezőket sokszor megmosolyogják, mint ahogy a venezuelai sífutót Lahtiban, de van arra példa, hogy magas szintre lehet jutni akkor is, ha nem optimálisak körülmények.

Andrew Musgrave Lahtiban 50 km-en negyedik lett, britként. „Az angolokat mindig példának hozom fel magamnak és a többi magyarnak is. Van szerencsém személyesen ismerni az angol versenyzőket, és jó látni, hogy alázatos, céltudatos, profi munkával hova el lehet jutni, attól függetlenül, hogy otthon nem feltétlenül te vagy a sztár.”

Kónya felnéz az angolokra, de példaképe természetesen egy norvég, aki a sprinttől kezdve az 50 kilométerig mindenben jó. „Hatalmas Petter Northug-szurkoló vagyok. Nem is szoktam bírni, ha a többiek próbálnak heccelni vele. Tudom, nagyon megosztó személyiség, de jót tesz a sportágnak, és minden balhéja ellenére elképesztő sportember.

Tetszik az is, hogy nem tudja mindig hozni a formáját, hogy ő is emberből van, egyszer fent, egyszer lent. 2015-ben alig vert meg 15 km-en a faluni vébén, pár napra rá meg a mezőnyben megbújva egy őrületes hajrával nyerte az 50 km-t. Ő olyan, mint teniszben Agassi.”

A Magyar Olimpiai Bizottság február 22-én hirdette ki, hogy ki az a 19 magyar, akinek a pjongcsangi felkészülését összesen 63 millió forinttal támogatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Bár Kónya kvótás, nem került a támogatottak közé.

„Nem terjesztettek fel a szövetségtől. Még nem kaptam értelmes választ, hogy miért nem. Azt hallottam, hogy azért, mert a felterjesztés idején még nem volt meg az olimpiai A kvótám. De azt tudták, hogy mennyire közel vagyok hozzá, és több olyan sportoló is megkapta az ösztöndíjat, akiknek még talán most sincs meg, és talán nem is lesz soha.

Kvótától függetlenül, a szövetségnek szerintem kötelessége lenne az érdekemet képviselni.

Jelenleg én vagyok az egyetlen versenyző a férfiaknál, akiért érdemes lett volna lobbizni. Lelkileg is rosszulesik, hogy a saját szövetségem nem tart méltónak arra, hogy beadjon egy pályázatot. Egy olimpiai vagy esetleg egy világkupa-sorozatra való felkészülés óriási anyagi terhet ró a családomra, ettől nagyban tudott volna mentesíteni az ösztöndíj. Szerencsére vannak olyan emberek, cégek és önkormányzatok, akik látnak fantáziát egy magyar sífutóban, és úgy néz ki, hogy segítségükkel sikerül egy már jelentősnek mondható büdzsét összehozni a következő szezonra. Ez az idei jó teljesítményem mellett édesapám állhatatos menedzselésének köszönhető."