Kékesi Márton, a phjongcshangi téli olimpia legeredményesebb magyar sízője tavaly januárban, a világbajnokságra készülve sérült meg egy zágrábi versenyen, ami miatt hosszú kihagyásra kényszerült. A nyolc hónapos rehabilitációs munkából is erőt merített. Nem szokványos szárazföldi és vízi edzéseket is bevet a sikeres visszatéréshez. Bő egy év után újra lécre állt.

„Konfliktusos időszak volt itthon akkor a magyar síéletben, emiatt a válogatott programja sem volt letisztázva. Hiányzott a kapus edzések száma, fejben nem voltam teljesen ott a versenyen, túltoltam a határokat, így sérültem meg. Nekem ez volt az első nagy sérülésem. A tapasztalat az, hogy ezután erősebben térnek vissza a sízők. Nekem is ez volt a célom, hogy erősebb legyek, és lecsökkenteni a kockázatát, hogy még egyszer ne tudjon ilyen bekövetkezni, de ez sajnos bármilyen szintű sízőnél megeshet, hiszen vannak sokszor előre nem látott körülmények egy menet során, mint az időjárás, látási viszonyok, hó állaga, a pálya karaktere. Ez a sportág sajátossága” – mondta Kékesi.

Az olimpián szlalomban harmincadik síelő korábban is elég jó fizikai állapotban volt, ezért erőnléti edzőjével, Kiss Áronnal abban reménykedtek, hogy csak részleges szakadt el az elülső keresztszalagja, de hamar kiderült, hogy teljes szakadásról van szó. Kékesi egyetemi tanulmányai miatt is késleltetett operációt választott. A Sportkórházban Tállay András főorvos végezte el a térdplasztikát.

A rehabilitációs munkát Kékesi nyolc hónapja folyamatosan végzi, heti négy erőnléti edzéssel, két gyógytornával, és egy speciális tréninggel, az Aquawallgymmel. Utóbbit más még nem igen alkalmazta, a síelő úgy véli, még ő is sok ötletet tud adni a térdsérülésből felépülőknek. A nevéből is látszik, hogy ezt az edzéstípust vízen illetve vízben kell űzni, fontos eszköze a szörfdeszkához hasonlító SUP.

„A mozgáskoordinációban óriási szerepe van, sportágspecifikus egyensúlyfejlesztő és erősítő gyakorlatokból áll. Néha mintha sípályán lennék és azokat a mozdulatokat modellezzük le a SUP-on. Többek között szlalomugrásokat, guggolásokat, egylábas gyakorlatok kombinációit kell végrehajtani, miközben egyensúlyozni kell. Ez hatalmas igénybevétel az izmaimnak. A víz alatt a törzsemre, a kezemre, a lábamra gumikötelet rögzítünk, ezt kell kihúzni és tartani miközben a víz alatt futok" – beszélt a vizes gyakorlatokról a síző.

A munka neki sem indult könnyen. „Az első hét elég elkeserítő volt, de minden rosszban próbálom megtalálni a jót, ebben is sikerült, ez a sérülés a tudományos munkámat is megindította” – mondta a síző, aki a Testnevelési Egyetemen gyógytestnevelő–egészségfejlesztő testnevelő tanári szakon a sízők térdsérüléseiről és a prevencióról írja a TDK és diplomamunkáját.

A téma elég forró, az idei szezonban már közel negyven világkupás síző szenvedett térdszalagsérülést, a nemzetközi szövetség is érzi, hogy valamit tenni kéne az esetszám csökkenése miatt. „A sízés elég extrém fizikai terheléssel jár, a testnek gyakran kell nagy intenzitású és hirtelen generált erőket kifejtenie, illetve ellen kell állnia nagy külső erőknek időnként természetellenes mozgásokra is kényszerít. Mivel ez normális része a versenyszerű alpesi sízésnek, erre igen tudatosan kell felkészülni. A világkupák pályái meredekek, jegesek és hosszúak, ha valakinél nincs egyensúlyban a technikai tudás és a fizikai felkészültség, abból könnyen meg lehet sérülni. De a lécek mérete miatt is lehetnek sérülések, egy lesiklóléc 218 centiméter, egy óriás-műlesiklóléc 193 centiméter hosszú, nagy erőkarokat kell megforgatni.”

Kékesi nem kapkodja el a visszatérést, azt vallja, hogy az élettani folyamatokat nem lehet siettetni, tíz hónapon belül nem ajánlatos újra versenyezni. Először a hétvégén ment hóra, a mátraszentistváni pályán csúszott le. „Fenomenális érzés volt újra havon és sílécen állni, elég pozitív volt magamnak a visszajelzés, mintha nem hagytam volna ki egy évet. Pedig tizenhét év alatt egyszer sem volt ilyen hosszú szünetem. Még nem stimmel minden, de rosszabbra számítottam. Féltem, hogyan reagál majd a síelésre a térdem.”

A versenyfelkészülést áprilistól kezdi el a síző, ha sikerül szövetségi és szponzori hátteret megteremtenie, akkor a déli féltekén kezdi el a havas edzéseket, ha szűkebb büdzséje lesz, akkor az európai gleccserekre megy. „Nem igénylem a luxus körülményeket, kicsiből próbáljuk kihozni a felkészülést, jó befektetés lehetek emiatt is, az edzéseket teljes komolysággal és motivációval csinálom, de a fun fact is megvan, élvezetből síelek” – mondta Kékesi, aki minimum a 2022-es olimpiáig tervez, de a 2026-osat sem zárja ki.

Egyik sajátos edzésmódszerét a nevelőedző-édesapja találta ki, egy gyepes pályán futva szimulálták az óriás-műlesiklást. „Nem hittem volna, de sikerült így is visszaadni azokat az ingereket, amelyek síelés közben értek, izomlázam is lett, hasonló lábmunkát is végeztem. Vallom, hogy minél több sportágat ki kell próbálni ahhoz, hogy a fő sportágban is javuljon a mozgáskultúránk.”

Kékesi gyorsasági és technikai számban is indult már világversenyeken, de úgy véli, hogy lehetőségei a szlalomra predesztinálják. A sérülése miatt a nemzetközi szövetségnél lefagyasztották pontjait, így elméletileg a rangsorolása nagyban nem változott, amit a rajtszámát befolyásolná.

Borítókép: Alexander Hassenstein/Getty Images