Limitidőn belül, a szakaszgyőztes Simen Hegstad Krügerhez képest mintegy hat és fél perces lemaradással, az 58. helyen ért célba Kónya Ádám a Tour de Ski záróversenyén Val di Fiemmében. A tíz kilométeres záró verseny végén az Alpe Cermis lesiklópályát kellett megmászni háromezer méter hosszan.

„Nem úgy utaztunk ki Toblachba, az első verseny helyszínre, hogy ez benne lehet a pakliban. Mikor ősszel terveztük a szezont versenyzőtársammal, Büki Ádámmal és Szőcs Emőke szövetségi kapitánnyal, akkor nem is kértünk szállást január elseje után. De tessék, kint vagyunk Val di Fiemmében, ahol jövőre rendezik az olimpiát, és futok a záró napon az Alpe Cermisre. A szezon összes világkupáján és annak összes számában elindultam eddig. Elég nagy terhelés ez, tartottam is tőle, hogyan fogom bírni. A világkupákon hétvégéről hétvégére javultam, ennek is köszönhető a siker” – nyilatkozta a verseny után a harmadik téli olimpiájára készülő magyar sportoló.

A földrajzi adottságok miatt Magyarországon nem tartozik a legnépszerűbb szabadidős tevékenységek közé a sífutás, ezért megkérdeztük Kónya Ádámtól, hogyan ismerkedett meg ezzel a sporttal. A veszprémi fiatalember éppen Ausztria felé tartott, amikor utolértük őt, de utazás közben is az Index rendelkezésére állt, és szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

A medencét rekortánra, a rekortánt havas pályára cserélte

Felidézte, hogy hatéves korában ismerkedett meg a sporttal, a napi szintű edzéssel. Az úszással kezdte, a Veszprémi Úszó Klubnál, később triatlonozott, duatlonozott, utána pedig atletizált (közép- és hosszútávfutó volt a veszprémi VEDAC-ban, országos bajnokságon egyéniben bronzérmes volt, csapatban nyert is), majd azt követte a sífutás. Egészen kiskorában sífutott először egy úszó edzőtáborban.

„Szeretem a havas körülményeket, amikor kicsi voltam, a családdal sokszor jártunk a környező országokba síelni, meg voltam őrülve a lesiklásért, de akkor még nem gondoltam volna, hogy sífutó leszek. Általános iskolában németet tanultam, 15 évesen ezért elmentem Ausztriába német nyelvet tanulni. A Vetési Albert Gimnázium cserediákjaként kerültem egy osztrák sportiskolába. Kint futni szerettem volna, de az nem volt opció, így maradt a sífutás” – nyilatkozta az Indexnek Kónya Ádám, aki azt is elárulta, hogy csak nagy nehezen jutott túl a felvételin, de megérte kitartónak lenni, mert az osztrák suliban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felzárkózzon a többi sífutóhoz, akik már kamaszkorukban begyakorolták alaposan a sport alapvető technikai elemeit.

„15 évesen, az utolsó pillanatban tanultam meg a sífutás alapjait. Lesiklóként soha nem versenyeztem, ott 15 évesen már késő elkezdeni a sportot, négy-öt, legkésőbb talán hatéves korában kell az embernek belevágnia a tanulásba, különben nincs esélye a profi karrierre” – fűzte hozzá.

Kónya Ádám 2016 decemberében a szlovákiai Csorba-tónál, a Slavic Cup versenyen elért 70 pontos sífutásával harcolta ki magának a részvételi jogot a 2018-as dél-koreai téli olimpiára. Négy évvel később a pekingi téli olimpián is ott volt, a záróünnepségen ő vitte a magyar zászlót.

Sírollerrel a kerékpárúton

A magyar sífutó nincs könnyű helyzetben, mivel nem tud annyit havon lenni, mint a legtöbb riválisa. Helyette sírollerezik, úszik, fut és kondizik. A sírollert a hó nélküli évszakokra találták ki azért, hogy a versenyzők téli szezonon kívüli felkészítését segítse.

A felkészülési időszakban 20-28 órát edzek a feszített heteken, az úgynevezett regenerációs heteken 14-16 órát tréningezek. Nyáron sírollerezek, ilyenkor 95 százalékban kerékpárúton közlekedek, néha felmerészkedek az alacsonyabb forgalmú magyar utakra is, ahol tudom, hogy kevés autóval találkozok. Beszereztünk egy futópadhoz hasonló speciális edzéseszközt is, amin klasszikus edzéseket tudok szimulálni, mivel Magyarországon nincsenek hegyek, és a dombok is rövidecskék, ami hátrány. A szintkülönbségeket így mesterségesen kell megteremteni. Külföldön vannak kiépített sírollerpályák, ilyenből egy sem található Magyarországon 

– mesélte Kónya Ádám, amikor arról érdeklődtünk, mennyi edzésmunkát kell beletennie abba, hogy készen álljon a versenyekre, amelyekből nagyon sok van november végétől március végéig.

A veszprémi sportolónak karácsonyig kilenc rajtja volt, ebben volt 10 és 20 kilométeres verseny is. Összesen 16 versenyen állt rajthoz 2024 év végéig.

„Otthon karácsonyoztam, de a két ünnep között is nagy volt a rohanás, mert december 26-án már indultam tovább versenyezni” – mesélte lapunknak Kónya Ádám.

Az apósa révén jutott méhcsaládokhoz

A sok edzés és verseny mellett némi méhészkedés fér bele az életébe, főleg nyáron. A pekingi téli olimpia után volt egy év, amikor sokat méhészkedett, akkor az volt a fő csapás a számára, ezért teljes erőbedobással csinálta. Az elmúlt két évben viszont háttérbe szorult nála ez a szakma, mert nincs túl sok szabadideje. 

A feleségem apukája méhész, rajta keresztül ismerkedtem meg a méhészettel. Érdekeltek a munkafolyamatok, megkérdeztem, miben tudok segíteni, aztán kaptam pár méhcsaládot ajándékba, amiket elkezdtem gondozni. Jó dolog saját mézet fogyasztani. Azt most nem látom magam előtt, hogy főállású méhész leszek rövid időn belül, de kedvtelésből szívesen csinálnám később is, aztán meglátjuk, mit hoz az élet, mert amúgy egy szép hivatás. A rám bízott méhcsaládokkal nyilván foglalkozok egy-egy napon, amikor belefér az időmbe, és segítek az apósomnak bizonyos munkafolyamatokban. De a méhészkedésre szánt idő lecsökkent, most abszolút a sport van fókuszban. Napi 5-6 óra edzés nagyon kimerítő, sokszor otthon is csak testben vagyok jelen

– hangsúlyozta Kónya Ádám, aki a pekingi téli ötkarikás játékok után úgy határozott, hogy még egy olimpiai ciklust végigcsinál. Úgy érezte, képes még annyit fejlődni, hogy van értelme folytatni a sífutást, amit bevallása szerint minden nehézsége ellenére nagyon szeret.

Ádám testvéreit szintén átjárja a versenyszellem, a bátyja 18 éves koráig élsportoló volt, végül a tanulást választotta a profi sport helyett, amikor bekerült az egyetemre. Az öccse pedig teniszezett, de már fiatalon abbahagyta a versenyszintű sportolást, viszont maradt a sportágban, ugyanis teniszedzőt faragott magából.