Richardson Viano minden tudását összeszedve versenyzett Ausztriában, így bejutott a férfiműlesiklás főversenyébe az alpesisí-világbajnokságon. Miután teljesítette az első futamot, és biztossá vált, hogy a második futamon is indulhat, az edzője elsírta magát, hiszen ez hatalmas sikernek számított a Haiti színeit képviselő fiatalembernek.

(Ami a férfimezőny magyarjait illeti, az első futam után a szezon előtt honosított Leitgeb Richárd a 37., Ury Bálint a 42., míg Trunk Tamás a 49. pozícióban állt. Mindhárman teljesítették a második csúszást is, Leitgeb a 30., Ury a 31., Trunk pedig a 37. helyen zárt. Viano a 39. helyen végzett összesítésben.)

A téli sportokkal összefüggésben ritkán hallunk a Karib-térségben található országról, amelyet gyakran sújtanak természeti katasztrófák, emellett a folyamatos belpolitikai instabilitás és a hatalmas szegénység miatt a lakosságnak szinte esélye sincs arra, hogy kitörjön a nyomorból.

Mostani történetünk főhőse 2002. augusztus 16-án született Haitiben, de soha nem ismerte az édesanyját és az édesapját, elárvult korán, így a törvény értelmében árvaházba került. Másfél évig élt ott, majd hároméves korában egy francia–olasz házaspár (Andrea Viano és Silvia Grosso-Viano) örökbe fogadta őt. A riadt kisfiú két, ugyanabból az árvaházból származó kislánnyal, Bellandine-nal és Natachával együtt érkezett meg új otthonába, a Franciaország délkeleti részén fekvő Briancon városba.

Richardson Viano nagyon félt az ismeretlen környezettől, szó szerint egész testében reszketett az ijedtségtől, miután elhagyta az árvaházat. Az őt befogadó házaspár visszaemlékezése szerint a kisfiú annyira rettegett a hirtelen jött változástól, hogy bele kellett kapaszkodnia új apja lábába, hogy ne essen össze a repülőtéren, miután leszállt a Franciaországban landoló járatról.

Egy hópehely adta a kezdőlökést

Miközben az új otthona felé tartott, Viano a friss hóban taposva átkelt egy magas alpesi hágón. A napsütésben fürdőző felnőttek úgy döntöttek, megállnak néhány pillanatra, hogy a hároméves Richardson gyönyörködhessen a kilátásban.

A kisfiú „varázspornak” nevezte el a havat, amit életében aznap látott először. Az örökbefogadók állítják, hogy a Haitiből származó gyermekben akkor ültették el a síelés iránti szenvedély első magját, amikor egy hópehely az orrán landolt. „A hópehely a melegtől azonnal elolvadt, amit roppant mulatságosnak tartott Richardson, és szívből jövő kacagás hagyta el a torkát” – emlékeztek vissza erre a pillanatra Vianóék.

A házaspár férfi tagja, Andrea, aki korábban síoktató volt, hamar sílécet adott a fiú lábára, aki hamar megkedvelte a síelést, és igazából meg sem fordult a fejében, hogy másik sportágban is kipróbálja magát. Aztán jött a mélypont.

Telefonbetyárnak hitte a karrierjét megmentő elnököt

A tanulásra fogékony fiú hamar megtanulta a műlesiklás alapjait, de a nagy sikerek elkerülték, a mai napig mindössze kétszer sikerült dobogóra állnia a profik között. 2018-ban már Viano is belátta, hogy nincs esélye bekerülni a francia csapatba, ami nagy álma volt. Ez nagyon rosszul érintette őt lelkileg, bevallása szerint ez a felismerés rossz hatással volt a munkamoráljára, csökkent a motivációja, és magában azt fontolgatta, hogy felhagy az élsportolással.

Mielőtt azonban leült a gép elé munkalehetőség után nézni, egy váratlan megkeresés hatására meggondolta magát, és visszatért a síeléshez. Ehhez az kellett, hogy felvegye a kapcsolatot vele Jean-Pierre Roy, a Haiti Síszövetség (Fédération Haitienne de Ski) elnöke.

Roy képviselte Haitit a 2011-es alpesisí-világbajnokságon a németországi Garmisch-Partenkirchenben, ahol a 78. helyen végzett műlesiklásban és a 127. helyen óriás-műlesiklásban. Vagyis a mezőny végén zárt mindkét számban, de azzal, hogy részt vett a világversenyen, egyfajta úttörő szerepbe pozicionálta magát az ország sporttörténetében.

Egy évvel korábban, 2010 januárjában pusztító földrengés rázta meg Haitit, ami szinte teljesen elpusztította az országot. Roy ezt követően alapította meg a Haiti Síszövetséget Thierry Montillet francia síedző segítségével, azzal a céllal, hogy jó hírét vigyék a karibi országnak, és a sport értékein keresztül motiválják a nehéz helyzetben lévő honfitársaikat.

Roy és csapata aktívan toboroznak haiti származású sportolókat az ügyükhöz, és miután megszerezték Viano telefonszámát, Roy megeresztett egy hívást, és megkérdezte a fiatal síelőtől, hogy nem szeretné-e képviselni szülőhazáját a továbbiakban.

Viano egy korábbi nyilatkozatában elmesélte, hogy miután felvette a telefont, először azt hitte, hogy egy barátja szívatja őt, és csak a bolondját járatja vele. Aztán miután bontotta a vonalat, rákeresett Roy nevére az interneten, és megnyugodott, hogy valóban létezik a Haiti Síszövetség.

Néhány nap múlva Viano visszahívta Royt, majd a szülei kíséretében elment találkozni azzal a férfival, aki az első haiti volt, aki alpesisí-világbajnokságon képviselte a szülőhazáját.

Viano rövid gondolkodás után rábólintott Roy ajánlatára, így 2019 nyarán megkapta a haiti útlevelét. Ez azért volt fontos, mert a megbeszélés után eldőlt, hogy a fiatal sportoló a jövőben nem francia színekben versenyez. Az országváltásra 2019 novemberében bólintott rá a Nemzetközi Síszövetség (FIS). Ezzel a lépéssel Viano végleg lemondott arról, hogy bekerüljön a francia válogatott keretébe (2019 júliusában még francia színekben szerzett bronzérmet egy dél-afrikai viadalon).

Történelmet írt a nemzetváltás után

Viano a 2021-es cortinai világbajnokságon a 35. helyen végzett óriás-műlesiklásban, erre az eredményre is szüksége volt ahhoz, hogy kvótához jusson a 2022-es pekingi téli olimpiára. Ezzel sporttörténelmt írt, ő lett Haiti első téli olimpikonja. Elmondása szerint ez tette lehetővé számára, hogy új kapcsolatot alakítson ki szülőföldjével. Arról is beszélt, hogy a versenyzés mellett most már az is fontos neki, hogy a gyerekeknek is inspirációt nyújtson Haitin.

Ennek az elkötelezettségnek köszönhetően közelebb kerülhettem a szülőföldemhez. Felvettem a kapcsolatot azzal az árvaházzal, ahonnan származom, és büszke vagyok arra, hogy megoszthatom velük a sikereimet. Nagyon szeretnék visszamenni oda, hogy megismerjem a gyökereimet, és főleg hogy a sporton és annak értékein keresztül álmokat és célokat adjak a fiataloknak. Ha más haitiak is elkezdenének síelni, az hihetetlen lenne. A remény és az erő üzenetét szeretném átadni a fiataloknak. Az a legfontosabb, hogy soha ne adják fel, hogy harcoljanak az álmaikért. Szeretném megmutatni, hogy az országunk többről szól mint földrengések és más katasztrófák

– nyilatkozta Viano a pekingi téli olimpia előtt. Az ötkarikás játékokon végül 34. lett műlesiklásban, óriás-műlesiklásban viszont helyezés nélkül zárt, mert nem fejezte be az első futamot.

Az Indexen már több olyan különleges történetet is körbejártunk, amelyek a téli sportokhoz kapcsolódnak, ott van például a fiatal nigériai curlingesek sztorija, illetve arról is hosszabb cikkben számoltunk be, milyen kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) felvegye a tagjai közé Kenyát.

A téli sportokat űző magyarok eredményeiről is gyakran beszámolunk, így arról is írtunk, amikor Jászapáti Petra Európa-bajnok lett (sajnos pár napja megsérült, a kórházba is be kellett őt vinni, miután nekicsapódott a palánknak).

Január elején interjút adott lapunknak Kónya Ádám sífutó, aki első magyarként jutott fel az Alpe Cermisre. A kétszeres olimpikon elmesélte, hogyan kötött ki ennél a sportnál, miután elhagyta az uszodát, és arról is beszélt, nyáron miért kell sírollerre váltania.

Kiemelt figyelmet fordítunk a jégkorongra, elsők között számoltunk be arról, hogy férfiválogatottunk Szlovénia legyőzésével megnyerte a 2024-es bolzanói divízió I/A világbajnokságot, így aranyérmesként feljutott a 16 csapatos elitbe.

Ahogy azt is megírtuk nehéz szívvel, milyen kevésen múlott, hogy női hokisaink olimpiai kvótához jussanak. Mindezek mellett tavaly áprilisban ott voltunk a székesfehérvári Alba Aréna megnyitóján, és a sztárokkal Magyarországra érkező kanadai válogatott fellépését is megnéztük az MVM Dome-ban.