Az Index több, egymástól független forrásból úgy értesült, hogy Milák Kristóf, a 200 méteres pillangóúszás olimpiai címvédője visszatért a Duna Arénába, ott beleállt az olimpiai felkészülésbe, és már nemcsak erőnléti, hanem medencés edzéseket is végez. A több hónapos szünet ellenére pedig extra képességeinek és kivételes adottságainak megfelelően máris jól úszik.
Mostantól nem az a kérdés, hogy van-e még jövője Milák Kristófnak, és ha igen, vajon mikor érkezik el az a nap, amikor az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó visszatalál a Duna Arénába. A várhatónak, egyben váratlannak is nevezhető lépés tehát végre bekövetkezett, a magyar sport újkorának híressége megemberelte magát, mostantól akár bizakodni is lehet. A furcsa és nehezen magyarázható viszont az, hogy a 200 pillangón világcsúcstartó honvédes sportoló körüli rejtély megfejtésével, a titkosítás páncéljának áttörésével nem az arra illetékesek szolgáltak, hanem helyettük azok, akik az elmúlt hétfő óta akarva-akaratlanul szemtanújává váltak egy sportági világnagyság üdvözölendő hazatérésének az olimpiára készülők társaságába.
Ők azok, úszók, edzők, gyúrók, alkalmazottak és az uszodai rendre vigyázók, egyelőre nem többen, mint félszázan, akik a héten a Milák-rejtélyt könnyedén megfejtették, és amit ezek után a sokat emlegetett zuhanyhíradó kiszivárogtatott. A híreket a szövetségnek és Milák klubjának, de magának a versenyzőnek is aligha állhat szándékában megcáfolni.
Milák Kristóf legutóbb a tavaly áprilisi kaposvári országos bajnokságon mutatta meg magát, nyert a 100 és a 200 m pillangón, a hosszabbik távon 1:52.58 perces szuper idővel. A jelző akkor sem túlzás, ha Milák ebben a számban 1:50.34 perces idővel tartja a világcsúcsot, és amit a közeljövőben nehéz lesz túlszárnyalni.
Utólag csak keseregni lehet amiatt, hogy ezután két világbajnokságot is kihagyott, a tavaly nyári fukuokait és a befejezés előtt álló ideit, ahol a dohai győztes japán Tomoru Honda 1:53.88 perces idővel ért győztesként a célba. Összevetve a Milák által a Kaposváron, áprilisban egy szimpla ob-n úszott 1:52.58-at a dohai 1:53.88-as idővel, a különbség távolságban kifejezve úgy két testhossz. A különbség tehát elképesztő, még ha ez csak számháború is, és nem igazi verseny.
A magyar úszósport szemefényénél Kaposvár után ereszkedett le virtuális szemafor, Milák akkor azzal magyarázta a megtorpanását, hogy lélekben és testben sem érzi magát elég erősnek nagy, emberfelettinek is nevezhető feladatok megoldására. Vizionálta tehát a háttérbe vonulását, az elzárkózását, az uszodai és a szárazföldi munkájának, más szóval az olimpiai felkészülésének megszakítását. Majd a gyakorlatban is így tett.
Tavaly ősszel viszont volt ugyan egy fellángolása, de a tűz gyorsan kihunyt, pedig a szeptember 4-i, szponzorációs rendezvényen még a következőket hangoztatta.
Visszatértem. Szükségem volt a szünetre, mert érzem, hogy most ismét készen állok a folytatásra – ugyanazzal, vagy még acélosabb akarattal is, mint bármikor korábban. Ismét érzem az éhséget, hogy olyan dimenzióit mutassam meg az úszásnak, amit eddig még nem. Kettőzött ambícióval kezdtem újra az edzéseket, beprogramoztam magam, tudom, hogy az első hetek, hónapok fájni fognak, de én választottam ezt az utat, és végigmegyek rajta – Párizsig, aztán még tovább is.
Néhány nappal később felszívódott. Részéről ezzel le is tudta a nehezen értékelhető 2023-as esztendőt, mögötte a kétség és a bizonytalanság maradt csupán.
Idén naponta szegezték volna neki a kérdést, hogy meddig vár még a visszatéréssel, de nem hagyta magát, csak azoknak a hívását fogadta, és kizárólag azokkal találkozott, akiket valamilyen megfontolásból a bizalmába fogadott. Nem többel, mint két-három kiválasztottal.
A doppingellenőrök ugyanakkor mindig megtalálták, készséggel állt a rendelkezésükre. Az viszont bizonyára rosszuleshetett Miláknak, hogy állóképességét és úszni tudását – még ha így is volt – látatlanban, így ellenőrizetlenül egy bennfentes szakember katasztrofálisnak nevezte. A nyilatkozatával talán tettekre szerette volna késztetni a sportolót, a fegyver azonban visszafelé sült el.
Ami pedig az uszodai hírforrásokat illeti, eltérő magyarázattal minden bennfentes a névtelenségét kérte. Egyszer az is kiderül, ezt miért is tették.
„Kristóf a hátsó bejáraton át közelíti meg az uszodát (Akkor még nem a Duna Arénát – a szerk.), a kapucniját mélyen a szemébe húzva”
– újságolta néhány hete egy szakember, aki ezzel arra célzott, hogy az úszó, amennyire csak lehet, kerüli a nyilvánosságot.
„Nem kereste fel Resch Mária pszichológust, aki sokat tett azért, hogy a tokiói olimpián mentális problémáitól megszabadulva versenyezhessen, de Faludi Viktória krízisterapeuta szakpszichológust sem, akit a Magyar Olimpiai Bizottságnál ajánlottak a figyelmébe mint a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áron szakmai stábjának tagját” – erre hívta fel a figyelmet az úszószakma egyik veteránja.
Meglepődtünk, amikor hétfő reggel megjelent a Duna Arénában, még jobban akkor, amikor megláttuk, hogy milyen szépen és összeszedetten úszik. Ebből arra következtetünk, hogy rákészült arra a napra, ha minden igaz, jövő keddre vagy szerdára, amikor hosszú idő után újra találkozik Virth Balázzsal, az edzőjével, aki jelenleg Dohában tartózkodik, a világbajnokságon. Ez a srác nagyon komolyan gondolhatja, hogy öt hónap alatt is olyan formába tud lendülni, amellyel az olimpián majd ismét leiskolázhatja az ellenfeleit
– tromfolt az előtte nyilatkozókra egy másik edző, aki régóta ismeri Milákot.
„Reggel és délután is látom, amikor a Duna Arénába érkezik, olyan időpontokat választ magának, amikor alig van valaki a medencében, vagy rajta kívül senki más sem. Egyszer arra is felfigyeltem, hogy Szabó Álmos paraúszóedző méri az időket neki, de ez a jövő héten már biztosan nem lesz így, mert remélhetőleg minden visszatér a rendes kerékvágásba. Ez az egyetemes magyar sport érdeke, de Kristóf önös érdeke is. Edzői tárt karokkal várják, szerintem meg is fognak könnyebbülni” – ezt pedig egy olyan régi motoros hangoztatta, aki Széchy Tamás oldalán tanulta ki az edzői mesterséget.
Bizonyára lesznek olyanok, akiknek ezekről a mondatokról William Shakespeare egyik darabja jut az eszébe, a „Minden jó, ha vége jó”. Okkal, mert ismerve Milák Kristófot, kemény csatáit a korábbi edzőjével, és az elmúlt év meghökkentő eseményeit, még az olimpiai esztendőben is szolgálhat meglepetésekkel ez a történet, amely már eddig sem volt szokványos. Ki tudja, hogy mi minden kerülhet még elő a kalapból?
Feltétel nélküli rajongói, a kivárásra játszó óvatos duhajok, vagy éppen rosszmájú ellendrukkerei most mind egy kalap alá kerültek, és alighanem izgatottan várják majd a további híreket, miként folytatódik a visszatérés. Újabb mérföldkő lehet ebben a történetben, hogy a Dohából hazatérő magyar küldöttség – rövid átmenettel a nyugodt felkészülési munka érdekében – hosszú hetekre külföldre készül. Reményeink szerint Milákkal a csapatban, így aztán azok kerülnek többségbe, akik újabb parádés győzelmeket várnak a 24 éves fenoméntól.
(Borítókép: Milák Kristóf 2022. június 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)