Nem teljesen példa nélküli a 16 éves Hajdú Kata berobbanása a nemzetközi elitbe, minden idők egyik legnagyobb magyar hölgypólósa, Stieber Mercédesz például 1989-ben, 15 évesen már az Eb-ezüstérmes válogatott tagja volt. Persze ilyen fiatalon csak tényleg a legnagyobb tehetségek képesek felhívni magukra a figyelmet világversenyen. Olyanok, mint amilyen Hajdú Kata is. 

Mit csinálnak hétfő délelőtt? Szomorkodnak a drámai körülmények között elvesztett döntő után, vagy…? – kérdeztük a 181 centis jobbkezes bombázót, a bajnok UVSE üdvöskéjét.

Kimentünk a szállodánkból sétálni egy kicsit, csak este indul a repülőgépünk, szétnézünk a szigeten. És közben ellentétes érzések kavarognak bennünk, illetve – csak a magam nevében beszélhetek – bennem. Persze hogy bosszant a büntetőpárbaj elvesztése, iszonyatosan közel voltunk a végső győzelemhez, Magyarország először nyerhette volna meg a Szuperdöntőt, meg utoljára is, mert ilyen többé nem lesz. De büszke is vagyok a csapatra, amiért ilyen szépen helytállt. Bebizonyítottuk, hogy ott vagyunk a legjobbak között.

Olyan lehet ez az egész önnek, mint egy tündérmese. Hogy tudta meg, hogy utazik a válogatottal a Világliga-szuperdöntőre?

Nem egészen két hete történt, hogy a keret egyik reggeli edzése után Birge (Bíró Attila szövetségi kapitány – a szerk.) kihirdette az utazó csapatot. Úgy éreztem, nem ment valami jól az edzés, igazából nem is reménykedtem, hogy beválogatnak. Ezért aztán valósággal sokkolt, amikor Birge kimondta az én nevemet is. Teljesen lefagytam, és csak otthon tudtam felengedni, amikor elmondtam a szüleimnek, hogy én is utazom Tenerifére. Akkor elsírtam magam...

Tényleg nem számított rá?

Csak titkon, hiszen annyira fiatal vagyok még. Az biztos, hogy az a pillanat, amikor meghallottam a nevem, örökre megmarad bennem. És a tenerifei szuperdöntő minden jelenete is. 

Cseppet sem tűnik izgulósnak, ahogy bebombázta mindkét ötméteresét az Európa-bajnok spanyolok elleni párbajban, az rutinos öreg rókának is becsületére vált volna.

Pedig minden mérkőzés előtt izgulok, még a serdülőmeccseken is, csak lehet, hogy ez kívülről nem látszik. Vasárnap, amikor készültünk az ötméteresekre, a többiek nagyon aranyosak voltak, biztattak, Keszi (Keszthelyi-Nagy Rita), Gréti (Gurisatti Gréta), Dorka (Szilágyi Dorottya) és Zsuzska (Máté Zsuzsanna) azt mondogatta, hogy csak úgy, mintha edzésen lennék. Ja, edzésen…

Nekem tényleg úgy tűnt, mintha edzésen lenne.

Pedig tiszta ideg voltam, szerencsére mindkétszer belőttem. 

És az olimpiai és világbajnok amerikaiak elleni bombagólja, amellyel 9–8-as vezetéshez jutottunk?

Emberelőnyben voltunk, a kapásoldalon én kerültem lövő helyzetbe, nem haboztam, rálőttem. Bepattant a felső lécről…

Csak ennyi? Az egész torna egyik legszebb gólja volt. 

Nem, azt Keszi lőtte a spanyoloknak, amikor balra nézett, és lazán bedobta jobbra a kapuba. 

Mit mondott Bíró Attila a döntő után? Megdicsérte önt?

Azt mondta, nagyon ügyes voltam. Magyari Alda, a kapusunk is jelezte, hogy jól védekeztem. Keszi pedig annyira örült a játékomnak, ő a mentorom, mindenben támogat. A világ legjobb játékosa, ez nem is vitás. Mostanáig a játékostársam volt az UVSE-ben, rengeteget köszönhetek neki, kár, hogy elment Mataróba, nagyon hiányzik, de szurkolok neki, hogy Spanyolországban is sikeres legyen. 

Az UVSE-ben mikor mutatkozott be?

A felnőtteknél? Már két éve, 14 évesen, de tavaly vertem igazán gyökeret a csapatban. Szerencsére nem vagyok egyedül, sok fiatal tehetségünk van, a 2005-ös Mácsai Eszter, a 2004-es Szegedi Panni, aki a nagy válogatottban is bemutatkozott, és a mindössze 15 éves Tiba Panna. 

Idén kijutott önnek a jóból, hogy bírja a sokfrontos igénybevételt?

Muszáj bírni… A nyár elején másodikok lettünk az U19-es Eb-n, aztán augusztus elején bronzérmet szereztünk az U18-as vb-n, majd augusztus végén Görögországban megnyertük az U16-os vb-t. Most az van, hogy kedd hajnalban érünk haza, de már kedd este lesz egy edzésem az UVSE-ben, de lehet, hogy Marcitól (Benczur Márton, az UVSE edzője – a szerk.) kapok egy kis könnyítést, és csak szerda reggel kell lemennem az uszodába.

Hatalmas könnyítés… Apropó, hogy megy a tanulás?

De jó, hogy megkérdi, köszönetet akarok mondani Rúzsa Sándorné Szabó Juditnak, az osztályfőnökömnek a Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskolában. Most is két hétre ki kellett szakadnom a suliból, nagyon megértők, és rengeteget segítenek a tanárok. 

Messze ön a felnőtt válogatott legfiatalabb játékosa. Hogyan fogadták a többiek? 

Mintha örökké velük lettem volna. Nagyon kedvesek, bátorítanak, abszolút befogadó a közeg. Főleg Keszi, de ezt már mondtam, ő a példaképem. 

Hogyan szólítja Bíró Attila szövetségi kapitányt? Attila bácsinak?

Dehogy, Birgének, mint a többiek. Mondtam már, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család?