Szinte mindenben jobb lett elődjénél az iMac, mondjuk pont azt az egyetlen példányt próbáltuk ki, aminek kicsit talán romlott az ár-érték-aránya. Ezzel együtt nem nagyon kapni olyan pc-t, ami hasonló kiépítésben és áron többet tudna, mint az iMac, de az Apple egyik legnépszerűbb gépe továbbra sem tud minden elvárásnak megfelelni.
Múlt héten frissítette szinte teljes gépparkját az Apple, az első Macintoshok azóta meg is érkeztek az országba. A Mac mini csak kicsivel lett gyorsabb, az iMac azonban teljesen megújult. Utóbbit alapos tesztnek vetettük alá.
Messziről indult ez a konfiguráció, az első generációt 1998-ban mutatták be, a 15 colos monitorral egybeépített számítógépbe 233 megahertzes processzor, 32 megabájt memória, valamint az iparágban elsőként usb-port került, és 1300 dollárért lehetett elhozni.
Az inflációval beszorozva ez az összeg ma körülbelül 1700 dollárt jelent, amiért a modellfrissítés óta 27 colos iMacet kapunk 3060 megahertzes, kétmagos processzorral, 4096 megabájt memóriával és egy elég izmos grafikus gyorsítóval.
Mi azonban a kisebbik, 21,5 colos gép egyik verzióját próbáltuk ki: ebbe szintén belekerült a generációváltás előtti csúcs-iMac processzora, a 3,06 gigahertzes Core 2 Duo, 4 gigabájt memória és 1000 gigabájtos merevlemez társaságában, a 9400-as Geforce-ot meg a jóval izmosabb Radeon HD 4670-es váltotta. A kijelző azonban valamivel kisebb lett: a gépcsaládban a frissítéskor a 20 colosokat 21,5 colosok, a 24 colosokat 27 colosok váltották, leszámítva ezt az egy modellt. Az 1500 dollárunkért ugyanis eddig 24 colt kaptunk, mostantól azonban csak 21,5-et, valamivel erősebb hardverrel.
A kijelző egyébként remek, 1920x1080-as felbontásának hála a full hd-videók is megjeleníthetők rajta, a borítás azonban továbbra is glossy, azaz csillogó maradt. Sokakat ez nem zavar, de akad, aki lemondana a színek optikai tuningjáról cserébe azért, hogy a 21,5 colos felület ne óriási tükörként viselkedjen. Szerencsére elég nagy a fényereje a panelnek, ami a legtöbb esetben túlharsogja a háttérben elhelyezett világítótesteket, de a tűző nappal szemben például már esélytelen a LED-es háttérvilágítás.
Sokat dolgoztak azon is, hogy a kép gyakorlatilag bármelyik látószögből jól látszódjon, a magam részéről viszont nem tapasztaltam olyan nagy előrelépésnek az IPS-technológiát, és biztos vagyok benne, hogy még mindig nem sikerült elérni azt a 190 fokos (sic!) látószöget, amit pár éve egy Apple-monitorra írtak a magyar almás oldalon.
Az új, 16:9-es képarányoknak hála a gép formásabb lett: eddig is csak a keskeny alsó sáv árulta el, hogy az iMac nemcsak monitor, hanem számítógép is egyben, ez a felület azonban most még vékonyabb lett, szinte már a keret része.
A gépben megjelent egy sd-kártya-olvasó, talán ezt a funkciót hiányolták a legtöbben az iMacből. Persze egy asztali gépnél nem jelent akkora megváltást az olvasó felbukkanása, mint a hordozható MacBook Prónál, hiszen otthon könnyebben kerül elő a digitális fényképező kábele, de az iMac kétségtelenül használhatóbb lett.
És kényelmesebben kezelhető, mostantól ugyanis alapkiépítésben vezetéknélküli egér és billentyűzet jár hozzá. A Magic Mouse érdekes egy jószág. Ez az Apple legújabb egere, ami a sokak által gyűlölt, pillanatok alatt összekoszolódó Mighty Mouse-t váltja. Az eszköz valójában az egér és a touchpad szerelemgyereke. Alapesetben úgy működik, mint bármelyik társa: az egyetlen gomb bal és jobb fele is külön érzékelőt kapott, így lényegében kétgombos egérként működik a szerkezet.
A nagy, lapos felület azonban érintésérzékeny, így bár nincs rajta görgő, ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, szkrollozhatunk vele. Érzékeli azt is, ha két ujjunkat mozgatjuk a hossztengelyre merőlegesen: ilyenkor képnézegetés közben egyik fotóról a másikra ugrunk, böngészéskor meg előre-hátra tudunk mozogni az egy ablakban felkeresett oldalak között.
Utolsó lehetőség a közelítés: ha lenyomjuk a Ctrl-gombot a billentyűzeten, és úgy szkrollozunk, felnagyítjuk a képnek azt a részét, ahol a kurzot pihen a kijelzőn. Utóbbit szerintem jobb lett volna a MacBookokról már megismert módszerrel kiváltani, amihez nem kéne gombnyomás, a méretváltáshoz elég lenne egyszerűen csak eltávolítani vagy közelíteni az ujjainkat egymáshoz.
Ezzel együtt a Magic Mouse jó kütyünek tűnik, sokkal használhatóbb, mint elődje, és már rövidtávon is átalakítja az egerészési szokásokat: én például leginkább a combomon pihentettem, alig mozgattam, a gesztusokkal viszont a legtöbb műveletet el tudtam végezni.
A hangszórók is sokkal jobbak lettek, mint az előző modellben, néhány hangmagasság ugyan még mindig hiányzik a gépből, de most már egész hallgatható, ami kijön az iMac 17 wattos hangszóróiból.
És ha már watt: a gépnek kimondottan alacsony a fogyasztása. Maximális terhelés mellett is csak 120 wattig jut el, ami tekintettel arra, hogy komoly teljesítményről és egy elég nagy kijelzőről beszélünk, meglehetősen alacsony érték. Átlagos használat mellett viszont nem megy fel 30 watt fölé a fogyasztás, ami körülbelül az ötöde egy hasonlóan erős, de kevésbé kompakt és nem laptopalkatrészekből összerakott pc fogyasztásának.
Sok pénzt nem spórolunk vele, nyolcórás használat mellett körülbelül kétszáz forintos villanyszámlát csinál a gép havonta, szemben egy hagyományos rendszer kábé ezerforintos fogyasztásával, viszont környezetvédelmi szempontból mindenképp barátságos az új iMac.
Jól sikerült tehát a frissítés, csak pár hibát lehet felsorolni. Egyrészt, hogy nincs olyan változat, amit bluray-meghajtóval lehet rendelni. Tekintettel arra, hogy a 21,5 colos modell is ismeri az 1080p-s felbontást, a 27 colos meg 2560x1440 pixelt tud megjeleníteni, indokolt lenne, hogy a gép le tudja játszani ezeket a lemezeket. Főleg, hogy a hasonló áron kínált all-in-one pc-khez többnyire jár a bluray.
Az Apple vezetője, Steve Jobs azonban korábban egy rakás kínnak nevezte a szabványt, és láthatóan továbbra sem tervezi adoptálni azt, nyilván saját online boltját is féltve: az iTunes-ból nagyfelbontású sorozatok és filmek is letölthetők, a kaliforniai cég meg nem akarja gyengíteni saját üzletét, ami viszont a legkevésbé sem vigasztalhat minket, lévén hogy az iTunes kínálata nem érhető el Magyarországon.
Egy ilyen erős gépbe indokolt lenne továbbá a négymagos processzor beszerelése, ami viszont csak a még nem is kapható csúcsmodell mellé jár. Az mondjuk jó hír, hogy a legerősebb iMac a 27 colos monitorral és a 2,66 gigahertzes Core i5-össel, valamint a meglehetősen kemény Radeon 4850-essel is kétszáz dollárral kevesebbe, 2000 dollárba kerül, mint a kétmagos processzorral és 24 colos kijelzővel szerelt elődje, ennek a gépnek egyébként itthon is 610 ezerről 530 ezer forintra csökkent az ára.
Szolgáltatásaihoz képest meg is éri árát az új iMac, hiszen a hasonlóan felépített Windows-alapú pc-k sem kerülnek kevesebbe. Talán csak az épp kipróbált modell jelent némi hátralépést a generációváltásban a kijelző méretének csökkenése miatt, az erősebb hardver viszont sokakat vigasztalhat.
Az iMacet az XMS-től kaptuk tesztelésre.