Az Al-Kaida megpróbált felrobbantani egy Jemenből az Amerikai Egyesült Államokba tartó repülőgépet, állítólag a 2009-ben alkalmazottnál jóval szofisztikáltabb robbanószerkezettel. Mindkét akciót meghiúsította az amerikai hírszerzés.Az amerikai tisztviselők szerint a merényletet már azelőtt meghiúsították, mielőtt a merénylő elérte volna a repteret, az eszközt pedig lefoglalták, mielőtt bármilyen összecsapás kialakulhatott volna.
Az FBI szerint az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy az eszköz tervezésében nagyon hasonlít a terrorszervezet által a Közel-Keleten alkalmazott robbanszerkeszetekhez. Amiben viszont különbözött tőlük: gyakorlatilag felfedezhetetlen a reptéri biztonsági berendezésekkel.
Az otthon összerakott elektromos rendszereket viszonylag könnyű elkészíteni nagyon kis mennyiségű fém felhasználásával, mondta el Sidney Alford az Alford Technologies robbanószerkezet-szakértője a New Scientistsnek. A detonátorokhoz nincs szükség fémre, a vezetékek hossza pedig minimális lehet. Ilyen kis mennyiségnél nem valószínű, hogy bármit is jelezne a reptéri fémdetektor. Amennyiben szükséges, egy akkumulátor bármilyen más eszközből is átrakható a repülés alatt.
Mivel még a kis mennyiségű fém is kockázatot jelenthet, lehetséges, hogy a terroristák tisztán vegyi úton oldják meg a detonációt. Ez általában úgy működik, hogy egy kisebb detonációval – amelyhez elég akár egy szikra is – gyújtják be a nagyobb bombát. Erre több megoldás is lehetséges. Létezik számos por, amiket önmagukban, plasztikbombák vagy akár hagyományos bombák összetevőjeként használnak, ezeket nem lehet fémdetektorokkal felfedezni. A legutóbbi meghiúsított merényleteknél is ilyenekkel próbálkoztak.
Ami az elsődleges robbanóanyagot illeti, a hagyományos robbanószerkezetek gyakran tartalmaznak valamilyen nehézfém-tartalmú összetevőt. Ezek viszont jól látszanak a röntgenen. Ezeket sikeresen helyettesítették tisztán szerves porokkal, szerves peroxid vegyületeket már használtak a terroristák (ezeket akár egy doboz gyufával is be lehet gyújtani). Az alsóneműkbe rejtett bombák általában folyékony és szilárd anyagok kombinációi, amelyek begyulladnak, ha reakcióba lépnek egymással. Ilyen típusú anyagokból elég sok akad, néhány eszközben pedig egyszerűen annyi robbanékony anyag van, hogy nincs szükség semmilyen begyújtásra.
Több kutatás is keresi a választ arra, hogyan lehetne kimutatni a robbanószerkezetek kémiai összetevőit. MRI-vel például már kimutatható néhány különbség a biztonságos és a veszélyes folyadékok között. Más kereskedelmi rendszerek érzékelői röntgensugarat használnak a szerves anyagok, például az aceton-peroxid és a nitroglicerin felderítésére. Egyelőre azonban egyik rendszert sem alkalmazzák a reptereken.