Kínai tudósok megalkották a világ első robotját, ami a víz felszínén ugráló tavi molnárpoloskák mozgását utánozza. A fejlesztők szerint az eszköz felhasználási területe rendkívül széles, akár kémkedni is lehet a robottal. Eközben amerikai kollégáik a ráják mozgását próbálják reprodukálni.
A Kínában kifejlesztett új eszköz nagy előrelépést jelent az olyan robotok létrehozásában, amik képesek lesznek járni a vízen. Ezeknek a gépeknek a víz nem jelenthet akadályt, egyszerűen átfuthatnak a tavakon, miközben ellenőrizhetik a vízminőséget, mintákat vehetnek, vagy akár a hadseregeknek is végezhetnek felderítő tevékenységet. A fejlesztők munkáját azonban megnehezíti, hogy megfelelő mechanizmusokat és anyagokat kell keresni ahhoz, hogy a robot a vízről a levegőbe lökhesse magát.
A most bemutatott, a tavi molnárpoloskák mozgását és alakját utánzó robot az eredeti tervek szerint 14 centiméteres ugrásokkal haladt volna előre, de a gyakorlatban sikerült 36 centis ugrást is kisajtolni a gépből. Ez óránként 5,7 kilométeres sebesség elérését teszi lehetővé. A robot tömege 1100 valódi vízi molnárpoloska tömegének felel meg. A mechanikus poloskán még van mit tökéletesíteni, hiszen a valódi tavi molnárpoloska akár 50 centiméteres magasságba is képes felugrani.
Miközben a kínai kutatók a molnárpoloskák mozgását másolják, az amerikai egyetemeken a rájákat próbálják utánozni. A természet talán legelegánsabban úszó lényei rendkívül gyorsak, mozgékonyak és energiatakarékosak. Mozgásuk mechanikus reprodukálásával nagy távolságokat lehetne megtenni a mély, nyílt óceánokban és a tengerfenéken. Hilary Bart-Smith, a Virginiai Egyetem munkatársa és a program vezetője szerint a ráják „csodálatos példái a természet optimális műszaki teremtményeinek".
„Meg akarjuk tanulni a lénytől, hogyan képes olyan szépen úszni, és reményeink szerint javítani is tudunk majd a technikáján. A természettől tanulunk, de közben mi is innovatívak maradunk, próbálunk túllépni rajta” – magyarázta Bart-Smith. A fejlesztőcsapat igyekszik a lehető legcsendesebb meghajtást létrehozni, ami ráadásul még energiatakarékos is. A programban jelenleg a sasrájákra jellemző mozgás modellezésén dolgoznak, és már össze is állítottak egy prototípust, ám a fejlesztés még sokáig fog tartani.
A tervek szerint mechanikus ráját egy távoli számítógépről lehet majd irányítani. A műanyag testű jármű belsejébe elektronikus rendszereket és akkumulátorokat építenek, a mozgásról pedig rugalmas szilikon szárnyak gondoskodnak majd. A robotrájának nem is úsznia kell majd a vízben, hanem inkább repülnie a víz alatt.
Bart-Smith végső célja az, hogy a jármű teljesen önállóan működjön, és a tudományos jellegű feladatok mellett a hadsereg is felhasználhassa. A robotrája a tudományos és katonai feladatok mellett a környezetvédelemben és a kereskedelemben is szerepet kaphat. Gazdaságos működése és teherbírása ideális szállító járművé tenné, de a tengerek megtisztításában is részt vehet majd a jövőben.
A napokban a Harvard Egyetem munkatársai szintén a természet által ihletett robotot mutattak be. Az ő mérnökeik egy medúzát másoltak le, aminek az alapja szilikon, mozgásáról pedig patkányok szívsejtjei gondoskodnak. A meduzoidnak nevezett robot egyelőre csak sós folyadékban, elektromos áram segítségével működik, de szemben a rájákat tanulmányozó mérnökökkel, a Harvardon nem egy járművet akarnak létrehozni, hanem az emberi szervek pótlásában szeretnének előrelépést elérni.