A gyors és észrevehetetlen F-22 Raptor vitán kívül a legjobb vadászgép, mondta Norton Schwartz tábornok, az amerikai légierő leköszönő vezérkari főnöke 2009-ben. Három évvel később egy hadgyakorlat során a német légierő pilótái hamar rájöttek, hogyam lehet könnyedén legyőzni az egyenként négyszázmillió dollárt érő vadászgépet az általuk használt, mindenféle lopakodó technológiát nélkülöző Typhoon típusú gépekkel: közel kell repülni hozzájuk.
A június közepén megrendezett hadgyakorlat során, amin a német és az amerikai légierő mellett a NATO, Japán, Ausztrália és Lengyelország száznál is több gépe vett részt, nyolc alkalommal találkozott egymással a két géptípus, és a gyakorlati tapasztalatok egyáltalán nem emelték ki az amerikai gép elméleti technikai fölényét. A német Marc Gruene őrnagy a Combat Aircraft című, katonai repülési szaklapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy a harci szimuláció kiegyenlített küzdelmet hozott, főleg azért, mert a német pilóták agresszíven repültek, és igyekeztek minél közelebb kerülni az amerikai csúcsgéphez, amit hosszú évek óta azzal reklámoznak, hogy a győzelemért meg sem kell közelítenie az ellenséget.
Az F-22 elsősorban úgy lett kifejlesztve, hogy nagy hatótávolságú radarjával még azelőtt kiszúrja, és a messzi célokra kifejlesztett AMRAAM rakétákkal azelőtt lelője az ellenséget, hogy az látótávolságba kerülne. Ennek megfelelően viszont a légi közelharc nem igazán volt fontos a fejlesztés során, így a nagyobb és nehézkesebb Raptor csak körülményesen tud helytállni a fordulékonyabb és agilisebb Typhoonnal szemben.
Ez a fordulat elég jól megmutatja, hol lehet a hiba az amúgy sem eseménytelen előéletű Raptor mögött meghúzódó gondolkodásban. Annak ellenére ugyanis, hogy a stratégák és a haditechnikai tervezők elsődleges célja a látótávolságon túlról lefolytatott légi harc, a történelem során ez eddig csak nagyon kis százalékban jött össze. Egy az amerikai légierő által finanszírozott elemzőcsapat már 2008-ban felhívta a fejlesztők figyelmét arra a tényre, hogy az általuk megvizsgált 588 légiharcból, vagyis az 1950-es évektől kezdve mindössze 24 volt olyan, ahol nem közelharcban dőlt el az ütközet. Az elemzők szerint az amerikaiak nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétái 90 százalékkal teljesítenek a várt szint alatt.
Természetesen nem lehetetlen, hogy éppen a Raptor és az AMRAAM rakéták párosa változtat majd ezen a trenden, de ha a látóhatáron kívülről megkezdett támadások taktikája csődöt mond, az amerikai csúcsgép könnyen közelharcba keveredhet az orosz és kínai gépekkel. Ez pedig a németek ellen folytatott júniusi játékháború alapján még tartogathat nagy meglepetéseket.