A Simcity digitális jogvédelemmel (Digital Rights Management, DRM) megtűzdelt videójátékának gyenge indulása felkorbácsolta a szerzői jogok körüli indulatokat. A DRM már lefutotta saját köreit az ekönyveknél, filmeknél és a zeneiparban, újabban inkább kikopni látszik. Most viszont új területen szembesülhetünk vele: a videójátékoknál pár hónapja már volt nagyobb felzúdulást kiváltó eset, problémák voltak a Diablo III játszhatóságával.
A 2013-as Simcity azonban csúcsra járatja a megoldás hátrányainak bemutatását. Eddig nem kellett net az egyjátékos üzemmódhoz, de a védelem miatt most ez is csak élő internettel, szerverekre felkapcsolódva működik, mentés is csak a felhőben van. Ez a játék megjelenése óta rengeteg problémát okoz, a szerverek gyakran leállnak, ilyenkor nincs rendesen mentés. Ráadásul nem szinkronizálják a szervereket, így ha valaki az egyiken elkezdett egy várost építeni, azt nem tudja folytatni a másikon.
A játékosok közössége szinte felrobbant. A Twitter tele van a játék online megoldását ekéző hozzászólásokkal, az Amazonon pár nap alatt több mint 1600 egycsillagos értékelést kapott a játék (szemben az összesen hatvan ötcsillagossal). Az Amazon állítólag le is vette egy időre a játékot, hogy a szerverproblémák miatt ne húzzák feleslegesen még lejjebb.
A Forbes szerzője iparági szabványt szeretne a játékvisszaváltásokhoz. Kezdeményezésével tökéletesen egyet lehet érteni, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk a Sim City 2013 kacifántos indulását. A kiadó Electronic Arts (EA) szerint a játékot nem lehet visszaváltani, és véleményét azzal nyomatékosította, hogy egyes fórumokról egyszerűen kitiltotta a szerproblémák miatt panaszkodó, pénzüket követelő játékosokat. Egy leleményes felhasználónak a bankkártyás tranzakció visszavonásával sikerült elérnie a visszaváltást a helyi játékboltban, ez azonban egyedi eset.
A kiadó úgy döntött, nem váltja vissza a játékokat, de akik már aktiválták a legújabb Simcityt, és kénytelen voltak elviselni a szerverproblémákat, máricus 18-án választhatnak maguknak egy ingyenes játékot a cég kínálatából. Ez egy tipikus gumiszabály, amit az eladó úgy változtathat meg, ahogy éppen szeretné. Más területen is találkozhatunk hasonlóval, például a MÁV (és a GYSEV) esetében: a vonat két órás késése esetén vagy visszaadják a helyjegy árát, vagy már azt sem, vagy részleges költségtérítésre van lehetőség. A vevő írjon a panaszkönyvbe, úgyis csak porosodik, és úgysem lesz semmi következménye.
Persze az online hozzáféréshez kötött játékok ügyében még azt is tisztázni kell, hogy mi maga a termék. Visszaválthatunk-e valamit, ami tulajdonképpen nem is a miénk, ugyanis lehet, hogy egy digitálisan megvásárolt videójátéknál ez a helyzet. Nincs tisztázva, hogy a játék lehetőségéért fizetünk, vagy a termék a tulajdonunkba is kerül. Mi lesz akkor, hogy a Blizzard már nem látja kifizetődőnek a Diablo III szervereinek működtetését, vagy éppen az EA játssza el ugyanezt a Simcityvel? Többé nem tudunk csatlakozni a játékhoz, hiába vettük meg.
A szoftvereknél általában egy licencjogosultságot kapunk, és ehhez egy működő programra van szükség, csak így tudjuk gyakorolni a felhasználási jogainkat. Például a lemez sérülése esetén, ha tudjuk igazolni a rendeltetésszerű használatot, akkor az üzletnek vissza kell azt cserélnie. A Simcity esetét is felfoghatjuk úgy, hogy az adathordozó sérült - a felhasználók nem tudtak csatlakozni az adataikat tároló szerverhez. Ormós Zoltán szakjogász szerint ez mindenképpen egy garanciális ügy, fel lehet fogni úgy, mintha az offline mentésekkel lenne probléma. Ez ok lehet a visszacserélésre.
Az EA csere helyett ingyenes játékot ajánlott fel, nincs pénzvisszaadás. A szakjogász szerint ez nem megoldás, a fogyasztó saját jogaként mondhatna le arról, hogy visszakérje az árat, és helyette kér egy másikat, ez csak egy választási lehetőség lehetne. Ormós szerint szavatossági jogoknál elsődlegesen a hibát kell kijavítani, az online játék azonban nem egy cipő, amit visszaviszünk és javítják, hanem a játékosok folyamatosan próbálnak belépni - tehát ez a megoldás eleve kiesik.
A másik lehetőség az árleszállítás lenne, de itt, mivel sokszor sokáig nem lehet kapcsolódni, gyakorlatilag 99 százalékban sérül az élmény. Így a pénzvisszaadás lenne az egyedüli problémamegoldás.
A kérdés persze bőven túlmutat a játékokon, gyakorlatilag bármilyen digitális tartalomra kiterjeszthető. Hazánkban a streamelhető zeneszolgáltatásoknál érezhetjük, hogy nincs rendesen szabályozva a kérdés. Az általános szerződési feltételek kemény szabályokat tartalmaznak, de ha egy országban szigorúbbak a fogyasztói jogok, akkor ahhoz alkalmazkodnak a szolgáltatók.
„Amikor először elolvassuk, azt hisszük, hogy nagyon rossz a helyzet, aztán rájövünk, hogy hasonló jellegű pénzvisszafizetési garanciánk lenne egy ilyen vitában mondjuk az Apple-lel. A jogász tapasztalata szerint ennél a cégnél, ha megalapozott panaszt kapnak, elég hamar jóváírják az összegeket. Ráadásul ez működik akkor is, ha játékot vagy más szoftvert veszünk az Apple-től.
Deezer zeneszolgáltatása kicsit más tészta, mert azt bérletszerűen használjuk. Fix díjat fizetünk egy hónapra, itt nem igazán lehet behatárolni, mi is a veszteség és mi volt a miénk. A Deezer streaming-technológiára épül, és a fájlokat csak ideiglenesen lehet tárolni (prémium előfizetéssel) a telefonon vagy a számítógépen. A tárolt fájlokat azonban nem lehet elmozdítani, más formátumba exportálni. Horváth Szabolcs, a Deezer magyarországi képviselője elmondta, hogy a felhasználók csak a hallgatás jogát kapják meg, hasonlóan az Amazonhoz, ahol szintén nem a könyveknek a tulajdonjoga kerül a júzerhez, hanem csak egy használati jog. Ezért nem lehet azokat eladni.
A Deezernél, ha szerzői jogi igény miatt törölnek a kínálatból egy dalt vagy egy albumot, akkor az általános szerződési feltételekben szabályozott módon a hozzáférhetőség megszűnik. Horváth szerint ez nem egy gyakori dolog, főleg nem magyar területen. A felhasználónak viszont nincs kártérítési joga, mivel nem adott zeneszámokhoz biztosítanak hozzáférést, hanem egy óriási portfólióhoz.
A fenti példákból jól látszik, hogy a digitális tartalmakhoz kapcsolódó felhasználói jogok egyrészről nem egyértelműek, másrészről nem egységesek. Részben ugyanez igaz a szerzői jogokra is, leszámítva, hogy az alkotók az erősebb lobbinak köszönhetően láthatóan eredményesen lépnek fel vélt vagy valós jogaik érvényesítéséért.
A felhasználók dolgát nehezíti a nem egységes képviselet mellett az is, hogy az országok szabályozása eltérő. Attól függ, mennyire indulnak majd be az eltűnt könyveken, zenéken idegeskedő júzerek - az USA-ban lehetőség van tömeges perre is, az úgynevezett class action keretében -, de bőven elképzelhető, hogy hosszú, a szabadalmi perekre emlékeztető jogi csatározásokra számíthatunk az elkövetkezendő években a digitális tartalmakkal kapcsolatban, hiszen még a szabványosított visszaváltás sem válasz mindenre, láthatóan rengetegféle, technikailag és jogilag is más megítélés alá eső tartalomról beszélhetünk.