Napokon át aszfaltozhatunk és fejleszthetjük városunk kukásbizniszét az év egyik legjobban várt stratégiai játékában, a Simcityben, már amennyiben sikerül felkapcsolódnunk egy szerverre. Aki egyszer belelendül a játékba, nehezen hagyja ott.
Március végén, tíz hosszú év után végre megjelent a Simcity következő kiadása, ami a eddigi verziókkal ellentétben semmilyen számozást nem kapott, az interneten csak Simcity 2013-ként emlegetik. A játékról nagyon vegyes vélemények alakultak ki, de ez sokban köszönhető a kiadó Electronic Arts (EA) által bevezetett egyjátékos üzemmódhoz is kötelező internetkapcsolatnak.
A szerzői jogok védelme miatt választott megoldás erősen visszafelé sült el, napokig nem lehetett rendesen játszani. Az EA korábban azt állította, azért is kellenek a szerverek, mert számolnak, hogy jobb legyen a játék szimulációja, de kiderült, hogy ez egyszerűen nem igaz. Ettől elvonatkoztatva viszont, ha nem is radikális újításokkal, de sikerült valami olyat letenni az asztalra, ami leköti a városépítgetésre fogékony felhasználókat.
Az első szembetűnő változás a korábbi kiadásokhoz képest a városok mérete: a beépíthető terület minden esetben fix, nem lehet különböző lehetőségek közül választani, mint eddig. Egy városnyi terület a 2013-ban nagyjából a Sim City 4 közepes és kicsi térképe között van.
A Simcity kötelezően online üzemmódja, a nehézkes beindulás egy sor, digitális tartalmakhoz kapcsolódó jogi és technikai problémára ráirányította a világ figyelmét. Nehéz eldönteni, mit is veszünk, amikor letölthető játékot vásárlunk, az sem egyértelmű, hogyha nem működik, visszaválthatjuk-e. A kérdésekre a választ kapcsolódó cikkünkben keressük.
Ez teljesen átalakítja az eddigi játékélményt, sokan hiányolják a fantáziadús, szabad építkezést. Lehetetlen például egy viszonylag üres terület közepére felhőkarcolót varázsolni, mivel annak felépítéséhez mindenképpen olyan infrastruktúra és lefedettség kell, amihez az egész térképet be kell fednünk.
Az alaptézis maradt: a város zónázható, lakó-, ipari és kereskedelmi övezetekre oszthatjuk az elfoglalt földet, a növekedő épületeket, lakosságot pedig szolgáltatásokkal kell lefednünk a normális működéshez. Mivel építkezési lehetőségeink erősen korlátozottak - nagyjából 45 perc alatt simán be lehet építeni a teljes területet, akkor is, ha mindent megfontoltan helyezünk el, és csak akkor, ha érdemes, vagy külön kéri a program -, hamar a város sűrűségének növelése lesz a cél. Ezt első körben a legkönnyebben az utak bővítésével érhetjük el.
Bár vizuálisan semmi nem jelzi, alapvetően két úttípus van: a sima út és a sugárút, mindegyiket lehet fejleszteni, de a simából nem készíthető sugárút. Mivel utóbbi jóval nagyobb helyet foglal, már a várostervezés korai szakaszában érdemes átgondolni, mit, hova szeretnénk rakni, hol várható nagyobb forgalom. A másik sűrítési lehetőség, hogy parkokat és hasonló szórakozási lehetőségeket helyezünk le. Ettől simjeink - így hívják a városlakókat - boldogabbak lesznek, attól pedig jobb építkezések indulnak be.
Ez az előre átgondolás egyébként a korábbi játékoknál lényegesen nagyobb szerepet kap: az épületeket nem lehet áthelyezni és forgatni, ami persze nem tűnik olyan nagy gondnak, viszont több épület, például a városháza vagy a közszolgáltatások (klinika, rendőrség, tűzoltóság, szennyvíztisztó) bővíthetők. Még ez sem lenne gond, de egyrészt nagyon kicsi területtel kell gazdálkodnunk, másrészt a huszadik ilyen lehelyezése után nehéz észben tartani, hogy még mindig figyeljünk a bővíthetőségre.
Arról nem beszélve, hogy egyes épületek csak egyetlen irányba rakhatóak le: fél óráig kerestem, mi a probléma a villamosremízzel, mire rájöttem, hogy én erre a pályára sosem fogok lerakni villamost, mert azt csak párhuzamosan, és azon belül is csak egy irányból lehet letenni. Ugyanez igaz a kompkikötőre is. Az „úton” és az „illesztési pontra kell helyezni” hibaüzenetekből nem derül ki egyértelműen, hogy a kikötőnek másik tengerpartot kell keresni, mert csak egy irányban tudjuk lerakni.
A gazdaságot egy szintig egész könnyű fellendíteni: kevés munkahely esetén gyárakat vagy kereskedelmi épületeket kell felhúzni, a munkaerőhiányt lakóövezetek építésével oldjuk meg. Ha figyelünk a játék (szerencsére kikapcsolható) tippjeire, akkor ezt elég nehéz elrontani. Amikor sikeresek vagyunk és működik a város, olyan zene szólal meg, amit még a táltos-tanító MLM-ügynökök is megirigyelnének.
Van még pár szabály, amit csak a rutinos rókák vesznek észre elsőre: a gyárépületeknél érdemes figyelni a szélirányra, hogy ne a kertvárost szennyezzük, és nem érdemes gyárakat a lakások mellé rakni. Sőt, az sem a legjobb, ha a szennyvíztisztító közvetlenül a kertes ház mellé kerül, mert elég nagy problémákat tud okozni egy dugulás. Amit elég látványosan szimulálnak, minden irányba fröcsög a virtuális barna lé.
Egy idő után simjeink elkezdenek nyafogni még több szolgáltatásért: iskolát, iskolabuszt, tömegközlekedést és szemétszállítást akarnak. Ezek növelik az elégedettséget, jobban fejlődik a város, viszont ésszel kell építkezni, mert például az oktatás költségei hamar elrugaszkodhatnak.
Itt jönnek képbe a régiók: ez a lehetőség már az előző kiadásban megjelent, akkor azonban sokkal kevesebb dolgot tehettünk ezen a szinten. Az egész játék úgy kezdőik, hogy a leendő városunkhoz választani kell egy régiót. Ez lehet privát terület, amin csak mi építkezünk, de alapértelmezett esetben bárki látja a városunkat, és akár csatlakozhat is hozzánk, ha ugyanarra a szerverre van bejelentkezve. Ismerőseinket felhasználónevük alapján meg is hívhatjuk egy közös építkezésre.
A játék több ponton is regionális együttműködésre kényszerít minket, hogy ne csak egy városban gondolkozzunk. A települések cserélhetnek egymással nyersanyagokat, szolgáltatásokat, létezik regionális tömegközlekedés, munkaerőáramlás is van, sőt a szolgáltatások is szabadon áramlanak: én például egy korai városommal a többi település szemétszállítási igényét elégítettem ki. Az elszállított szemétért cserébe a városok fizettek, de mindenki jól járt, mivel nekik nem kellett kiépíteniük koszos lerakókat. Az újrahasznosított szemét ráadásul nagyon komoly értéket jelent, a kinyert alapanyagokra nyereséges gyáripart tudunk építeni.
A készítők szerint a játék egyik esszenciája a specializáció, ennek köszönhetően gyakorlatilag nem építhető két egyforma város. A különböző régiókban más-más adottságú városok helyezhetőek el az egyes területekre: van ahol például nincs szél, de van kőolaj, esetleg érc, ezekre a területekre érdemes bányákat, üzemeket rakni. Egy másik városunkat pedig érdemes technológiai irányba elvinni, fejlett oktatással, akár csipgyártással. Összességében az a benyomásom, hogy bár nagyon jó dolog, de a régiózás sem kárpótol minket, hogy városonként nagyon kicsi területtel kell gazdálkodnunk.
Az alapkiadás mellett a játék megvehető Deluxe-verzióban is, de a kiegészítő nem igazán növeli a játékélményt. Az extra abból áll, hogy a városainkban felbukkan a Maxisman és Dr. Vu, két egymás ellen küzdő szuperhős, akik nem igazán passzolnak a játékba. Gyerekes küldetéseket kell teljesíteni, amelyek már a játék elején rettentően unalmasak. Minden egyes város létrehozása után megjelennek ugyanazokkal az elérendő célokkal, és amikor még csak elkezd beindulni a gazdaságunk, máris jelentős kiadásokra próbálnak rávenni minket.
A játék szimulációja egész jó, ha belenagyítunk, láthatunk buszmegállóban várakozó gyalogosokat, működő szennyvíztelepet, dugókat - bár, pont ez az a pont, ahol sokan nem tetszésük fejezték ki a fejlesztők felé: gyakorlatilag lehetetlen olyan, nem egyszerű négyzetekből, sugárutakból álló úthálózatot létrehozni, ami ne okozna dugókat.
Elsőre jónak tűnt az is, hogy váltakoznak a napszakok a játékban, azonban egy idő után roppant idegesítő. Nemcsak unalmas, hanem éjszaka nagyon nehéz megtalálni a keresett épületeket, mert minden olyan egyforma. Ennél zavaróbb, hogy csak három sebesség közül választhatunk: teknőssebesség, lámasebesség gepárdsebesség, de amikor nézetet váltunk (például a városiról a regionális nézetre ugrunk), akkor egyszer csak megváltozik az alapbeállítás. Ha nem figyelünk oda, akkor csodálkozhatunk, hogy miért nem épül semmi.
Nem túl szerencsés a kamerakezelés sem: bal egérgombbal lehet a fő műveleteket elvégezni, és ugyanez való arra, hogy letegyük az épületeket, amelyekhez meg sokszor jó lenne, ha közben váltani lehet a nézőpontot.
Arról nincsenek hivatalos statisztikák, hogy a Simcityvel inkább a városi környezetben élők vagy a falusiak játszanak szívesebben, a hatalmas érdeklődés alapján erős túlzással kijelenthető, hogy várost építgetni mindenki szeret. Az sem igazán zavaró, ha napokig nem működnek a szerverek, a felhasználókat valószínűleg könnyű lesz kiengesztelni néhány ingyenes kiegészítővel. A Simcity 2013 sok mindenben szakított az elődökkel, ennek ellenére egy hosszú távon élvezhető, gondos tervezést igénylő játékot kaptunk, amely több korosztályt, a hardcore és az alkalmi játékosokat egyaránt le tud kötni.