Új televíziót vásárolni stresszes, az emberek többsége nem ért hozzá, hiába próbál utána olvasni az interneten, szaklapokban, túl sok mindenre kell figyelni egyszerre. Ráadásul nem csupán a technikai oldalról kell megközelíteni a kérdést, az sem mindegy, hogy mekkora szobába szánjuk a tévét, milyen fényviszonyok közé és legtöbbször milyen jellegű műsorokat nézünk.
A technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy nehéz lépést tartani az újításokkal. Ráadásul a technikai újítások új szakszavak megjelenésével járnak, a felhasználó pedig soha nem lehet biztos abban, hogy most tényleg valami forradalmian újat mutattak be, vagy csak egy apró változást neveztek át.
A piacon több száz tévé közül választhatunk, elég csak bemenni egy nagyobb elektronikai szaküzletbe, hosszú sorokon állnak egymás mellett a tévék, nehéz megkülönböztetni őket. Elsőként azt kell elfogadni, hogy objektíve nem létezik olyan, hogy a legjobb televízió. Olyan létezik, hogy egy-egy felhasználó számára legjobb televízió, ehhez próbálunk most némi kapaszkodót nyújtani.
Kezdjük rögtön a legfontosabb kérdéssel, mekkora legyen a tévé. A legtöbben elsőre rávágnák, hogy minél nagyobb, hiszen ha már egyszer tévét vesznek, akkor az legyen nagy. Ez nem teljesen így van, a tévé méreténél ugyanis figyelembe kell venni a szoba nagyságát, illetve azt, hogy milyen felbontású maga a készülék. Ha túl nagy tévét nézünk túl közelről, akkor még hd-filmeknél is látjuk a pixeleket és nem lesz élvezhető a műsor.
| Távolság (méter) | HD (hüvelyk) | 3D (hüvelyk) |
| 1 | 26 | 26 |
| 1,5 | 33 | 37 |
| 2 | 46 | 55 |
| 2,5 | 55 | 60 |
| 3 | 60 | 60 |
| 4 | 60 | 60 |
Milyen távolságra ül a tévétől?
Ha egy átlagos hd felbontású tévét például másfél méterről nézünk, akkor a 32 hüvelykes átló az ideális, három méterről már 60 hüvelykes a jó választás. Ugyanekkora távolságban a 3D tévékből nagyobbat kell venni, 2 méter távolságból egy 55 hüvelykes tévén tudjunk leginkább élvezni a 3D élményt. Ha akkora a nappalink, hogy négy méterre ülünk a tévétől, akkor 60 hüvelykes tévé lenne az ideális, de ilyenkor már felmerül a projektor lehetősége, mert kevés ennél nagyobb tévé van a piacon.
A következő lépés annak eldöntése, hogy milyen legyen a tévé: okos, hagyományos vagy 3D? Ha a szó hagyományos értelmében vett tévét keres, amivel tévéműsort lehet nézni, esetleg összekötni médialejátszóval, dvd-lejátszóval és hangfalakkal, akkor az olcsóbb kategóriákban érdemes keresgélni. A legolcsóbb tévéknek kisebb a kijelzőjük, nem mindegyik full hd felbontású, még mindig találni hd ready tévéket, amelyeken 720p-s a kijelző. A legolcsóbb tévéknek valószínűleg lcd a kijelzője, ledes tévét és plazmát ebben a kategóriában nem kapni.
A következő lépcsőfok az okostévé, itt már különböző kritériumoknak kell megfelelnie a televíziónak, hogy okosnak nevezzük. Az okostévékkel lehet internetezni, ezt általában wifivel oldják meg. Tele vannak különböző alkalmazásokkal, ezek egy részét a gyártó telepíti rá, más részét le lehet tölteni egy erre kialakított alkalmazásboltból. Az okostelevíziókkal lehet facebookozni, skype-olni, YouTube-ot nézni és szerencsésebb országokban on-demand szolgáltatásokra előfizetni.
A gyártók ráálltak az okostévék gyártására, egy átlagos elektronikai üzletben a tévék egyre nagyobb aránya ilyen, a 81 centiméternél (32 hüvelyk) nagyobb képátlójú televíziók kategóriájában szinte nem is találni hagyományos tévét. Ráadásul az okostévék általában magasabb minőséget képviselnek, így ha valaki csak tévézni szeretne, de azt egy jó tévén tenné, akkor is okostévét kell választania, ha soha nem használja az alkalmazásokat. A trendek hasonlítanak az okostelefonok előtti mobilpiaci trendekhez: sokan csak telefonálni szerettek volna a telefonjukkal, de a gyártók telepakolták mindenféle olyan extrákkal az akkori mobilokat, amit soha nem használtak a felhasználók.
Okostévékből számtalan modell létezik. A legegyszerűbbekkel még csak internetezni lehet, az érintőképernyős modellekre pedig már rajzolhatunk is egy speciális ceruzával. A televíziók felében van beépített kamera, amellyel videotelefonálni lehet, vagy ha mozgásérzékelő is van a tévében, akkor játszani is. A legújabb okostévéket telefonról és tabletről is lehet irányítani, illetve az éppen futó műsort is át lehet húzni ezekre a megfelelő alkalmazással. Alkalmazásokból rengeteg van, a gyártók újabb és újabb funkciókkal próbálják eladni termékeiket. Vásárláskor a felhasználónak kell eldöntenie, hogy tényleg szüksége van-e két tunerre a tévében, hogy egyszerre két műsort lehessen nézni: az egyik csatornát a tévén, a másikat a tableten. Vagy akar-e NFC-t a tévére, hogy a mobilról egy érintéssel áttegye a képet a tévére.
A fenti szolgáltatásoknál sokkal fontosabb, hogy plazma, lcd vagy ledlcd legyen a kiválasztott tévé. Néhány éve még vérre menő harcok folytak a plazmahívők és lcd-fanatikusok között. Mára már kitisztult a helyzet, a plazma szinte teljesen kiveszett az üzletek kínálatából. Egy-két gyártó még próbálja népszerűsíteni a plazmát is, de az lcd lassan teljesen kiszorítja a piacról.
Nagyon egyszerű eldönteni, hogy melyiket válasszuk, csak azt kell végiggondolni, hogy mire szeretnénk használni. Írtunk már a két technológia különbségéről, most csak néhány mondatban elevenítenénk fel ezt. A plazma főleg gyors mozgások megjelenítésére jó, sötét szobában érdemes használni, mert a napfényben fakóbbak a színei és valamivel többet fogyasztanak, mint az lcd-tévék. Az lcd-k nagy előnye, hogy napfénynél is jól látható a kép, kisebb méretben is kaphatóak és játékkonzoloknál is inkább ezt javasolják. Ha valakinek az energiahasználat a legfontosabb szempont, az ledes tévét válasszon, ezek fogyasztanak a legkevesebbet. Érdemes azonban megjegyezni, hogy éves szinten is alig néhány ezer forintról van szó, ne ez legyen a döntő szempont vásárláskor.
Jellemző tendencia, hogy a két éve még drágának számító ledes tévék mára teljesen elterjedtek. A gyártási költségek csökkenése azt eredményezte, hogy szinte nem is találni nem ledes lcd tévét. Ugyanennyire elterjedt már a 3D is, egy-két éve még ezzel próbálták eladni a tévéket, ma már bizonyos képernyőnagyság felett alig találni olyat, ami nem 3D. Érdemes meggondolni ezt is, jelentősen nem drágítja a tévét a funkció megléte. Bár egyelőre nincs rá elegendő tartalom és még egy 3D-képes Blu-ray lejátszót is kell venni (ezek 30 ezer forintnál kezdődnek), kihasználható a 3D akkor is, ha csupán a tévéadást konvertáljuk át vele.
A 3D tévéknél nem mindegy, hogy aktív vagy passzív szemüveggel kell nézni. Az aktív szemüveg nehezebb és tölteni kell, a passzív nagyjából olyan, mint egy napszemüveg. A tévé megvásárlása előtt érdemes megnézni, hogy hány darab szemüveget adnak (ha csak kettőt és négy tagú a család, akkor gyorsan be kell szerezni még két szemüveget, ami sokszor nem is annyira olcsó). Ki kell próbálni, hogy ha kilencven fokkal elfordítjuk a fejünket, vagyis lefekszünk, akkor is látni-e a képernyőt (néhány régebbi modellnél ilyenkor elsötétül a kép).
A felbontásra nem érdemes sok szót elvesztegetni, a hd readyt egyszerűen nem érdemes venni. Mivel az elektronikai kiállításokon bemutatott 4k2k még nem kapható kereskedelmi forgalomban, így marad a full hd.
Tévévásárláskor a felhasználók olyan adatokba is belefuthatnak, mint a kontrasztarány (a képernyőt alkotó pontok legvilágosabb és a legsötétebb állapota közötti fényerőeltérés), frissítési frekvencia (milyen gyorsan frissíti a tv panel a képet). A gyártók szeretik hangsúlyozni ezeket a számokat, de a mai tévék már megfelelő kontrasztaránnyal rendelkeznek és az alacsonyabb frenvenciájú tévék is megfelelőek, nem szokott vibrálni a kép. Ha már itt tartunk, a boltban lépjen kettőt oldalra és nézzen rá éles szögből is a tévére, hogy jók-e a színek, nehogy úgy járjon, hogy csak a tévé előtt ülve élvezhető a kép.
Nagyon fontos, hogy elég csatlakozó legyen a televíziókban és az sem mindegy, hogy ezek hol helyezkednek el. A nagyfelbontású tévéknél a hdmi-csatlakozó a legfontosabb, hiszen hdmi-bemenet található a bluray-lejátszókon, set top boxokon, laptopokon, játékkonzolokon és a legújabb fényképezőgépeken, videókamerákon – könnyű belátni, hogy nem egyet fogunk rácsatlakoztani a tévére. Legalább három hdmi-csatlakozó legyen a tévén, de az sem baj, ha ennél több van. Ezek elhelyezkedésnél jobb, ha nem mindegyik hátul van, hanem oldalt is tudunk csatlakoztatni készülékeket a tévéhez, a fülhallgató-kimenetnél pedig nem jó, ha hátul van a jack-dugó. Elég csak arra gondolni, ha a tévét a falra szereljük, akkor nagyon zavaró, ha hátul vannak a csatlakozók.
Egy praktikus tanács a végére. Mindenkinek mások a preferenciái, más az ízlése, így a szakemberek is azt mondják, hogy ki kell próbálni a tévéket vásárlás előtt. Ezt márkaboltokban érdemes megtenni, mert ott a beállításokon is lehet változtatni. Az okostévék elterjedésével az sem mindegy, hogy milyen a tévé menürendszere, meg kell nézni, kézre áll-e, könnyen kezelhető-e a tévé. Olyan ez mint a mobiltelefon, ha minden nap használunk valamit, fontos, hogy egyszerű legyen a kezelése.
Nagy láncokban ezt nem tehetjük meg és ott a színeket sem érdemes összehasonlítani egymással, mert mindegyik túl élénkre van állítva, olyanra, ahogyan otthon nem használnánk.
Végül ne feledkezzen meg a dizájnról, hiszen a nappali kiemelt helyén áll majd a tévé és minden nap látni fogja a következő néhány évben. A mai tévék már vékonyak, még a plazmatévéknek is sikerült utolérni az lcd tévéket ebben.