Megvan az, amikor apu panaszkodik, hogy milyen lassú és megbízhatatlan a drágán vett számítógép, és pár perc múlva kiderül, hogy százszámra tenyészik rajta a vírus, az adware, az ilyen-olyan toolbarok? Amikor minden Facebook-poszt előtt öncenzúrának kell alávetnie magát az embernek, mert anyu is feliratkozott, bejelölt, muszáj volt visszaigazolni, és azóta mindent lát, mindent elolvas, mindent belájkol? Amikor el kéne magyarázni a nagybácsinak, hogy a link, amire rákattintott, éppen most szórja tele a Facebook-falát azzal, hogy itt a legbotrányosabb tinipornó ever? Rászabadult egy generáció az internetre, akik nem számítógéppel nőttek fel, végtelenül naivak, és még annál is lelkesebbek – ez pedig nem túl jó kombináció. De mire tanítsuk meg őket, hogy mindenkinek kevésbé legyen ciki a helyzet? Tíz egyszerű leckében foglaljuk össze.
Az internet, és azon belül a közösségi média kicsit olyan, mint egy használtautó-piac a nyolcvanas évekből: rettentően szórakoztató és sokszínű, változatos őrültekbe futhatunk bele minden sarkon, és egy csomóan akarnak átverni. Ennek megfelelően vértezze fel magát némi egészséges gyanakvással, ne küldjön tovább gondolkodás nélkül láncleveleket és nyilvánvaló álhíreket puszta segítőkészségből. Ne higgye el, hogy Nigéria királya a segítségét kéri a vagyona külföldre menekítéséhez, hogy épp most nyert egy iPadet, vagy a bankja szeretné, ha újra megadná a személyes adatait. Amit egy postaládába bedobott szórólapon nem hinne el, azt ne higgye el online sem, ez jó kiindulási alap.
Ha valakit a saját gyereke hajlandó facebookos ismerőssé fogadni, az hatalmas bizalmat jelent a szülő felé, különösen egy tizenévesnél. Becsülje meg ezt a bizalmat, és ne éljen vissza vele, ne hozza a gyerekét kellemetlen helyzetbe a barátai előtt. Nem kell kényszeresen minden bejegyzéséhez hozzászólni és belájkolni, nem kell ismerősnek jelölni az összes barátját. És igen, néha jobb félrenézni, amikor olyan témákról és hangnemben ír, amit a szülei előtt egyébként nem engedne meg magának. Bármekkora humorpotenciált is érez benne, ne viselkedjen úgy, mint Ricky Gervais zseniális sztorijának főhőse:
Az internet alapvetően egy közvetlen hely, nem kell úgy hozzáállni, mintha hivatalos levelet írna a sóhivatalba. Például nem kell minden facebookos vagy fórumos kommentet úgy kezdeni, hogy Tisztelt Ön, és úgy befejezni, hogy üdvözlettel, özvegy Tököli Gáspárné, Pécelről. Főleg, ha az a komment esetleg csak annyi, hogy boldog születésnapot. Persze, udvariassági formulának szánja, de az interneten nem így kell udvariasnak lenni. A tegeződés sem feltétlenül udvariatlanság, hanem általános szokás netszerte. Néha még egy szmájlit is megengedhet magának!
Tavaly májusban David Cameron brit miniszterelnökön röhögött a fél internet, miután kiderült, hogy évekig abban a hitben használta a LOL rövidítést, hogy az azt jelenti, lots of love, azaz sok szeretet. Valójában azt, laughing out loud, vagyis hahaha. Ilyesmibe könnyű belefutni, és kérdezni mindig sokkal kevésbé ciki, mint olyannak lenni, mint a vicceskedő nagybácsi, aki megkérdezi a gyerekeket a családi ebédnél, hogy ki kapott karót az isiben, miközben a diákszleng pont húsz éve használta utoljára ezeket a szavakat az iskolára és az egyes osztályzatra.
Az emailezésnek megvannak a maga íratlan szabályai, amikre az ember előbb-utóbb, pár postafiók elfogyasztása után rájön magától is, de persze egyszerűbb nem a saját kárunkon tanulni. Először is: ne adjuk meg nyakra-főre mindenhol az emailcímünket, regisztrációkhoz és egyebekhez használjunk egy másodlagos, eldobhatót – így nem megy tele levélszeméttel a fiókunk. Vagy legalábbis később megy tele. Ne küldözgessünk tovább láncleveleket, hoaxokat, gigantikus csatolmányokat, továbbá ha sok embernek küldünk levelet, akik nem ismerik egymást, használjuk a BCC mezőt a címek elrejtésére. És tényleg elég a napi egy 15 megás vicces Powerpoint-diavetítés.
A látszattal ellentétben az interneten nem minden csupa gyerekpornó, vírus, Anonymous, 4chan, és a bankszámlánkra fenekedő hekker. Ha nem csinálunk hülyeséget, és élesre töltött vírusirtóval-tűzfallal netezünk, minimális az esélye annak, hogy elkapjon valamit a gépünk. Nagyon nagy valószínűséggel senki nem próbál időt-energiát nem kímélve, bonyolult és kifinomult módszerekkel betörni a számítógépünkre, ehelyett általában faék egyszerűségű, átlátszó trükkökkel vadásznak jelszavakra és személyes adatokra a rosszfiúk a neten. Legyen elővigyázatos, gyanakvó, de azért ne parázza túl a dolgot. És ami a lényeg: semmit, de semmit ne higgyen el abból, amit a hollywoodi filmek mondanak az internetről vagy a számítógépekről úgy általában.
A pszichológusok szerint természetes jelenség, hogy a neten előbújik az emberből a troll. Az anonimitás, a fizikai távolság, az aszinkronitás (van idő gondolkodni egy-egy válaszon), a következménynélküliség olyan környezetet teremt, ahol a leírt szavaknak nem érezzük a súlyát annyira, mintha kimondanánk őket. Tudat alatt csak ártatlan játéknak vesszük a kommentelést, amit nem is mi magunk teszünk meg, hanem a csak online létező alteregónk. Ezt tartsa észben, ha a neten különösen bicskanyitogató kommentekbe botlik. Lehet, hogy az illető nem is olyan sötét, csak azt élvezi, ha másokat felidegesít. A legjobb egyszerűen nem foglalkozni velük, nem reagálni rájuk. Akkor is, ha ez néha nagyon nem könnyű.
Alapszabály: az interneten semmi sem szent. Nem mondjuk, hogy jól van ez így, de így van, történelmileg így alakult, ezzel kell együtt élnünk. Meg azzal, hogy mindenből van pornóverzió, minden témában előkerül valaki, aki a tiszta szívből védi a legvédhetetlenebb hülyeségeket is, és hogy tényleg rajonganak a My Little Pony rajzfilmért egészséges felnőtt emberek. Néhány netezőnek nagyon-nagyon fura humora van, másoknak nagyon fura meggyőződéseik arról, hogyan működik a világ. Az internet alapvetően egy nagyon jó próbája az ember toleranciájának, főleg azért, mert rengeteg netező csúnyán elbukik ezen a próbán. Cserébe viszont jó hír, hogy bármilyen bizarr és obskúrus az érdeklődési köre, biztosan talál majd olyanokat, akik pont ezt osztják.
Gondolja meg mit ír, milyen képet tesz fel a netre, mert az bizony örökre ott marad, ha letörli, akkor is megőrzi a Google, vagy egy screenshot valakinél. Többek között ezért is fontos, hogy védje a személyes adatait, amelyekkel könnyű visszaélni, ha kikerülnek a netre. Ma már nem az a világ van, hogy a telefonkönyvből bárkinek kikereshető a neve, száma, lakhelye, foglalkozása, és ezzel senki nem él vissza.
A neten szinte minden megtalálható ingyen, vagy legalábbis szinte mindennek van ingyenes alternatívája. Ebből fakadó tanulság, hogy ha bármilyen tartalomért, szolgáltatásért pénzt kérnek, az alapban legyen gyanús, és nézzünk körül, hátha van belőle korlátozott tudású vagy minőségű, esetleg reklámokkal kitömött, ingyenes változat. Meg fog lepődni, mennyi mindennek van! Az érem másik oldala, hogy ami ingyen van, az sokszor nem legális, vagy kellemetlen mellékhatásokkal (vírus, adware, spam) jár. Arról azért jó ha tud, hogy a magyar jog szerint zenét, filmet magáncélra letölteni szabad.