2003. augusztus 14-én egyszerre nyolc amerikai államban állt le az áramszolgáltatás, és két napig nem is sikerült helyreállítani azt. A leállás nemcsak az Egyesült Államok keleti partvidékét, hanem Kanadát is érintette, csak Ontario államban tízmillióan maradtak áram nélkül.

Az áramkimaradás elsődleges oka egy szoftverhiba volt az ohiói First Energy Corporation irányítótermének riasztórendszerében. A kezelőszemélyzet mulasztása miatt az egyszerű áramszünetből az egész elektromos hálózatra kiterjedő leállás lett; ez körülbelül ötvenmillió embert érintett összesen.

Mivel mindez alig két évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után történt, sokan attól tartottak, hogy az emberek újra hasonlóra fognak gyanakodni, és kitör a pánik, de szerencsére nem így történt. Az egészségügyi intézmények biztonsági áramfejlesztői az áramkimaradás pillanatában átvették az energiaellátás feladatát, így a kórházakban nem volt nagyobb fennakadás. A nagyvárosokban ugyanakkor leállt a közlekedés: nem működtek a jelzőlámpák, és megállt a metró is.

Öt évvel az események után sikerült felbecsülni a járulékos károkat és az eseményhez köthető halálos áldozatok számát is. Eszerint az áramszünet közvetve 11 ember halálát okozta, és körülbelül hatmilliárd dolláros kárt okozott. Ekkorra az is kiderült, hogy csupán városi legenda az, hogy a nagyobb áramszünetek után kilenc hónappal menetrendszerű demográfiai robbanás következik, mert amikor nem megy a tévé, az emberek szexszel ütik el az időt.