Ha egy cégfelvásárlásnál a vételár nagyobb összeg, mint a teljes magyar államadósság, az ember azért felkapja a fejét. Hát még ha Verizon-Vodafone szuperbiznisznél a csillagászati, 130 milliárd dolláros összeget nem is egy egész cégért, csak annak 45 százalékos, kisebbségi tulajdonrészéért fizetik ki. Benézünk az évtized üzletének kulisszái mögé.
Aligha lepett meg bárkit is, amikor augusztus végén bejelentették, a Verizon amerikai mobilszolgáltató anyacége kivásárolja a vállalatból annak kisebbségi tulajdonosát, a Vodafone-t. A cég már kétszer nekifutott az üzletnek, de se 2004-ben, se 2006-ban nem sikerült tető alá hozni a megállapodást. Akkor még 40 milliárd dollár körüli összegről volt szó az üzletrész áraként, most 130 milliárd lett a végső ár. 29 472 300 000 000 forint.
A megállapodást egyébként a városi legenda szerint nem valami szupertitkos tárgyaláson, vagy sokcsillagos étteremben vacsora közben hozták tető alá két cég vezérei, hanem a New York Rangers egyik hokimeccsén, a Madison Square Garden nézőterén. Ez a harmadik legnagyobb értékű adásvétel az üzleti világ történelmében, az összeg nagyobb mint a teljes magyar államadósság. De vajon miért ér ennyit egy kisebbségi tulajdonrészen, mihez kezd ennyi pénzzel a Vodafone, és miért olyan fontos a Verizonnak, hogy ne legyen mellette tulajdonostárs?
A Verizon nem csak egyszerűen a legnagyobb amerikai mobilszolgáltató a maga 119 millió előfizetőjével, de egy sor másik fontos mutatóban is a legjobb az amerikai piacot uraló nagy négyesben (Verizon, AT&T, Sprint, T-Mobile). Náluk a legnagyobb az előfizetők növekedési üteme, havi átlagban plusz 1,3 millió ügyféllel; a legkisebb az előfizetők lemorzsolódási aránya (1,2 százalék vált más szolgáltatóra havonta); és a legnagyobb az egy előfizetőre jutó bevétel (55 dollár). A legutóbbi pénzügyi jelentés szerint negyedévente 30 milliárd dollár a cég forgalma, és ebből bő másfél milliárd a nyereség. A Verizon tehát jól fut, és a kilátásai is biztatóak – na de 130 milliárd dollár csak azért, hogy a profitot ne kelljen megosztani a kisebbségi tulajjal, ami amúgy sem tud beleszólni érdemben semmibe?
A kézenfekvő válasz az lenne, hogy az amerikai mobilpiac konszolidálódik, a nagy halak egyre-másra falják fel a kicsiket, és ebben a helyzetben a Verizon piacvezetőként sem engedheti meg magának, hogy ne tartsa házon belül az összes nyereséget és kontrollt. A T-Mobile nemrég vásárolta fel a MetroPCs szolgáltatót, a maga közel 10 millió előfizetőjével együtt, a Sprintet a japán Softbank olvasztotta be, az AT&T pedig a T-Mobile amerikai részlegének felvásárlásával próbálkozott meg, de az antitröszt-sóhivatal megakadályozta az üzletet (pedig egészen hasonló lett volna a menetrend, az európai óriáscég egy raklap pénzért cserébe kivonul az amerikai piacról). Ez azonban még mindig nem indokolná a 130 milliárdos óriásbizniszt.
A helyzet az, hogy nem csak az amerikai piac konszolidálódik nagy sebességgel, de az egész világpiac globalizálódik. Szakértők szerint a dolog vége az lesz, hogy egy maroknyi óriáscég marad meg, és ők fedik majd le az egész földgolyót, a kicsit pedig mind elhullanak (Magyarországon ez nem újdonság, mi ebbe születtünk bele, a piacot uraló három, egyenként 100 milliós előfizetői táború multival, a brit Vodafone-nal, a német T-Mobillal és a norvég Telenorral). Hogy ki él túl addig, hogy bekerüljön a néhány gigász közé, nagyjából azon múlik, hogy most mennyire ügyesen manőverezik – a Verizon pedig bátran feltett mindent egy 130 milliárd dolláros lapra és lépett.
Muszáj volt lépni, mert a piac is átalakulóban van: új előfizetői rétegeket megszólítani már csak a fejlődő országokban lehet, ahol sokkal kevesebb az egy ügyfélre jutó bevétel, mint a fejlett piacokon – ahol az előfizetőszámok növekedése egyre lassul. Ebben a helyzetben a cégeknek arra kell hajtaniuk, hogy minél több szolgáltatást adjanak el a már meglevő előfizetőiknek. Például az iszonyúan drága 4G-hálózatok kiépítésével, aminek most még abban a szakaszában vannak a cégek, ahol rendületlenül kell tolni a befektetésekbe a pénzt, reménykedve abban, hogy hamar eljön az a fázis, amikor már megtérül a dolog (persze akkor már valami egészen más, újabb pénznyelő muszáj-fejlesztés lesz napirenden).
A jövő az egy kézben összefutó mobilos, kábeltévés, internetes és tartalomszolgáltatásé. Itt aztán az eddig is éles konkurenciaharcba még olyan szereplő kapcsolódnak be, mint az óriás kábelcégek (mint Amerikában a Time Warner vagy a Comcast), az internet irányából érkező Google vagy Amazon, esetleg a kütyüfrontról besoroló és a szolgáltatási oldalon őrülten terjeszkedő Apple. A Verizonnak alapvető érdeke volt, hogy ebbe a csatába úgy menjen bele, hogy egy kézben van a mobilos, internetszolgáltatói és kábeltévés biznisze, és egyik a másikat erősíti.
Egy ekkora üzlet természetesen nem úgy néz ki, hogy a Verizon főhadiszállásáról áttalicskáznak pár raklap százdollárost a Vodafone-székházba. Az összeg közel felét, 58,9 milliárd dollárt készpénzben adja a Verizon, ezt egy az egyben hitelből szerzi be, összesen öt banktól. A cég hitelállománya ezzel 116 milliárd dollárra nő, ami forintban 26216 milliárdot jelent, vagyis a legnagyobb és legmenőbb amerikai mobilcég adóssága így nagyobb lesz, mint a magyar államé.
A készpénzes rész mellett 60,2 milliárdot Verizon-részvényekben kap meg a Vodafone, a maradék 11 milliárdot pedig további kisebb csereüzletekben, például az olasz Omnitel szolgáltatóban meglevő Verizon-tulajdonrész kerül át a Vodafone tulajdonába.
A Vodafone a vételár nagy részét, pontosan a 71 százalékát, 84 milliárd dollárt nemes egyszerűséggel osztalékként szétosztogat a részvényesei között. Jó eséllyel ez lesz a legnagyobb osztalék, amit valaha cég a saját részvényeseinek kifizetett. A maradék egy részéből saját adósságait törleszti a Vodafone, egy komolyabb összeget elvisz az adó is, becslések szerint nagyjából 30 milliárd dollár marad a cég számláján szabadon elkölthető-befektethető formában.
Az adónál álljunk meg még egy szóra, az ugyanis borítékolható, hogy súlyos botrány fog születni belőle. Egy ekkora üzlet után nagyjából 20 milliárd dollárnak illene lennie az adótehernek, a két cég háza tájáról kiszivárgó hírek szerint azonban meg fogják úszni valahol 5 milliárd magasságában az egészet, ráadásul azt is az amerikai adóhivatal nyeli le, miközben a britek (a Vodafone ugyebár brit cég) hoppon maradnak. Ez úgy lehetséges, hogy a Vodafone amerikai részlege (ami eladja a Verizon-tulajdonrészt) papíron egy holland holdingcég tulajdonában van, aminek nem kell adóznia a gigászi bevétele után. A holland trükkel egyébként sok más óriáscég is él, és spórol meg milliárdos nagyságrendben adót. A britek eddig is lázadoztak a dolog ellen, most, hogy nagyjából 13 milliárd font adóbevételtől esnek el, minimum a duplájára fog emelkedni a hangerő.
Akárhogy is, a Vodafone-nál az üzlet végén nagyjából 30 milliárd dollár fog tisztán megmaradni, amit vélhetőleg rögtön neki is áll elkölteni a cég, amíg a boldog részvényesek az osztalékuk számolgatásával vannak elfoglalva. Nagyjából 10 milliárdnak már megvan a helye: a Project Spring fantázianevű, hatalmas európai infrastruktúra-fejlesztési tervet finanszírozza meg belőle a cég, ami három évig tart majd, és a végére a világ legjobb és legmegbízhatóbb 4G-hálózata lesz az eredmény, ami Európa területének 90 százalékát lefedi. És ezen a ponton már a magyar felhasználók is profitálnak majd az amerikai mobilpiac gigaüzletéből.
És emellett még bőven marad pénz cégfelvásárlásokra is, a pletykák szerint az első felvásárlási célpont a brit Liberty Global telekomcég (többek között a magyar UPC is ehhez a cégcsoporthoz tartozik), ami az egész európai kábeles piacon növelné meg alaposan a Vodafone súlyát. Rebesgetik még a spanyol Jazzlet és Ono és az olasz Fastweb nevét is, illetve a frissen felvásárolt német kábeles szolgáltató, a Kabel Deutschland rendbetételéhez is jól fognak jönni a Verizon-féle milliárdok.
Érdemes megjegyezni, hogy az üzlettel a Vodafone ugyan megerősíti európai pozícióit, és az amerikai visszavonulással Európára és a harmadik világra koncentrálja az erőit, összességében mindenképpen csökkenni fog a súlya a piacon. Ez pedig éppen annak köszönhető, hogy brutális mennyiségű pénzt oszt szét a részvényesei között, akik ezért minden bizonnyal nagyon szeretni fogják, és a részvényárfolyam is biztosan meglódul, de a végkicsengés mégiscsak az, hogy 84 milliárd dollár kerül a át a Vodafone tulajdonosainak a számláira a cég zsebéből. Aztán hogy ezt ők mire költik el, az már egy másik történet.