A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium konferenciát szervezett a magyar online oktatás helyzetéről. Kiderült, hogy a legnagyobb probléma az, hogy nincs elég támogatás, nincs óraszám arra, hogy a pedagógusok digitális anyagokat fejlesszenek, az online oktatást pedig nem tudja értelmezni a magyar jog. Jó kezdeményezések viszont legalább vannak. A szakemberek szerint közoktatást és a felsőoktatást teljesen máshogy kell kezelni, utóbbiban már égető kérdés új tanulási forma bevezetése.
E-learningről, digitális tananyagokról és online oktatásról rendezett konferenciát a Kommon, a BME kommunikációs szakkollégiuma. Bár a világon egyre inkább terjed az online oktatás, a digitális taneszközök használata, a digitális tananyagokra már szabvány is létezik, de az egységesítéstől a gyakorlatban mégis messze vagyunk. Hát még attól, hogy az oktatásban a mindennapok része legyen bármi más is a munkafüzet meg a papíralapú tankönyv helyett.
Nem spoilerezek túl sokat azzal, hogy az egyik legnagyobb gond, az, hogy a tanárok nem kompetensek: sokaknak nemhogy a digitális tananyagok összeállítása, de egy link beszúrása is gondot okoz. Ha pedig ezzel nincs gond, akkor nincs idejük rá. Ha idejük is lenne, akkor pénz nem jut. De azért kis lépések vannak: az online oktatás még sehol, de a blended learning (kevert oktatás), azaz a online, digitális és hagyományos eszközöket ötvöző tanulás már itthon is alakulgat.
Könczöl Tamás, Faragóné Hajdok Ilona, Fodorné dr. Tóth Krisztina, Sziget Ágnes
Mindjárt a kezdő kerekasztal-beszélgetésen kiderült, hogy a magyar szabályozás a felsőoktatással kapcsolatban csak a nappali, az esti tagozatot és a távoktatást ismeri. Ez alapján az online képzéseket a távoktatás alá sorolják be, azonban az online kurzusokról a jogszabály nem rendelkezik. A közoktatási törvényben (mely a középiskolák és az általános iskolák működéséről szól) egyáltalán nincs benne, ezzel a résztvevők szerint jó tíz évvel maradtunk le a világtól.
Nem jobb a helyzet a felsőoktatásban sem, két éve ezt mondta nekünk az oktatási államtitkárság: „A felsőoktatási képzésben nincsenek akkreditált online kurzusok, és nem is lesznek.” Ahogyan a közoktatásban, úgy a felsőoktatásban is szükség van a tanár-hallgató személyes kapcsolatára, így egyik képzésben sem lehet helye az online kurzusoknak.
Nem motivált az előrelépésben sem a tanár, sem a kormányzat, sem a törvényhozó, az egésznek nincs valódi támogatottsága, pedig saját tapasztalataik alapján a tanárok és a diákok is szívesen használnák az online anyagokat.
Azért is baj, hogy nincs támogatása a e-learningnek, mert a a digitális eszközökkel a fiatalok nagyon érzékeny időszakban találkoznak, viszont semmilyen minta nincs előttük, így nem biztos, hogy egyedül megtalálják a megfelelő utakat.
Némi ellenvéleményt fogalmazott meg Könczöl Tamás, aki szerint, ha valaki hozzá akar férni, akkor már elérhet a digitális anyagokat, hiszen hamarosan megújulnak az e-Magyarország-pontok, és létezik például a Digitális Miskolc Program,amelyben 12 ezer ember juthat digitális eszközökhöz.
Az e-learning tényleg gyerekcipőben jár, de szerencsére nemcsak azért, mert kevés a kidolgozott tananyag: azért is, mert a legkisebbek is tanulhatnak így. Az e-learining az alsósoknál a kompetenciafejlesztéshez járulhat hozzá. 2014-ben a pedagógus személye önmagában már sokszor nem elég: ha kombinálják a kettőt, nagyon jó eredmény jöhet ki belőle.
Most is alapelv, hogy a kicsiknek játékosan tanítanak, a humán irányba nyitottabb gyerekek sem kell, hogy szenvedésként éljék meg mondjuk a matektanulást. Attól sem kell tartani, hogy a kütyükkel gépükbe zárkózott kockákat nevelnénk a gyerekeinkből, hiszen inkább újfajta készségeket tanítanak, kinyitják a világot, bízhatunk benne, hogy az ebben a korban nagy mozgásigényű gyerekek nem ragadnak le egy-egy kütyü mellett.
Ráadásul a változás nem robbanásszerű, a szakértők szerint az új jelenségeknek ciklusa van: először azt hisszük, mindent megváltoztat, megold majd, aztán inkább besimul a meglévő rendszerekbe. A kisebb gyereknél ez a gyakorlatban is látszik: szépen beleillik a tevékenység-központú részekbe: a végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy a gyerekek kockákkal rakják ki egy feladat megoldását, vagy képernyő nyomkodják a helyes válaszokat.
A tanárok szerint az átmenetben a digitális eszközök, például táblagépek leváltják majd a tankönyveket, de az írást nem, legalábbis nem szeretnék.
6-11 éves gyerekeknek elérhető az okosdoboz.hu: ez lényegében egy játékos, digitális feladatgyűjtemény. A kerettantervre, nem pedig tankönyvekre épül. Több anyag ingyen kipróbálható, a tanárok eldönthetik, akarják-e használni. A feladatokat 21 iskolából 1200 gyerek és 21 tanár tesztelte.
Program volt
Állami szinten is készült már azért valami: a „Bárczi Gusztáv Bárczi Gusztáv digitális tananyagfejlesztő program” már összeraktak „a digitális nemzedéknek”, gyógypedagógus hallgatóknak 14 magyar nyelvű, egy angol nyelvű digitális tananyagot. Az anyagok ráadásul akadálymentesek.
Az Y- Z-generáció már készségszinten kezeli a digitális eszközöket, ezért kézenfekvő, hogy ezen a szinten digitális tananyagokat alkalmazzanak, viszont a szakértők szerint minden célra a megfelelő eszközt érdemes használni, nem szabad túlerőltetni a digitalizálást sem.
Sajnos a digitális anyagokra való átálláshoz a gyakorlatban semmilyen támogatás nincs, hiába érhető el elvileg már most rengeteg tananyag és taneszköz. Az eddigi tapasztalatok alapján lelkes kollégák próbálkoznak a saját óráikon, de egyedül nehezen megy. Amúgy is leterheltek, az egészből akkor lehetne bármi hasznos, ha külön óraszámot kapnának arra, hogy eddigi adataikat átültessék digitális formába.
A felsőoktatással kapcsolatban megoszlanak a vélemények: mivel itt kissé más az e-learning szerepe, mint az oktatás alsóbb részein, vagyis csak a tudás átadásáról van szó, nem kompetenciafejlesztésről, néhány szakértő szerint olyan nagy probléma nincs, míg mások szerint rettentően égető kérdésről van szó, sürgősen át kell lépni a határokat. Az egyetemeken, főiskolákon jellemzően nem infrastrukturális problémák vannak, azaz számítógépből van elég, nem tartalomhiány, hanem a képzés módszereit kell újragondolni.
A másik oldalról pedig már megtörtént az átállás: a hallgatók a legritkább esetben vesznek ki a könyvtárból könyveket, gyakorlatilag csak akkor, ha az anyagokat online nem érik el. Online kurzusok (MOOC – massive online open course), nem Magyarországon, egyelőre főleg angolul, de már bárkinek elérhetőek. A megfelelő talaj tehát már megvan az átálláshoz (bár a digitális könyvtáraknak még van hova fejlődniük).
A felnőttképzésben (azaz a nem egyetemi, főiskolai szinten) a kép meglehetősen heterogén. Talán itt van már most is a legtöbb digitális tananyag és online oktatás, ha beleértjük a munkahelyi és a mukaerőpiaci képzéseket is. A helyzet azonban így sem egyszerű: ugyan a felnőtt tanulók jelentős része önszerveződően módon tanul, másik részük nem, nekik utat kellene mutatni, megint másik részük pedig azt sem tudja, miről van szó, az eszközök használatára sem képesek.
Tolmács Márk, a Ustream termékmenedzsere elmondta, hogy a cég nem akar kifejezetten online oktatás irányába elmenni, erre nem fognak külön fejleszteni. Továbbra is szeretnének platform maradni, amit ingyen bárki, bármire használhat. Akár online oktatásra is.
Erre példa az Eleutian nevű vállalkozás: tanárok videón, élőben, Ustreamen tanítanak angolt Ázsia elmaradottabb részein lakóknak. A tanárok képzett amerikaiak, akik szemtől szembe vagy csoportosan tanítanak a szolgáltatón keresztül.
Az online oktatáshoz és a digitális tananyagok kezeléséhez már ma is léteznek keretrendszerek, például a nyílt forrású és ingyenes Moodle vagy az Iliasde a tanárok nem nagyon használják ezeket, legfeljebb tartalmat töltenek fel rájuk, semmilyen ezen túl mutató funkcióját nem használják. Pedig lehetne pontozni a teljesítményt, teszteket íratni és egymásra épülő anyagokat készíteni.
Duchon Jenő szerint, aki a NAV-nál foglalkozik távoktatással, ezekkel a rendszerekkel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy mi az, amihez nem kell külön telepíteni? Kézenfekvő válasz a web, ahol tartalomszolgáltatás már most is rengeteg ingyenes oldal van, például a Google Sites vagy a Facebook: „Facebookra felteszem az a zh-eredményeket, azt mindenki megkapja a maga kis eszközére, nem kell külön bejelentkezni” – foglalta össze az előnyöket Duchon.
A web azért is jó pálya, mert könnyebb akadálymentesített tananyagokat készíteni rajta: fogyatékkal élőknek úgy kell digitális tananyagot tervezni, mint bárki másnak – mondta Békefi Éva, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft. képviselője. Egy webes anyagnak pont annyira kell akadálymentesnek lennie, mint bármilyen más weblapnak ahhoz, hogy bárki tudja használni: a képeket és a videókat feliratkozni kell, a navigációt pedig egyértelműen kell megtervezni.