Egyes elemzők szerint az Alibabát a tőzsdére lépés után 15-20 milliárd dolláros áron jegyezhetik – ez magasabb, mint a Facebook 16 milliárd dolláros rekordja. A Google, az Ebay és az Amazon keverékeként is emlegetett Alibaba az egész e-kereskedelmet átformálhatja. A Szilícium-völgyet elönti a pénz, mi meg olcsón vehetünk színpadi lézert és csipkés kombinét.
A kínai e-kereskedő cég, az Alibaba nemrég bejelentette, hogy hamarosan a tőzsdére lépnek. Hogy erre minden gazdasági lap, kockázatitőke-befektető és tech hírportál felkapta a fejét, egyáltalán nem meglepő: ez a lépés olyan jelentőségű, hogy annak nemhogy a kínai gazdaság, de még a Szilícum-völgy is megérezheti a súlyát.
A szakértők szerint az amerikai tőzsdére lépéssel az Alibaba – amit gyakran emlegetnek a Google, az Ebay és az Amazon keverékeként – akkora nyitóértékkel startolhat, ami a legnagyobbakéval vetekszik. Sőt, elképzelhető, hogy még a Facebook rekordját is megdönti.
Az Alibaba alapítója egy különc vállalkozó, Jack Ma, aki egyébként Kína nyolcadik leggazdagabb embere. 1995-ös seattle-i útján figyelt fel az internet lehetőségeire, majd miután hazatért, elindította a China Pagest, az egyik első kínai internetes oldalt. Már akkor online üzletben gondolkodott, amikor a telefonkábelre Kínában még színesfémként tekintettek.
A China Pages nem volt túl nagy siker – túl alacsony volt az internetes penetráció Kínában –, de négy évvel később Ma megalapította az Alibabát. Eleinte arra használta a céget, hogy összekösse az amerikai kereskedőket a kínai beszállítókkal. Ebből gyorsan kinőtte magát a kiskereskedelmi oldal, a Taobao, ahol már 8 millióan kínálták a termékeiket. A Tmall már kimondottan az online boltokat célozta meg: a legnagyobb cégek árulták itt a termékeiket kínai vásárlóknak.
Ezzel az üzlettel Ma 2005-re már az Ebayt is megszorongatta Kínában, a következő évben pedig az Alibaba lett a legnépszerűbb e-kereskedelmi oldal. Az Ebay képviseletében Meg Whitman ugyan megkereste Ma-t, hogy nem lehetnének-e partnerek, de Ma inkább a Yahoo egymilliárd dolláros ajánlatát fogadta el. Az Ebay egy évvel később már ki is vonult Kínából. Ekkor hangzott el Ma azóta elhíresült aranyköpése:
Az Ebay talán egy cápa az óceánban, de én egy krokodil vagyok a Jangce folyóban. Ha az óceánban küzdenénk meg, veszítenénk, de ha a folyóban, megnyerjük.
Ha az Alibaba a tőzsdére lép, könnyűszerrel lesöpörheti a kínai piacról a maradék riválisait. De várhatóan nem érik be ennyivel; valószínű, hogy a globális piacot célozzák meg, és a legnagyobbakkal akarnak versenyezni.
Hogy mivel foglalkozik az Alibaba? Online vásárlással, online fizetési rendszerekkel, cégek közötti értékesítéssel, szállítmányozással, nagykereskedelemmel és felhő alapú számítógépes rendszerekkel. És ezzel rengeteget keresnek.
Az Alibaba felhő alapú szolgáltatásai leginkább az Amazon Web Services-re emlékeztetnek, mert a felhasználók itt is tárhelyet és számítási teljesítményt vásárolhatnak. Így nem kell saját szerverekre költeniük, hanem bérelhetnek mástól. Ebben még nincs is semmi különös: az igazán nagy pénz az e-kereskedelemből jön.
A kínai Ebayen, a Taobaón vásárlók adhatnak-vehetnek mindent, az ehető csavarhúzókészlettől a katonai Black Gate kondenzátoron át a csipkés kombinéig. Nyugati cégek is használják: a Nike, a Levi's és a Disney például a Tmall-on keresztül adja el a termékeit a kínai vásárlóknak. A Taobao egyike az internet 20 leglátogatottabb oldalának.
A SEC-hez benyújtott üzleti jelentések szerint csak az Alibaba kiskereskedelmi (retail) részlege tavaly
A számokból is látható, hogy az Alibaba Kína legnépszerűbb e-kereskedelmi csomópontja: az e-kereskedelmi tevékenységek 80 százaléka itt zajlik. A Single Day-en (ez a kínaiak Black Friday-ünnepe, csak az e-kereskedelemben) tavaly novemberben összesen 5,8 milliárd dollár forgalmat bonyolítottak. Egyetlen nap alatt. Jó úton haladnak afelé, hogy ők legyenek az első cég, akik egy év alatt egybillió (igen, ezermilliárd) dollárnyi tranzakciót kezelnek.
(A Wall Steet Journalnak nyilatkozó elemzők szerint a most esedékes üzletnek nem része az Alipay, ami nagyjából a kínai Paypal megfelelője: mindkettőt készpénzátutalásra lehet használni. Pedig ez egy igen jól kialakított rendszer: a vásárló nem közvetlenül az eladónak fizet, hanem a rendszer letétbe helyezi a vásárló pénzét, és az eladó csak akkor kapja meg azt, ha a vevő elégedett a termékkel.)
Az Alibaba piacra lépését az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottság (SEC) készíti elő. Pontosan nem tudni, mennyi pénzről van szó, de egyes elemzők szerint 15-20 milliárd dollárról lehet szó, és nem lehetetlen, hogy az Alibaba megdönti a Facebook 2012-es, 16 milliárd dolláros nyitási rekordját. Igen, ez sok pénz, ha hozzájuk viszonyítunk:
Hogy mikor lépnek végül a tőzsdére, pontosan nem lehet tudni. Az Alibabának nem sürgős; elképzelhető, hogy csak szeptemberben, esetleg még később kerül rá sor. Addig még számos befektetőt megkereshetnek, akik esetleg szintén látnak fantáziát a cégben, és a támogatásukkal még följebb srófolhatják az árfolyamot.
Az Alibaba tőzsdére lépése a Yahoo-nak is fontos esemény. Ők viszont nem befektetésként gondolnak az Alibabára; épp ellenkezőleg, azt tervezik, hogy a cég tőzsdére lépése után eladják a 23 százalékos részesedésük nagyjából felét. Ebből annyi pénz folyna be a Yahoo-hoz, hogy továbbra is folytathatnák a múlt évben megkezdett felvásárlásokat. Tavaly ugyanis 1,2 milliárd dollár értékben vásároltak föl 22 kisebb céget – többet költöttek, mint a Google vagy a Facebook.
Roger Entner, a Recon Analytics alapítója szerint a Yahoo ennyi pénzzel bármilyen kockázatos üzleti döntését finanszírozhatja, majd ismét befektethet valamibe, ami ismét relevánssá teheti a céget. De hát a nagy hatalom nagy felelősséggel is jár; Marissa Mayernek, a Yahoo vezérigazgatójának ezek után komoly eredményeket is kell felmutatnia.
De mennyi pénzről lehet szó? Az elemzők szerint a Yahoo-nak az Alibaba-részvények eladása 7-9 milliárd dollár adózás utáni tiszta jövedelmet hozna. Valószínű, hogy ezek után valamennyit visszautalnak a befektetőknek, saját részvény vagy osztalék formájában. Ugyanakkor az elemzők arra is figyelmeztettek, hogy az Aliababa eladása a Yahoo saját részvényeinek értékét is alááshatja; egyesek épp azért vettek Yahoo-részvényeket, mert a cégnek érdekeltségei voltak az Alibabában, és megörültek a tőzsdére lépés hírének.
Az Alibaba pedig valószínűleg nem marad meg az e-kereskedelemnél; nyilván őket is hasonló érdekek motiválják, mint például a Facebookot a Whatsapp felvásárlásával. Az Aliababáé például 215 millió dollárt fektetett a TangoMe üzenetküldő alkalmazásba, 250 milliót egy San Franciscó-i priváttaxi-szolgáltatóba, a Lyftbe, és 206 milliós részesedést vásárolt az online rendelések szállításával foglalkozó Shoprunnerben.
Látható, hogy többfelé próbálják megvetni a lábukat; ehhez valószínűleg jó alkalom lesz a tőzsdei bevezetés. A kockázatitőke-befektetők sokat nyerhetnek az üzleten, mert az Alibaba nemcsak a vásárlást segíti elő, de maga is szívesen vásárol:
Nyilván sok elemző látja úgy, hogy a Szilícium-völgy startup-felvásárlási mániáját, illetve az ezzel járó ingatag pénzügyi egyensúlyt – a magas kiadásokat és a vártnál kevesebb bevételt – helyre billentheti a kínai tőke.
Az meg egyáltalán nem biztos, hogy a vásárlók is olyan kitörő lelkesedéssel fogadják majd az Alibabát, mint a kínai vásárlók. Az Alipay letéti rendszere hiába barátságos, az Alibabával kapcsolatban a kelleténél többször emlegetik a hamisított árukat, a sötét ügyleteket. (Ez nem meglepő: Kínában európai ésszel fölfoghatatlan mértékű a hamisítás.) Ráadásul, a legtöbb e-kereskedelmi oldallal ellentétben, az Alibabát nem listázzák a kínai keresők és a Google sem.
Ez egyébként szándékos: az Alibaba így akarja elérni, hogy a vásárlók az ő oldalukat használják, ne a nagy keresőket. És bár az árusítás nem kerül pénzbe, azért már különdíjat számítanak fel a kereskedőknek, ha azt szeretnék, hogy a keresésnél kiemeljék a termékeiket. Mivel így nem relevancia szerint listázza a találatokat, hanem fizetési hajlandóság szerint, ez idővel a termékek minőségromlásához vezetett. A vásárlók panaszkodni kezdtek, erre az USA illetékes hatósága feketelistára tette a céget. Azóta sokat javult a helyzet, számos intézkedést hoztak a hamisítás visszaszorításáért, így 2012 decemberében lekerültek a listáról.
A vásárlók nyilván jobban féltik a saját pénzüket, mint egy amerikai kormányhivatal, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jó ár-érték arány végül felülkerekedik a gyanakváson. A Verge-nek nyilatkozó David Pakman, egy befektető elmesélte, hogy amikor a saját DJ rendszeréhez keresett színpadi lézereket, csak nagyon drágán talált, de végül az Alibabán is megtalálta őket: a gyártó az amerikai ár tíz százalékáért kínálta őket.
Az Ebaynek, az Amazonnak és a Google-nek minden okuk megvan az aggodalomra. Szerintem az Alibaba mindenképpen a legnagyobbak ligájában fog játszani. Nincs rá okuk, hogy ne törjenek be az amerikai piacra. Nem az a kérdés, megteszik-e, hanem az, hogy mikor.
- mondta Matthew Turlip, a PrivCo pénzügyi csoport elemzője. És ezzel a véleményével nincs egyedül: ahogy az Economist cikke is megjegyzi, könnyen lehet, hogy 2020-ra az Alibaba nagyobb piacot fog birtokolni az e-kereskedelemben, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, Németország és Franciaország együttvéve.
Ritkán említik, de az Alibaba egyik legértékesebb tulajdona az a rengeteg felhasználói adat, amit az évek során begyűjtöttek. Náluk pontosabban senki nem ismeri a kínai középosztály vásárlóerejét és vásárlási szokásait: a Kínában feladott csomagok 60 százaléka tőlük származik.
Már a személyes adatok is rengeteget érnek – ezekből gazdagodott meg a Google és a Facebook is –, de mivel az Alibaba pénzügyi közvetítői tevékenységet is folytat, elképzelhető, hogy ezt a jövőben nemcsak a kisebb online üzleteknek, hanem a magánszemélyeknek is elérhetővé teszik majd. Vagyis kölcsönt adnak a vásárlóiknak, hogy költsék el náluk.
Ezt nem mindenki nézi jó szemmel. A SEC-hez benyútott dokumentumok is kitérnek rá, hogy a kínai gazdaság működése sok szempontból különbözik a nyugatiakétól; ennek részben az az oka, hogy a kínai termelőeszközök többsége még mindig állami tulajdonban van.
Viszont az Alibaba mégis kínai cég. Az ottani sztenderdek szerint jó minősítéseket kap a kormánytól, de nyugaton komolyabban veszik a transzparenciát. Az Alipay felvásárlása és átszervezése körüli kavarás fölött a kínai kormány például simán szemet hunyt, de a Yahoo részvényei megérezték a történteket. Ha a nyugati piacon akar érvényesülni, az Alibabának muszáj lesz elkerülnie az efféle eseteket.
Ahogy az Economist cikke is kitér rá, a kínai Kommunista Párt nem biztos, hogy jó szemmel nézi, hogy az Alibaba mennyi személyes adatot halmozott föl a kínai állampolgárokról. A nagyobb bankoknak meg az nem tetszik, hogy az Alibaba pénzügyi szolgáltatásokat is nyújt; nyilván fenyegetve érzik magukat, teljes joggal. És az ő lobbierejük igen nagy a kormánynál.
Azt viszont a Párt is beláthatja, hogy az Alibaba tulajdonképpen a bambuszkapitalizmus egyik fő hajtóereje. Az Alibaba több mint hatmillió kiskereskedelmi céggel áll kapcsolatban, így sokkal hatékonyabb lehet, mint a kínai állami szervezetek.