A világ leghatékonyabb rakétarendszere nem emberölésre szolgál, hanem arra, hogy a háborús állapotok helyett nyugodt mindennapokat teremtsen. Ez valószínűleg minden pénzt megér, és minden pénzt meg is adnak érte: az izraeli Vaskupola fejlesztése több százmillió dollárba került. A számlát az Egyesült Államok fizette – cserébe a fegyver technológiáját kapta.
Július 8-án a Hamász terrorszervezet 117 rakétát lőtt ki Izraelre a Gázai övezetből. Ezek közül 45-öt nagyvárosokra, Tel-Avivra és Jeruzsálemre lőtték ki, illetve volt egy, ami az övezettől 115 kilométerre, Háderában csapódott be. A 45 rakétát egytől egyig leszedte a Vaskupola, az izraeli hadsereg rakétaelhárító rendszere.
A Vaskupola csúcskategóriás harci eszköz, de nem támadó fegyver, hanem méregdrága védelmi berendezés. A projekt összköltsége több százmillió dollár volt, de minden pénzt megér. Légiriadó idején az izraeli lakosok korábban csak az óvóhelyekre menekülhettek, a Vaskupola viszont még röptükben szétlövi a rakétákat, még azelőtt, hogy becsapódnának – ha kell, irányt is vált a levegőben. A Hamász Kasszám-rakétái primitív, de gyilkos eszközök, szemben a Vaskupolával, ami még a kiszámíthatatlanul viselkedő sufnirakétákat is kilőheti.
Emlékeznek még, milyen volt a 2013-as cseljabinszki meteorzápor? Milyen lenne mindennap azzal a tudattal kimenni az utcára, hogy ez bármikor megtörténhet? Hogy észbontó sebességű objektumok potyognak az égből, elpusztítva mindent, ami ezeknek az útjába kerül? Na, Izraelnek azon a részén, ami a Gázai övezet közelében van – Aseklónban, Sderotban, illetve, ahogy a mostani helyzet mutatja, Tel-Avivban és Jeruzsálemben –, pont ilyenek a mindennapok.
Amikor a gázai rakétatámadásokra az izraeliek úgy reagáltak, hogy megölték a Hamász katonai parancsnokát 2012 novemberében (Operation Pillar), a szervezet kb. ezerötszáz Kasszám-rakétát lőtt ki Izraelre. Ezeknek 84 százalékát a Vaskupola még röptében megsemmisítette – 1600 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó elfogó rakétákkal ez nem probléma.
Egy ilyen művelethez precíziós rendszer kell: olyan az egész, mintha egy puskagolyót akarnánk röptében eltalálni. A Vaskupola terveivel már évekkel ezelőtt elkészültek, de a döntéshozók korábban még félresöpörték; senki nem hitte, hogy egy ilyen rendszer működőképes lehet. Az izraeli légierő, az IAF is ellenezte a Vaskupola ötletét – valószínűleg jobban szerették volna a 270 millió dolláros induló tőkét a géppark frissítésére fordítani.
Egy Vaskupola-rendszer három részből áll:
Ellenséges rakétaindításnál a Vaskupola radarrendszere érzékeli a kilövést; a lokátor bármilyen időjárási körülmények mellett használható. Ezután a keretszoftver kiszámítja az érkező rakéta várható röppályáját, meghatározza, hogy lakott területre fog-e zuhanni, és ha igen, indítási javaslatot tesz.
Maga az indítás nem automatikus: a kezelőszemélyzetnek éjjel-nappal készenlétben kell állnia, mivel néha csupán pár másodpercük van eldönteni, hogy indítják-e az elfogó rakétát. A Gázai övezetből egy-másfél perc alatt lakott területet érhetnek a Kasszám-rakéták. A hadsereg nem is tervezi, hogy automatizálják az indítást; a Tamir rakéták túl drágák ahhoz, hogy minden jöttment Kasszámra elpazarolják őket.
Az indítás nem automatizált, de a célzás már igen: csak meg kell nyomni a tűzgombot, és a Vaskupola elfogó rakétája automatikusan rárepül a Kasszámra, majd felrobbantja magát. Mint a hatékonysági arányból látható, a rendszer abszolút biztonságot nyújt, csak két hátránya van:
Egy Vaskupola-indítóállás ötvenmillió dollárba is kerülhet, viszont a Tamirok értékét, annak ellenére, hogy nem árulták el, 40-75 ezer dollárra becsülik. Per darab. És ilyenekkel lövik ki a néhány száz dollárból megépíthető Kasszámokat.
Izrael korábbi védelmi minisztere, Ehúd Bárák a CBS-nek azt mondta, szerinte a Vaskupola megéri az árát. Az, hogy Izraelben nyugodtan élhetnek, nem a rakétáktól való állandó rettegésben, jót tesz a gazdaságnak és a társadalomnak is, így nem érdemes pusztán a rendszer költségeiből kiindulni. Mióta megvan a Vaskupola, az emberek nyugodtan elmehetnek dolgozni, nem áll le az élet; hiába indítanak rakétákat, a Vaskupola megsemmisíti azokat. Ami régen háborús helyzetnek számított, az ma egy normális munkanap.
A Vaskupola építését az amerikai kormány támogatja. Mármint nem erkölcsileg, hanem anyagilag. Az Izraelnek szánt éves katonai segély nagyjából hárommilliárd dollár, de a Vaskupola fejlesztésébe is beszálltak 270 millióval. Miután meglátták, milyen hatékonyan működik a rendszer – esetenként több mint 90 százalékos hatékonysággal –, a kongresszus további 660 milliót ígértek a projektnek. És most márciusban további 429 milliót.
A Vaskupola sokba kerül, de sokat is ér: a katonai szakértők szerint ez a világ leghatékonyabb légvédelmi rendszere. A kongresszus persze nem véletlenül támogatja Izraelt: Washington a Vaskupola technológiáját, illetve az amerikai gyártás lehetőségét kérte a fejlesztés finanszírozásáért cserébe. A Vaskupola iránt Dél-Korea is érdeklődik, ami – figyelembe véve, hogy egy rakétaimádó, igen agresszív északi szomszédjuk van – egyáltalán nem meglepő.
Egyelőre azonban nem úgy tűnik, hogy Izrael fegyverexportban gondolkodna: előbb a saját védelmi állásaikat akarják kiépíteni. Mostanáig tíz Vaskupolát állítottak rendszerbe, és a közeljövőben még ötöt akarnak, de ha a rakétatámadások megsűrűsödnek, valószínűleg nem fogják ennyivel beérni. Hacsak nem lesz könnyebb és olcsóbb rajtaütni az agresszoron.